You're everything to me - 12.rész

Sosem gyújtottam rá az elmúlt huszonhárom évem alatt, de abban a pillanatban azt éreztem, hogy rá kell gyújtanom. Bementem a legközelebbi dohányboltba és vettem egy doboz cigarettát, persze a leggyengébbet persze és leülve egy park padjára rágyújtottam, az első pár szívás után köhögnöm kellett, de kicsit sem érdekelt. Előre hajolva a térdemre támaszkodtam és mind két kezemmel a fejemet fogtam. Remegtem az idegességtől, egyszerűen annyira ki voltam borulva, hogy legszívesebben világgá szaladtam volna.
Képtelen voltam felfogni az egészet, Ria csak azért, hogy félre rakjon az útból ilyen undorító dolgot tett. Felállított egy kitalált hazugságot rólam, és Tom elhitte neki. Én naiv pedig hittem, hogy bennem megbízok, hogy érez valamit irántam, hogy tudja, milyen vagyok. Miután körülbelül a fél doboz cigit elszívtam, hívtam egy taxit és haza vitettem magamat. Otthon engedtem egy jó forró fürdőt és kikapcsoltam magam, nem gondolkoztam semmin, nem foglalkoztam semmivel, csak a csönddel és a forró vízzel.
Már majdnem elaludtam mikor a telefonom szirénaként kezdett egy csörögni.
-         Az istenit – csaptam a kád peremére mérgesen és megtörölve a kezemet a fülemhez emeltem.
-         Azonnal ide kell jönnöd, Elena! – hallottam meg Bill hangját a túloldalról.
-         Minek? Hogy megint lealacsonyítson? Kösz nem.
-         Teljesen kikelt magából, az emeltről dobálja ki Ria cuccait részegen és közben ordítva szitkozódik, Ria meg lentről ordít fel neki dührohamba, hogy fejezze be. Kész bolondok háza.
-         És én minek menjek? Azért, hogy Ria kitépje az összes hajamat? – vontam fel a szemöldökömet.
-         Tom folyton téged emleget, hogy te kellesz neki és nem Ria, ezért kell, hogy ide gyere.
Sóhajtva dörzsöltem meg a homlokomat és felálltam a kádba.
-          Jó, de legkésőbb egy óra múlva érek oda.
-          Dehogyis! Érted megyek már el is indultam
-          Jó – nyomtam rá a telefont – ki készítenek ezek a Kaulitzok.

Gyorsan magamra kaptam egy melegítőt és a hajamat összefogva mentem le a járdára. Bill 5 percen belül ott is volt, fék csikorgatva állt meg mellettem én pedig bepattanva mellé adtam neki egy puszit.
-          Kikészítetek – csóváltam a fejemet.
-          Én miért? – vonta fel a szemöldökét értetlenkedve.
-          Hagyjuk, csak menjünk.

Oda érve tényleg hatalmas káosz volt, Ria már szinte a haját tépte olyan ideges volt, Tom pedig a korláton támaszkodott ráhajtva a fejét a karjára.
-          Elena! – kiáltott fel Cori megkönnyebbülten miután meglátott kiszállni az autóból és erre Tom és Ria is felkapta a fejét, Ria, ahogy meglátott elborult még jobban az agya és megiramodott felém.
-          Ria, ne! – kiáltott fel Corina megijedve, de Bill elém állva útját állta.
-          Hozzá ne merj érni – sziszegte fenyegetően.
-          Miért véditek őt? Ő tett tönkre mindent! – ordított Bill arcába.
Én pedig a szememet összeszorítva döntöttem a homlokomat Bill hátának.
-          Ria – léptem ki Bill háta mögül – kérlek, nyugodj le.
-          Nyugodjak le?- nevetett fel cinikusan – nyugodjak le?! Te egy utolsó kis ribanc vagy! – bökött meg erősen.
-          Nem én törtem be a lakásodba, hogy belekeverjelek olyanba, ami nem is igaz! – emeltem meg a hangomat.
-          Keh – nevetett bele az arcomba – ne nevettess!
-          Ugyan Ria! Kit akarsz becsapni? Tom is nekem hisz, nem veszed észre? – mutattam a fent támaszkodó férfira.
-          Ha te nem jelensz meg akkor még mindig boldogok lennénk! – lökött meg erőteljesen mire Bill állt ismét közénk.
-          Most azonnal szedd össze a cuccaidat és húzz el a házunkból – ragadta meg a karját Bill erősen – elegem van a folyton negatív kisugárzásaidból! Egy kígyó vagy Ria, és végre megmutattad a méregfogadat – sziszegte.
-          Gyűlöllek titeket! Rohadjatok meg! – szedte össze pár holmiját a földről és az autójába bepattanva elviharzott.
-          Istenem – dörzsöltem meg a halántékomat.

Billel bementünk a házba és én egyenesen felmentem Tomhoz, a szobába belépve a feltámadó szél a függönyt mozgatta, Tom alakja rajzolódott ki mögötte, ahogy a földön ül a korlátnak dőlve, fejét hátra hajtva.
-          Hé – szólítottam meg finoman – szia – guggoltam le előtte.
-          Hé – köszönt vissza bárgyú vigyorral – hát eljöttél.
-          Mivel kiütötted magad – vettem el tőle a whiskys üveget – gyere, menjünk be, vihar lesz.
-          Jó – bólintott majd egy kis segítséggel betámolygott a szobájába.
-          Segítek – fogtam meg a karját és elkezdtem levetkőztetni.
-          Elena… - motyogta a nevemet, amit egy csuklással pecsételt meg, mosolyogva néztem aranyosan részeg arcát. Milyen fura, hogy az előbb még kint üvöltve őrjöngött most meg…
-          Most inkább az alvásra koncentrálj.
-          De én… - újabb csuklás.
-          Tom! – nevettem fel – hozzak vizet?
-          Aha… ja – nyögte ki, és eldőlt az ágyon.
Fejemet csóválva fogtam meg a poharát és mentem be a fürdőszobába, hogy vizet töltsek, majd vissza hozzá.
-          Tom! – szóltam rá.
-          Nem alszom – ült fel hírtelen.
-          Idd ezt meg és utána aludhatsz.
-          De el akarom mondani, hogy én… - húzta le rögtön a vizet – hogy én…
-          Minden oké? – jelent meg Bill.
-          Persze, csak kicsit részeg – nevettem fel rá nézve.
-          Bazd meg Bill… szeretnék végre szerelmet vallani, szóval… kihúznál a picsába? – nézett öccsére hunyorogva, mire mind a ketten döbbenten meredtünk rá.
-          Ő, aha – és már sarkon is fordult.
-          Tom… - vettem el tőle a poharat.
-          Elszóltam magam - nézett rám boci szemekkel – szóval… - vonta meg a vállát – ez van, így érzek.
-          Aludj, jó?
-          Ennyi? Elküldesz aludni? – tárta szét a karját – igen is anyu – mászott be a paplan alá.
-          Olyan aranyos vagy – nevettem ki és befeküdtem mellé.
-          De így szeretsz, ugye? – bújt hozzám és fúrta az arcát a nyakamba – én is szeretlek téged Elena – bámult rám azokkal a gyönyörű alkoholtól csillogó szemeivel.

-          Én is téged – simítottam végig az arcát, majd lágyan megcsókolva hozzá bújtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése