You're everything to me 5.rész

Egy hét telt el azóta, hogy Tomot elküldtem. Azóta nem is keresett, nem jött értem és vitt be dolgozni nem akart barátkozni pontosan úgy viselkedett, ahogy mondtam neki. Szenvedtem, valahol annyira jól esett, hogy meg akar ismerni, de ismerve magamat jobbnak láttam, ha elküldöm. Inkább tartson egy hülye libának, mint egy megszállott tyúknak.
Aznap a délelőttöm szabad volt, Lolát már egy hete nem láttam, elutazott egy tárgyalás miatt – egy cég helyettes igazgatója. Így enyém volt addig az egész lakás. Kicsit több időt szenteltem reggel magamra, így csinosan felöltöztem és sminket is tettem magamra, majd nyakamba vettem a várost. Kellett ez az a hűtőbe, ezért a közeli szupermarketbe mentem.
Bekanyarodtam a market parkolójába, hogy bejussak az épületbe mikor

megtorpantam. Tomot láttam meg egy nővel az oldalán, nem kellett sokat gondolkozzam azon, hogy a barátnője-e, mivel kézen fogva sétáltak. Valamit nagyon néztek így gyorsan el tudtam oldalazni az autók mögé és onnan mentem tovább, elég sietősen a fejemet lehajtva.
Ahogy beértem a fotocellás ajtókon felsóhajtottam, fogtam egy kocsit és elindultam, mivel elég nagy volt és még fele annyira se ismertem, mint kellett volna, szokásomhoz híven eltévedtem és bolyongtam egy ideig. A listát bújva toltam magam előtt a kocsit mikor hírtelen egy kéz fonódott a csuklóm köré és rántott magához.

A levegő is kiszorult a mellkasomból mikor Tom izmos mellkasához préselődtem, éreztem forró leheletét az arcomon.

-   Szia – húzódott pimasz vigyor az arcára.

-   Szia – löktem el rögtön amint feleszméltem és túrtam a hajamba – mit keresel itt?

-   Azt hiszed, nem vettelek észre? – vonta fel a szemöldökét kérdőn – miért menekülsz előlem?

-   Tom hagyj vásárolni, biztos vár a barátnőd.

-   A barátnőm haza ment, mondtam neki, hogy van egy elintézni való dolgom, így haza küldtem.

-   És most engem szekálsz – kaptam le egy zacskó chips-et a polcról, ő pedig egy chiliset – Tom! Utálom a chiliset – néztem rá mérgesen.

-   De én nem – mosolygott rám.

-   Kit érdekel – vettem ki a zacskót és nyomtam a mellkasához – akkor tedd a saját kocsidba.

-   Minek? Elég egy is. – vont vállat – véletlenül Coritól tudom, hogy egyedül vagy a lakásban – vett le egy doboz mogyorót és kezdte el olvasni a leírását.

-   Mit érdekel ez téged? – toltam tovább a következő sorba.

-   Megnézhetnénk egy filmet, nálad.

-   Hogyan? – torpantam meg és dühösen fordultam felé - nem megmondtam, hogy nem akarok barátkozni?

-   Miért? – hajolt le az arcomhoz, túl közel – tán nem azért mert félsz tőlem? – súgta csintalanul – félsz, mert a közelemben a pulzusod az egekbe szökik, a szíved pedig majd kiugrik, úgy dobog?

-   Hagyd abba – hátráltam ijedten – túl sokat gondolsz.

-   Elena… - olyan stílusban ejtette ki a nevemet, olyan… doromboló hangon, a hideg cikázott a bőrömön, a szám azonnal kiszáradt. Ó! Hogy az isten verne meg Kaulitz!

-   Mi van? – fordultam felé, kissé benedvesítve az ajkaimat, mire ő megkövülten nézett rám – Tom? – vontam fel a szemöldökömet.

-   Ezt ne csináld még egyszer – nézett keményen.

-   Micsodát? – értetlenkedtem.

Ő pedig csak végig dörzsölte az arcát, majd felsóhajtott.

-   Mi a kedvenc filmed? – indult el a kocsimat tolva.

-   Hé! – siettem utána – az agyamra mész. Olyan vagy, mint egy pióca. Komolyan.

-   Köszönöm a kedves bókot – nevetett fel hangosan, és ettől a csodás hangtól én sem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el.

Tom vett egy csomó nassolni valót, így két teli zacskóval hagytuk el a marketet, célirányosan ment a – ismét – fehér Land Roverhez, és tette be hátra a csomagokat. Majd lecsapva a csomagtartót beült, én pedig az anyósülésre, csöndben ültünk végig az úton, azon járt az eszem, hogy vajon ha a barátnője tudná, hogy Tom nővel találkozott, csak úgy simán haza ment volna? Gondolom nem.

Leparkolt a lakás előtt, majd kiszálltunk, fogta a két zacskót és kettesével szelve azonnal felért hozzám az ajtóhoz, végig nézte, ahogy a táskámban kotorászva keresem a kulcsot.

-   Érezd otthon magad – tártam ki az ajtót előtte, majd belépve körül nézett.

-   Hű – rúgta le a cipőjét és vitte be a konyhába a zacskókat – szép kecó.

-   A tulaj köszöni szépen – dobtam le a kulcsomat – hagyd ott, mindjárt kipakolok, csak átöltözöm – mondtam, majd sietősen bementem a szobámba.

Gyorsan átöltöztem egy lazább felsőbe és egy rövidnadrágba, a smink már idegesített így inkább lemostam az arcomról. A hajamat pedig laza copfba fogtam össze, majd lementem hozzá.

-   Itt is vagyok – szólaltam meg – Tom? – néztem körbe.

-   Itt vagyok – lépett be a kertből – csak elszívtam egy cigit – emelte fel a dobozt – na, mit nézzünk meg?

-   Nem tudom – vontam vállat majd elkezdtem kipakolni, végül egy üvegtálba kiöntöttem az első zacskó chips-et, ami a kezembe akadt – nézz körül.

-   Ez is internetes Tv? Király – vágódott le a kanapéra, majd hozzá értőn kezdte el nyomkodni a távirányítót.

-   Nem tudom, nem értek még annyira hozzá – ültem le mellé, mire ő az ujjait a bokám köré fonta és felhúzta a lábaimat az ölébe, meglepetten néztem rá és zavartan fordítottam el a fejemet, de amint el akartam húzni a lábamat ő rászorított a bokámra.

-   Maradj – motyogta, rám se pillantva, majd megtalálva a keresett filmet elindította.

Zavartan mocorogtam a fogása alatt, az érintése égette a bőrt a bokámon, a szívem ismét dübörgött, ahogy a pulzusom is, annyira megőrjít!

A film fogalmam sincs miről szólt, de Tom jól szórakozott rajta, én csak a karfán könyökölve támasztottam a fejemet, a vége felé már kezdett össze állni a kép, a végére pedig már teljesen értettem a lényeget.

-   Hát ez… - fordultam felé – érdekes volt.

-   Untad? – nézett rám szomorúan.

-   Jaj, nem! Dehogy – húztam ki a lábaimat és ültem fel – csak nem igazán értettem, de a végére összeállt – vontam vállat.

-   Most olyanok vagyunk, mint a barátok. Ugye, hogy nem is rossz? – emelte fel a felém eső lábát és fordult felém teljes testtel.

-   Aha – fogtam meg a tálat és álltam volna fel, de ő elkapta a csuklómat és visszahúzott, én pedig egyensúlyomat vesztve zuhantam bele az ölébe.

-   Ne vigyorogj – hunyorogtam rá.

-   Miért ne? Nekem tetszik ez a helyzet.

-   Eressz el! – lökdöstem finoman, hogy kiszabaduljak az öleléséből.