Pár órával – és 2 üveg borral – később nem akartam
mást csak táncolni és
énekelni, meg sírni és megsemmisülni.
Billel
ötvenszer indítattam újra az Zoom into me
című régi dalukat, és körülbelül ugyan ennyiszer a többi számukat – Feel it all, Kings of Suburbia és még
sorolhatnám. Az előbbit mindig végig zokogtam a többit pedig végig tomboltam. A
borosüveggel és a távirányítóval a kezembe ugráltam össze-vissza és üvöltöttem
túl az így is üvöltő zenéket.
Bill
a fejét fogva dőlt a konyha pultnak, Corina pedig nem győzte tartani benne a
lelket.
-
Bébi,
csinálj vele valamit, mert megőrülök! – nézett könyörgő szemekkel szerelmére.
-
Bill,
te is láttad! Nem tudok hatni rá, teljesen kiborult – húzott le egy pohár bort
– annyira sajnálom őt.
-
Sajnálod?
– nézett rá kissé cinikusan – én is, mert meghalt a barátnője, de ne szedje már
szét a házat! Mellesleg ha még egyszer valamelyik dalunkat el kell, énekeljem
neki, világgá megyek – tette ismét karba duzzogva a karjait az énekes.
-
Hát
itt meg mi folyik? – jelen meg az ajtóban Tom.
-
Tom!
– nézett megmentőjükre Bill és oda rohant hozzá – csinálj Elenával valamit,
mióta itt van, csak iszik, nem evett semmit. Már századszorra hallgatjuk újra a
régi és az új dalainkat, ötvenszer énekeltette el velem a Zoomot és most már
kezdek kétségbeesni. Teljesen részeg, és nem hallgat ránk.
Tom
csak egy hatalmas sóhaj kíséretében a házi mozihoz lépett és kirántotta a
konektorból.
- Hé! – kaptam oda a fejemet –
Tommy! – húzódott hatalmas mosolyra az arcom.
-
Tommy?
– vonta fel a szemöldökét Bill majd érdeklődve figyelték az eseményeket.
-
Szépen
kérlek Elena, gyere le a kanapéról – állt elém Tom karba tett kezekkel.
-
Ne
már Tommy! – húztam el a nevét – olyan jól szórakozom – ringtam hol az egyik
hol a másik lábamra.
-
Sokat
ittál Elena, gyere szépen – nyújtotta felém a karját – eszünk valamit jó? –
mosolygott rám.
-
Ne
mosolyogj így rám – tettem karba a kezeimet duzzogva – nem szeretem, amikor így
mosolyogsz rám.
-
Miért
nem? – fogta meg a kezemet és húzott le finoman a kanapéról.
-
Mert akkor minden egyes másodpercben újra beléd
szeretek – vigyorogtam rá alkoholtól csillogó szemekkel. A nappaliba csend
lett, Bill tátott szájjal nézett ránk, Corina pedig a fejét fogta.
-
Részeg
vagy, gyere – kapott fel a karjába.
-
Azt
mondtad eszünk… - ütöttem meg finoman a mellkasát.
-
Nagyobb
szükséged van egy kiadós alvásra – indult el velem az emeletre.
Végig
vitt a folyosón majd balról az utolsó szobát finoman berúgva bevitt és
lefektetett az ágyra.
-
Ez
a szobád? – könyököltem fel és néztem körbe – Igazi Tomos szoba –
vigyorogtam
rá bugyután.
-
Jaj,
Elena – simított ki egy tincset az arcomból – hozzak neked valamit? –
mosolygott rám kedvesen.
-
Csókolj meg – szinte súgtam neki és végig
rezzenéstelen arccal néztem a szemébe.
-
Elena,
részeg vagy. Aludj inkább – hajolt a bokámhoz, hogy levegye a cipőmet.
-
Úgy,
mint tegnap – ültem fel és simítottam végig izmos hátát, amitől az izmai
egyenként feszültek meg.
-
Elena
– kapta el a csuklómat – hagyd abba! – nézett keményen, de engem nem hatott
meg.
Közelebb
csúsztam hozzá, és mint egy idétlen tini az első csókjánál, lassan
hajoltam rá
az ajkaira, nem csókoltam meg csak ingereltem. Finoman csipkedtem az alsó majd
a felső ajkát, ő pedig lehunyt szemmel kissé széjjelnyitotta, mire én birtokba
véve megcsókoltam. Nem mozdult, az ajkai is épen hogy visszacsókoltak. Szép lassan csúsztatta a tarkómra a tenyerét és
vont magához, másik kezével pedig a derekamat fogta át.
Másnap hatalmas fejfájással
ébredtem, hunyorogva mértem végig a szobát, a tévé hang nélkül ment a függönyök
el voltak húzva, és a ruháim a fotel támláján voltak. Ijedten emeltem fel a
takarót és megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mikor észrevettem, hogy a
fehérnemű rajtam van.
Kótyagosan
másztam az ágy szélére és fogtam a fejemet, iszonyatosan szét akart hasadni és
nem is emlékeztem teljesen a tegnapi nap eseményeire.
- Jó reggelt – jelent meg az
ajtóban Tom tálcával a kezében.
-
Azt
hiszem – néztem körbe – nagyon kiütöttem magamat? – néztem rá félve, mire ő
csak vigyorogva az ölembe rakta a tálcát.
-
Eléggé,
jó étvágyat. Az ott fájdalomcsillapító – mutatott két tablettára.
-
Köszönöm
– vettem a kezembe és rögtön be is vettem – tényleg hoztál nekem reggelit? –
néztem rá meglepetten, mire ő zavartan rántotta meg a vállát.
-
Gondoltam,
szarul érzed magad, így felhoztam – adott hangot a tévére.
Gyorsan
belapátoltam a finom reggelimet, majd az éjjeliszekrényre tettem a tálcát és a
takarót kezdtem zavartan babrálni, kellemetlen volt a helyzet, hogy én az
ágyában fekszem ő meg a szélén ül, nekem háttal.
- Tom – köszörültem meg a
torkomat.
- Hm? – fordult felém mosolyogva.
- Ami tegnap történt… - hajtottam
le a fejemet.
- Elena - mászott be mellém – nem
történt több, csak egy csók – cirógatta meg az arcomat.
- Tom én nekem ez… - néztem rá.
- Ss – tette az ujját a számra –
jól érzem magam veled Elena, ez az igazság – tárta szét a karjait – nem tudom
tovább magamban tartani. Kedvellek.
Olyan
édesen mondta, olyan csillogó szemekkel és komoly tekintettel, halvány mosolyra
húzódott a szám és a nyakát átkarolva öleltem magamhoz.
- Én is… nagyon kedvellek, téged.
- Tudom – vigyorodott el komiszul
– tegnap szerelmet vallottál – nevetett fel.
- Hogy? – néztem rá döbbenten és
azonnal rák vörös lettem.
-
De
édes, hogy zavarba jött – kacagott fel és két keze közé fogva az arcomat egy
gyors puszit nyomott a számra – szeretnél lezuhanyozni? – mászott ki mellőlem,
én pedig csak zavartan néztem rá.
-
Aha,
azt hiszem – értetlenkedve – Tom most ez… - másztam ki fehérneműben mire végig
mért én pedig gyorsan magam elé kaptam a paplant. – Tom!
-
Mi
van? – vigyorodott el – szexi vagy – piszkálta a nyelvével a pirszingjét.
-
Fejezd
be – ütöttem meg a vállát, mire nevetve magához rántott – Tom! Eressz! –
hadakoztam ellene.
-
Miért?
Hisz nem ezt akarod mindig? Hogy hozzád érjek? Hogy megcsókoljalak? – hajolt a
számhoz, de végig a szemembe nézett.
-
Ne
játssz velem… - súgtam remegő hangon – kérlek, Tom! Ne szórakozz.
-
Én
nem szórakozom – túrt a hajamba majd erősen magához rántva szenvedélyesen
megcsókolt. A pulzusom azonnal az egekbe szökött a szívem pedig nagyon ki akart
ugrani, felcsúsztattam a tenyeremet a karján és átkulcsolva a nyakát az egyik
kezemmel finoman beletúrtam az összefogott
hajába, mire ő erősen a fenekembe
markolt, a paplan lecsúszott rólam és így a fenekem alá nyúlva felkapott és az ágyra estünk, a hirtelen ért súlya alatt
felnyögtem mire ő a számba vigyorgott és a nyakamat kezdte el csókolgatni
belőlem halk sóhajokat kicsikarva.
-
Tom!
Megjött Ria! – dörömbölt az ajtón a hangjából ítélve Bill.
-
Bassza
meg! – pattant ki az ágyból – öltözz, gyerünk! – adta a kezembe a ruhámat, amit
én szélsebesen magamra vettem.
Már
az ajtót nyitottam volna, hogy belopózzak a fürdőbe, mikor megfogva a csuklómat
visszarántott és megcsókolt.
-
Ezt
nem úszod meg – vigyorgott pimaszul az arcomat végig simítva.
Nem
szóltam, csak besiettem a fürdőszobába, magamra zártam az ajtót és neki dőlve
végig csúsztam rajta
- Te jó ég – túrtam a hajamba –
most mi majdnem… - estem kétségbe, majd előkotortam a telefonomat és írtam
Corinának, hogy jöjjön fel.
- Elena? – kopogott az ajtón,
mire felállva kinyitottam neki – mi történt? – nézett a nyúzott arcomra.
- Tommal majdnem… - haraptam rá
az ajkamra.
- Ti majdnem? – vonta fel a
szemöldökét, majd mikor meglátta a kínos tekintetemet döbbenten tátotta el a
száját – tegnap?
- Nem, az előbb – hajtottam le a
fejemet – Bill zavart meg minket.
- Még jó! Ha nem teszi, és Ria
rátok nyit… - emelte fel a hangját.
- Sss! – tapasztottam a tenyerem
a szájára – ne olyan hangosan.
- De Elena… - hüledezett továbbra
is – nem értelek titeket – csóválta a fejét.
- Szeretem őt, és ő is kedvel…
- Ezt ő mondta?
- Igen, most reggel. Jaj Corina –
fogtam mega kezét – most még is mi a fenét csináljak?
- Hát szívem, ez egy jó kérdés.
Először is beszélnetek kell, hogy mit is akartok. Muszáj Elena, mert ebből
előbb utóbb baj lesz.
Jajjj szia már rég kerstem ezt az oldalt,örülök, hogy folytatod az írást,nagyon jó lett várom a következő részt!!!!
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés