Három nap telt el és Tomot az óta
nem láttam, kezdett nyugtalanítani a helyzet, de sajnos nem tudtam mit
csinálni, csak várni. Kicsit gondterhelten takarítottam a rendelőt egy fülledt
forró napon, mikor Corina jött be az utcáról.
- Megjöttem!
- Sikerült elintézni mindent? –
fordultam felé.
- Persze, minden a legnagyobb
rendben – kacsintott rám – minden rendben veled? Sápadtnak tűnsz.
- Biztos tudod már Bill miatt –
forgattam meg a szemeimet.
- Hogy Tommal ti ketten
lefeküdtetek? Igen, mondta – vont vállat.
- Ennyi? – húztam fel a
szemöldökömet – ennyi a reakciód?
- Most mit mondjak erre Elena? Ti
döntésetek volt, ha Ria rá jön, nagy bajban leszel az biztos, de most már nem
tudsz mit tenni.
- Köszi, igazán lelkesítő beszéd
volt – hunyorogtam rá.
Aztán
nyílt az ajtó és Tom vágtatott be, mint egy felbőszült verseny ló, és dühösen
állt meg előttem.
- Szia – köszöntem rá értetlenül.
- Mik ezek? – mutatta fel a
kezében lévő képeket.
-
Nem
tudom – vettem el a kezéből őket és mindegyik képen ő volt, de látszott rajtuk,
hogy paparazzi képek voltak – mik ezek Tom? – vontam fel a szemöldökömet.
-
Te
kérdezed? Hiszen a tieid! A te szobádban találtam meg a fiókodban lapulva!
Végig tudtad ki vagyok, végig figyeltél és csak eljátszottad az ártatlan
kislányt.
-
Tom
mégis miről beszélsz? – estem kétségbe – én tényleg nem… fogalmam se volt róla
ki vagy! Azt se tudom, hogy kerültek a lakásomra és te? Hogy jutottál be? –
vontam kérdőre idegesen.
-
Az
lényegtelen! – kiabált rám – ezek nálad voltak! Te is csak egy kis rohadt
fanatikus picsa vagy! – ordította a
képembe, mire elvesztve a fejemet felpofoztam, Corina pedig a szája elé kapta a
kezét.
-
Még
egyszer elmondom hátha megérted. Fogalmam sincs hogyan kerültek hozzám azok a
képek! Nem hazudtam semmiben! Szeretlek téged
Tom – vallottam be neki könnybe lábadt szemekkel.
-
Persze,
hiszen rajongsz értem! – kiabált továbbra is dühösen.
-
Menj
a francba Kaulitz! – üvöltöttem sírva
a képébe majd felszakítva az ajtót elrohantam.
Egészen
egy parkig mentem ahol leültem egy padra és csak sírtam. Sosem vádoltak még
meg, ilyennek meg pláne nem. Hogy kerültek a lakásomra azok a képek? Hiszen
tényleg nem tudtam ki ő, az elején. Fogalmam se volt! Ki az, aki rosszat
akarhat nekem? Ki az, aki tönkre akarja tenni az így is pocsék életemet?
Órák
teltek el mire visszasétáltam a rendelőbe, Cori az asztal mögött ült és a
könyökére támasztotta a fejét, ahogy hallotta az ajtó csengőt felkapta a fejét.
- Elena – pattant fel – jól vagy?
– sietett oda hozzám és ölelt magához.
- Te hiszel nekem, ugye? – néztem
fel rá bedagadt vörös szemekkel.
- Persze, hogy hiszek! Nem
ismerlek rég óta, de bízom benned, nem tennél ilyet.
- Köszönöm Corina – öleltem meg
szorosan – Tom…
- Ahogy elrohantál dühösen lesöpört
mindent az asztalról és elviharzott. Időm nem volt megkérdezni, hogy még is mi
történt.
- Én sem értem. Valahogy a
lakásomra kerültek azok a képek, és valaki elültette a bogarat a fülébe, hogy
én egy fanatikus rajongó vagyok, aki kitalálta az egész idekerülésemet, hogy a
közelébe férkőzhessek – hadartam el egy szuszra.
- Ki volt az a szemét? Ki akarhat
ártani neked?
- Nem tudom – túrtam a hajamba
kétségbeesve – de most Tom ok nélkül gyűlöl.
- Szerintem ő se érti, hogy mi ez
az egész – rázta finoman a fejét.
Este
már pont zártuk az ajtót mikor Bill parkolt le a járda mellett.
- Bill? – lepődött meg Cori – nem
azt mondtad, hogy egész nap a stúdióban lesztek.
- Igen, úgy volt, de Tom kiakadt
elviharzott és az óta nem láttam. Nem tudod mi történt? – fordult felém Bill miután
beültünk hozzá.
- Hát annyit tudok, hogy elvileg
hozzá kerültek olyan képek a lakásomból amik paparazzi képek, engem vádol, hogy
hazudtam, és hogy egy fanatikus rajongó vagyok – húztam el a számat.
- Mi van? – nézett vissza a
visszapillantóba döbbenten.
- Így igaz – helyeselt Corina –
nem tudjuk ki törhetett be Elena lakásába és dughatta el a képeket. Honnan
tudta az illető, hogy az a te szobád? – ráncolta a homlokát.
- Fogalmam sincs – sóhajtottam
fel.
- Nem kéne a rendőrségre menned?
– Bill.
- Nincs bizonyítékom. Bill… -
néztem körül – hol vagyunk?
- A stúdióban – állítja le a
motort és száll ki.
- De miért jöttünk ide? Én miért
jöttem ide? – értetlenkedve.
- Mert beszélnetek kell – nyitja
ki nekem az ajtót, hogy kiszálljak-
- Jaj, Bill – sóhajtok fel – nem
vagyok olyan állapotban most.
- Nem érdekel – kemény hangon és
kézen fogva végig húz egészen a B szobáig.
Bent
Tom ült a hatalmas keverő pult előtt egy laptopot nyomkodva közben
fülhallgatóval a fülén rázta a fejét a ritmusra. Ahogy Bill felkapcsolta a
villanyt lekapta a fejéről és megfordult, megpillantva engem megfeszültek a
vonásai.
-
Hello
Brother – kissé cinikusan köszönt Billre.
-
Szia,
Tom! Valamelyikkőtök lenne oly’ szíves és elmagyarázná, mi bajotok van?
-
Az
a bajom, hogy hazudott nem csak nekem nektek is – dőlt hátra a székben és
kulcsolta össze a kezét.
-
Ki
mondta neked, hogy menj el a lakására és túrd fel? – szólalt meg Corina is – ki
az, aki a füledbe ültette ezt a bogarat?
-
Nem
mindegy? A lényeg hogy baszottul
igaza volt! – csattant fel.
-
Ria
volt? – szólaltam meg rekedtes hangon mikor tudatosult bennem.
-
Ria?
– nézett rám döbbenten Bill.
-
Ria
tudja, hogyan érzek! És ezt a múltkor a fejemhez is vágta.
-
Nem
hiszem, hogy… - kapta Bill Tomra a tekintetét és elhallgatott – Ő volt.
-
És
mivel ő a barátnőd és évek óta ismered, ezért neki hiszel – sóhajtottam fel –
gratulálok Kaulitz, emlékszel még mit kértél tőlem 3 nappal ezelőtt? – álltam
elé megtörten.
-
Hogy
bízz bennem… - felelte suttogva.
-
Akkor
ki bízzon kiben? – csóváltam meg a fejemet, majd faképnél hagytam őket.
-
Ria
honnan veszi ezt? – kérdezett rá Bill.
-
Azt
mondta látta Lolát – vont vállat.
-
Lolát?
– döbbent meg Cori – de ő meghalt! Meg amúgy is… Ria sosem találkozott vele,
honnan tudja, hogy őt látta? – értetlenkedett.
-
Ez
igaz – adott igazat szerelmének Bill.
-
Nem
tudom, oké? – állt fel idegesen – hagyjatok már – csapta le a laptop monitorját
és kikerülve őket kiviharzott az épületből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése