You're everything to me 8.rész

Pár órával – és 2 üveg borral – később nem akartam mást csak táncolni és
énekelni, meg sírni és megsemmisülni.
Billel ötvenszer indítattam újra az Zoom into me című régi dalukat, és körülbelül ugyan ennyiszer a többi számukat – Feel it all, Kings of Suburbia és még sorolhatnám. Az előbbit mindig végig zokogtam a többit pedig végig tomboltam. A borosüveggel és a távirányítóval a kezembe ugráltam össze-vissza és üvöltöttem túl az így is üvöltő zenéket.
Bill a fejét fogva dőlt a konyha pultnak, Corina pedig nem győzte tartani benne a lelket.
-       Bébi, csinálj vele valamit, mert megőrülök! – nézett könyörgő szemekkel szerelmére.
-       Bill, te is láttad! Nem tudok hatni rá, teljesen kiborult – húzott le egy pohár bort – annyira sajnálom őt.
-       Sajnálod? – nézett rá kissé cinikusan – én is, mert meghalt a barátnője, de ne szedje már szét a házat! Mellesleg ha még egyszer valamelyik dalunkat el kell, énekeljem neki, világgá megyek – tette ismét karba duzzogva a karjait az énekes.
-       Hát itt meg mi folyik? – jelen meg az ajtóban Tom.
-       Tom! – nézett megmentőjükre Bill és oda rohant hozzá – csinálj Elenával valamit, mióta itt van, csak iszik, nem evett semmit. Már századszorra hallgatjuk újra a régi és az új dalainkat, ötvenszer énekeltette el velem a Zoomot és most már kezdek kétségbeesni. Teljesen részeg, és nem hallgat ránk.
Tom csak egy hatalmas sóhaj kíséretében a házi mozihoz lépett és kirántotta a konektorból.
-     Hé! – kaptam oda a fejemet – Tommy! – húzódott hatalmas mosolyra az arcom.
-     Tommy? – vonta fel a szemöldökét Bill majd érdeklődve figyelték az eseményeket.
-     Szépen kérlek Elena, gyere le a kanapéról – állt elém Tom karba tett kezekkel.
-     Ne már Tommy! – húztam el a nevét – olyan jól szórakozom – ringtam hol az egyik hol a másik lábamra.
-     Sokat ittál Elena, gyere szépen – nyújtotta felém a karját – eszünk valamit jó? – mosolygott rám.
-     Ne mosolyogj így rám – tettem karba a kezeimet duzzogva – nem szeretem, amikor így mosolyogsz rám.
-     Miért nem? – fogta meg a kezemet és húzott le finoman a kanapéról.
-     Mert akkor minden egyes másodpercben újra beléd szeretek – vigyorogtam rá alkoholtól csillogó szemekkel. A nappaliba csend lett, Bill tátott szájjal nézett ránk, Corina pedig a fejét fogta.
-     Részeg vagy, gyere – kapott fel a karjába.
-     Azt mondtad eszünk… - ütöttem meg finoman a mellkasát.
-     Nagyobb szükséged van egy kiadós alvásra – indult el velem az emeletre.
Végig vitt a folyosón majd balról az utolsó szobát finoman berúgva bevitt és lefektetett az ágyra.
-     Ez a szobád? – könyököltem fel és néztem körbe – Igazi Tomos szoba –
vigyorogtam rá bugyután.
-     Jaj, Elena – simított ki egy tincset az arcomból – hozzak neked valamit? – mosolygott rám kedvesen.
-     Csókolj meg – szinte súgtam neki és végig rezzenéstelen arccal néztem a szemébe.
-     Elena, részeg vagy. Aludj inkább – hajolt a bokámhoz, hogy levegye a cipőmet.
-     Úgy, mint tegnap – ültem fel és simítottam végig izmos hátát, amitől az izmai egyenként feszültek meg.
-     Elena – kapta el a csuklómat – hagyd abba! – nézett keményen, de engem nem hatott meg.
Közelebb csúsztam hozzá, és mint egy idétlen tini az első csókjánál, lassan
hajoltam rá az ajkaira, nem csókoltam meg csak ingereltem. Finoman csipkedtem az alsó majd a felső ajkát, ő pedig lehunyt szemmel kissé széjjelnyitotta, mire én birtokba véve megcsókoltam. Nem mozdult, az ajkai is épen hogy visszacsókoltak. Szép lassan csúsztatta a tarkómra a tenyerét és vont magához, másik kezével pedig a derekamat fogta át.

Másnap hatalmas fejfájással ébredtem, hunyorogva mértem végig a szobát, a tévé hang nélkül ment a függönyök el voltak húzva, és a ruháim a fotel támláján voltak. Ijedten emeltem fel a takarót és megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mikor észrevettem, hogy a fehérnemű rajtam van.
Kótyagosan másztam az ágy szélére és fogtam a fejemet, iszonyatosan szét akart hasadni és nem is emlékeztem teljesen a tegnapi nap eseményeire.
-     Jó reggelt – jelent meg az ajtóban Tom tálcával a kezében.

-     Azt hiszem – néztem körbe – nagyon kiütöttem magamat? – néztem rá félve, mire ő csak vigyorogva az ölembe rakta a tálcát.
-     Eléggé, jó étvágyat. Az ott fájdalomcsillapító – mutatott két tablettára.
-     Köszönöm – vettem a kezembe és rögtön be is vettem – tényleg hoztál nekem reggelit? – néztem rá meglepetten, mire ő zavartan rántotta meg a vállát.
-     Gondoltam, szarul érzed magad, így felhoztam – adott hangot a tévére.
Gyorsan belapátoltam a finom reggelimet, majd az éjjeliszekrényre tettem a tálcát és a takarót kezdtem zavartan babrálni, kellemetlen volt a helyzet, hogy én az ágyában fekszem ő meg a szélén ül, nekem háttal.
-     Tom – köszörültem meg a torkomat.
-     Hm? – fordult felém mosolyogva.
-     Ami tegnap történt… - hajtottam le a fejemet.
-     Elena - mászott be mellém – nem történt több, csak egy csók – cirógatta meg az arcomat.
-     Tom én nekem ez… - néztem rá.
-     Ss – tette az ujját a számra – jól érzem magam veled Elena, ez az igazság – tárta szét a karjait – nem tudom tovább magamban tartani. Kedvellek.
Olyan édesen mondta, olyan csillogó szemekkel és komoly tekintettel, halvány mosolyra húzódott a szám és a nyakát átkarolva öleltem magamhoz.
-     Én is… nagyon kedvellek, téged.
-     Tudom – vigyorodott el komiszul – tegnap szerelmet vallottál – nevetett fel.
-     Hogy? – néztem rá döbbenten és azonnal rák vörös lettem.
-     De édes, hogy zavarba jött – kacagott fel és két keze közé fogva az arcomat egy gyors puszit nyomott a számra – szeretnél lezuhanyozni? – mászott ki mellőlem, én pedig csak zavartan néztem rá.
-     Aha, azt hiszem – értetlenkedve – Tom most ez… - másztam ki fehérneműben mire végig mért én pedig gyorsan magam elé kaptam a paplant. – Tom!
-     Mi van? – vigyorodott el – szexi vagy – piszkálta a nyelvével a pirszingjét.
-     Fejezd be – ütöttem meg a vállát, mire nevetve magához rántott – Tom! Eressz! – hadakoztam ellene.
-     Miért? Hisz nem ezt akarod mindig? Hogy hozzád érjek? Hogy megcsókoljalak? – hajolt a számhoz, de végig a szemembe nézett.
-     Ne játssz velem… - súgtam remegő hangon – kérlek, Tom! Ne szórakozz.
-     Én nem szórakozom – túrt a hajamba majd erősen magához rántva szenvedélyesen megcsókolt. A pulzusom azonnal az egekbe szökött a szívem pedig nagyon ki akart ugrani, felcsúsztattam a tenyeremet a karján és átkulcsolva a nyakát az egyik kezemmel finoman beletúrtam az összefogott
hajába, mire ő erősen a fenekembe markolt, a paplan lecsúszott rólam és így a fenekem alá nyúlva felkapott és az ágyra estünk, a hirtelen ért súlya alatt felnyögtem mire ő a számba vigyorgott és a nyakamat kezdte el csókolgatni belőlem halk sóhajokat kicsikarva.
-     Tom! Megjött Ria! – dörömbölt az ajtón a hangjából ítélve Bill.
-     Bassza meg! – pattant ki az ágyból – öltözz, gyerünk! – adta a kezembe a ruhámat, amit én szélsebesen magamra vettem.
Már az ajtót nyitottam volna, hogy belopózzak a fürdőbe, mikor megfogva a csuklómat visszarántott és megcsókolt.
-     Ezt nem úszod meg – vigyorgott pimaszul az arcomat végig simítva.
Nem szóltam, csak besiettem a fürdőszobába, magamra zártam az ajtót és neki dőlve végig csúsztam rajta
-    Te jó ég – túrtam a hajamba – most mi majdnem… - estem kétségbe, majd előkotortam a telefonomat és írtam Corinának, hogy jöjjön fel.
-    Elena? – kopogott az ajtón, mire felállva kinyitottam neki – mi történt? – nézett a nyúzott arcomra.
-    Tommal majdnem… - haraptam rá az ajkamra.
-    Ti majdnem? – vonta fel a szemöldökét, majd mikor meglátta a kínos tekintetemet döbbenten tátotta el a száját – tegnap?
-    Nem, az előbb – hajtottam le a fejemet – Bill zavart meg minket.
-    Még jó! Ha nem teszi, és Ria rátok nyit… - emelte fel a hangját.
-    Sss! – tapasztottam a tenyerem a szájára – ne olyan hangosan.
-    De Elena… - hüledezett továbbra is – nem értelek titeket – csóválta a fejét.
-    Szeretem őt, és ő is kedvel…
-    Ezt ő mondta?
-    Igen, most reggel. Jaj Corina – fogtam mega kezét – most még is mi a fenét csináljak?

-    Hát szívem, ez egy jó kérdés. Először is beszélnetek kell, hogy mit is akartok. Muszáj Elena, mert ebből előbb utóbb baj lesz.

2 megjegyzés:

  1. Jajjj szia már rég kerstem ezt az oldalt,örülök, hogy folytatod az írást,nagyon jó lett várom a következő részt!!!!

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés