You're everything to me 4.rész

A rendelő elé érve megköszöntem a fuvart és amilyen gyorsan csak tudtam kiszálltam és megkerülve az autót besiettem az ajtón.

-  Megőrülök tőle… - döntöttem a fejemet a zárt ajtónak.

-  Elena? – a hang hallatán gyorsan megfordultam és kínosan intettem Corinának - minden rendben? – vonta fel a szemöldökét.

-  Persze, miért? – siettem be hátra, hogy átöltözzek.

-  Zavartnak tűnsz – jött utánam, mire én felsóhajtva álltam ki elé már átöltözve.

-  Tom hozott ma be – hajtottam le a fejemet.

-  Hogyan? – tátotta el a száját.

-  Én nem akartam, tényleg! De reggel ott állt a lakás előtt és erősködött, nem tudtam mit csinálni, nem szállt le rólam. Összezavar – túrtam a hajamba.

-  Beszéljek vele? – mosolygott rám kedvesen, én pedig csak sóhajtva megráztam a fejem.

-  Azt mondta barátkozni akar – vontam meg a vállam, majd neki álltam a reggeli etetésnek és itatásnak – csak ami idegesít, hogy…

-  Hogy? – fordult felém.

-  Vele álmodtam – köszörültem meg a torkomat.

-  Micsodát? – fordult felém teljes testtel, én, pedig mint a rák olyan vörös lettem.

-  Olyat, amit nagyon nem szabadott volna.

-  Te teljesen belezúgtál – csóválta a fejét vigyorogva.

Nyüszítve egyet döntöttem a homlokom az egyik ketrecnek.

-  Majd elfelejtem – fejeztem be és öntöttem ki a maradék vizet, a kaját meg visszatettem.

-  Egy hét múlva lesz egy adománygyűjtő bál. Arra eljöhetnél velem.

-  Bál? – vontam fel a szemöldököm – még sosem voltam bálon – ráztam meg finoman a fejemet.

-  Csak egy kis estélyis. Minden évben megszervezik és Billel mindig megyünk és adományozunk a közeli állatotthonoknak.

-  Ez kedves – mosolyogtam rá – szívesen elmegyek.

A nap elég eseménydúsan telt el, volt két kisebb rutin műtétünk, Corina profi módjára vezette végig én pedig, amiben tudtam segítettem. Este már a zárás előtt voltunk mikor az ajtó csilingelve megszólalt és megjelent egy magas szőke férfi, fekete bőrkabát, fehér trikó, szintén fekete cső farmer és pilóta napszemüveg.

-  Jó napot kívánok – köszöntem kedvesen. Ő pedig túl feltűnően végig mért majd hatalmas vigyorral az arcán levette a szemüvegét.

-  Te biztosan Elena vagy – akasztotta a trikója nyakába a szemüvegét és nyújtotta felém a tenyerét.

-  Te pedig… - ráztam vele kezet.

-  Bill, Bill Kaulitz – mosolyodott el a döbbent arcomat látva.

-  Szívem – robbant ki Corina hátulról Bill hangját hallva és azonnal a nyakába ugorva szájon csókolta én pedig zavartan fordítottam el az arcomat.

-  Szia, bébi, gondoltam eljövök érted.

-  De édes, hát nem édes? – fordult felém Cori csillogó szemekkel.

-  De, az – mosolyogtam rá kedvesen.

-  Gondolom Elenát már megismerted – fordult Bill felé.

-  Igen, most már legalább az arcot is tudom – mosolyodott el pimaszul, mire én kérdőn néztem rá. Cori pedig finoman hasba vágta.

-  Mára végeztünk, Elena. Holnap nem lesz semmi komoly dolog, nyugodtan maradj otthon.

-  Komolyan? – lepődtem meg.

-  Persze, pihenj. Menj el, nézz, körül a városban, vásárolgass.

-  Hát… köszönöm – mosolyogtam rá, majd hátra mentem átöltözni.

-  Tartsd a szád Bill – nézett szerelmére Cori.

-  Miért? Tom beszél róla folyton! – emelte fel a kezeit védekezően.

-  Ma vele jött be dolgozni, jó lenne, ha elbeszélgetnél vele. – vette le a köpenyét.

-  Holnap hívj, azonnal ha kellek jó? – léptem ki hátulról, és vettem fel a vállamra a táskámat.

-  Ne aggódj, csak pihenj – kacagott a nő – nincs kedved átjönni vacsorára? – kérdezett rá hírtelen, de utána saját magán is meglepődött.

-  Köszönöm a meghívást, de inkább haza mennék.

-  Jaj, ne csináld már! Gyere át, összeütünk valami finomat. Tom nincs otthon – emelte ki direkt Bill.

-  Na, akkor nincs akadálya. Gyere, létszíves – fogta meg a kezeimet Cori.

-  Jó, legyen – adtam meg magamat – köszönöm – néztem felváltva rájuk.

-  Akkor nyomás csajok! – tárta ki előttünk az ajtót Bill, majd bezárva beültünk az Audiba és útnak indultunk.

-  Csak a változatosság kedvvért – vigyorgott rám majd benyomta a lejátszót, amiben az ő számuk a Feel it all csendült fel. Fél óra autóút után bekanyarodtunk egy fekete vaskapun, majd megálltunk a felhajtón. Kiszállva

meglepetten mértem fel a terepet. Az előkert gyönyörű volt, virágok, bokrok mindenütt.

-  A hátsó kert tetszeni fog – kacsintott rám Bill, majd kedvesen a lapockámra csúsztatva a tenyerét kísért be a házba.

-  Nem sok a 3 garázs? – néztem fel rá vigyorogva.

-  Hidd el, hogy nem – nevetett fel aranyosan.

-  Nagyon szép helyen laktok – néztem Corira aki a cipőjéből kibújva azonnal a konyhába ment

-  Köszönjük szépen – kacagott boldogan – bort?

-  Kérek – feleltem majd kibújva a cipőmből követtem őt.

Elővett két poharat kitöltötte a bort és oda nyújtotta nekem.

-  Hát akkor, üdvözöllek Los Angelesbe, és örülök, hogy egy új barátság veszi kezdetét közöttünk.

-  Köszönöm szépen – vettem el tőle és koccintva belekortyoltam.

A fiúk miatt a vacsorát húsmentesen készítettük el, és a vége felé már Bill is besegített az erőteljes pult támasztásával.
Na, jó, azzal tényleg segített, hogy megterített az asztalon. Kivittem a tálba kiszedett tésztát, Cori hozta az üveg bort és a poharakat.

-   Hát akkor – ült le Bill az asztaloz – jó étvágyat – csapta össze a tenyerét.

-   Majd én szedek – kaptam ki a kezéből a kanalat és szedtem a tányérjára, majd Corinak is.

-   Elena, itt vendég vagy – csóválja meg a fejét Bill – de kedves vagy.

Neki láttunk a vacsorának, már a közepénél jártunk és jókat nevettünk a bor társaságában mikor nyílt az ajtó és Felix rohant be az ajtón és végül Tomot pillantottam meg. A két vendéglátóm azonnal rám kapták a tekintetüket, majd vissza az ajtóra.

-   Meg… - kezdett bele, majd megpillantotta kis társságunkat. – jöttem. Sziasztok – nézett meglepetten Billre, majd Corira. Végül rám.

-   Szia, Tom – állt fel Cori, és vett elő még egy tányért – gyere, egyél.

-   Nem mondtátok, hogy vendégünk lesz vacsorára – akasztotta fel a pórázt.

-   Meg akartam jobban ismerni Elenát, így meghívtuk – felelte Bill miután Tom is helyet foglalt. Tom engem bámult én pedig zavartan piszkáltam a tésztámat végül lehúztam a maradék boromat.

-   Töltsek még? – fordult felém Cori.

-   Nem kérek köszönöm – fogtam le a kezét mikor nyúlt a bor után – igazából már mennem kell – álltam fel, mire az ikrek is felálltak.

-   Haza viszlek – hangzott egyszerre a gyors felajánlás, mire Corival meglepetten meredtünk a két férfira.

-   Talán jobb, ha Bill… - kezdett bele Corina, mire Tom a szavába vágott.

-   Én tudom, hol lakik, majd én elviszem – tolta ki a székét és indult el az ajtóhoz.

Kétségbeesve néztem le Corinára mire ő csak beletörődve rám mosolygott.

-   Nem lesz baj.

-   De én nem… - néztem Billre könyörgően, mire ő csak sajnálkozva vállat vont.

-   Ne haragudj – motyogta.

-   Jössz Elena? – fordult felém Tom, mire én sóhajtva elköszöntem Billéktől, és felkapva a táskám követtem őt az autóig, meglepetten vettem tudomásul, hogy most egy Audiba szállt be, és nem a Land Roverbe.

Csöndben ültem mellette az autóban, fáradtnak éreztem magam, de ezt leginkább a bor mennyiségnek tudtam be.

-   Jól érezted magadat? – törte meg egyszer csak a kínos csöndet.

-   Igen, nagyon kedvesek – sandítottam a kilométerórára, körülbelül negyvennel haladtunk, de az utak szinte üresek voltak szóval igazán ráléphetett volna a gázra, minél előbb ki akartam szállni.

-   Nagyon csöndes vagy – fordult felém egy pillanatra.

-   Fáradt vagyok – hunytam le a szemeimet.

-   Értem… - köszörülte meg a torkát – figyelj Elena.

-   Ne, csak… ne beszélgessünk. Jó? Kérlek.

-   Mi bajod velem? – állította félre hírtelen az autót.

-   Tom, kérlek, menjünk tovább – ültem fel riadtan

-   Válaszolj! – fordult felém a felső testével.

-   Indítsd be az autót és indulj! – néztem rá idegesen.

-   Addig nem, amíg nem válaszolsz – csapott idegesen a kormányra – barátkozni szeretnék, de te ellöksz, holott nem is ismersz!

Nem válaszoltam csak kinyitottam az ajtót és kiszállva gyalog indultam el.

-   Elena! – pattant ki és követett – még mi is a bajod velem?

-   Tom, kérlek! Csak… - túrtam a hajamba kínomban – hagyj békén jó? Ne akarj barátkozni, ne akarj munkába vinni, se haza vinni! Hagyj békén! – fordultam felé – nem akarok veled barátkozni! – kiabáltam rá, annyira elegem volt, hogy nem fogta fel, hogy kibaszottul nem fogta fel, mennyire bele vagyok zúgva.