You're Everything to me - 10.rész

Egy órája is talán, hogy a lakásomon voltunk és a kanapén ültünk a tévét bámulva, nem szóltunk egymáshoz, de a kezemet nem engedte el egy percre sem. Kicsit értelmetlen volt ez a jelenet, mintha két elhidegült ember ült volna egymás mellett és az összekulcsolt kezükben várták, hogy a szikra újra fellobbanjon.

-     Tom… - fordultam felé az ötvenedik idióta reklámnál.

-     Hm? – fordult felém, fáradt szemekkel, mire halvány mosolyra húzódott a szám.

-     Megágyazok neked – feleltem végül.

-     Ha adsz egy pokrócot, tökéletesen megleszek ide lent – vont vállat.

Nem feleltem csak felállva elővettem neki egy pokrócot és egy párnát, mosolyogva jó éjszakát kívánt én pedig viszonozva azt, felsétáltam a szobámba.

Beálltam a zuhany alá és gyorsan megfürödtem.

Az ágyban fekve sehogy se jött álom a szememre, folyton csak forgolódtam, végül kikeltem az ágyból és lábujjhegyen nesztelenül osontam le a földszintre.

Az utcai lámba halványan szűrődött be a függönyökön keresztül Tomot megvilágítva, édesen szuszogott a kanapén hason feküdve, pokróc a derekáig lecsúszva így megmutatva izmos hátát, a karjai a párna alatt pihentek.

Az alsó ajkamba beleharapva hezitáltam, majd oda sétáltam hozzá és fölé tornyosulva figyeltem őt.

Annyira… tökéletes volt, annyira csodálatos. Borzasztóan mellette akartam tudni magam, minden nap vele kelni és feküdni, hogy reggeli rekedtes hanggal engem köszöntsön elsőnek. És a tudat, hogy mást… azaz Riát köszöntötte így minden reggel, iszonyatosan fájt.

Óvatosan letérdeltem mellé és a mutató ujjammal végig simítottam a könyökétől a válláig, mire jól esően felsóhajtott és mocorogni kezdett, így ijedten kaptam el a kezemet.

-     Ne… - motyogta halkan.

-     Tessék? – suttogtam zavartan – te… fent vagy?

-     Baj van? – fordult az oldalára és támaszkodott meg a könyökén, mikor észrevette, hogy hálóingben guggolok mellette fáradt huncut vigyorral végig mért.

-     Csak… nem tudtam aludni – köszörültem meg a torkomat zavartan.

-     Ide jössz? – tette a tenyerét a kanapéra majd feljebb emelte a pokrócot.

-     Nem férünk el – kuncogtam gyermeki ártatlannak mutatott arcán, majd felálltam és felé nyújtottam a kezemet – menjünk fel.

Ő nem felelt, csak megfogta a kezemet és engedte, hogy felsegítsem, majd továbbra is fogva a kezemet felvezettem a szobámba, nem szóltunk semmit csak egymást nézve mosolyogtunk. Én megkerültem az ágyat és az ablak felöli részre feküdtem, ő pedig a szélére. Nem fordultam felé, az ablak felé fordulva bámultam zavartan a függönyt, a tudat, hogy ott feküdt az ágyamba, mellettem a szívem majd kiugrott az izgalomtól. Csönd telepedett a szobára, aztán éreztem, ahogy a matrac megmozdul mögöttem és a bőröm azonnal libabőrös lett, ahogy érzékelte az ő testét, mögém kúszott és végig simította a karomat a könyökömig, majd le a combomig és vissza, a hideg futkosott rajtam, a vágy pedig dübörögve összpontosult a lábam között. Átkarolt és szorosan magához szorított és finom puszikat nyomott a vállamra, felé fordítottam az arcomat mire ő halványan rám mosolygott a szemei pedig vágytól csillogtak. Végül pedig megcsókolt, lassan és szenvedélyesen.

Mikor megérezte, hogy nem ellenkezek erősen a hátamra fordított és rám nehezedre, vadabbul kezdett csókolni, befészkelődött a lábam közé és nyitott tenyérrel feltűrte a hasamig a hálóingemet és hüvelykujját beleakasztva a bugyim szélébe lefelé kezdte el tolni, elvesztve a fejünket téptük egymásról azt a kevés ruhát, ami rajtunk volt, tépte a számat durván… de nem fájt, annyira tombolt bennünk a vágy, hogy nem éreztünk fájdalmat. Mikor éreztem, hogy mennyire fel van tüzelve hangosan belenyögtem a szájába, amitől ő még jobban lázba jött. Hálát adtam magamnak, hogy gyógyszert szedtem a bőröm miatt, ezért nem kellett tovább várnunk. Mikor belém hatolt hangosan felnyögtünk és összekulcsolva a kezünket a fejem fölé nyomta.

A nap erős fénye keltett fel nappal, hunyorogva nyitottam ki a szememet és néztem körbe, mikor tudatosult benne a pár órával történt szeretkezésem Tommal az alsó ajkamba beleharapva elmosolyodtam, óvatosan felé fordultam és kisimítottam a haját az arcából, annyira békésen aludt és mellettem, velem aludt.

Kikeltem az ágyból és lábujjhegyen lementem a konyhába, hogy feltegyek kávét főzni, meg valami reggelit is készítsek. Bekapcsoltam a rádiót a konyhában és boldogan kezdtem el dúdolgatni és táncolgatni reggeli készítés közben.

Mikor már készen lettem a reggelivel és a kávé is lefőtt, hírtelen két kéz siklott végig a derekamon és kulcsolódott össze a hasamon.

-     Jó reggelt te kis sztár – csókolt bele a nyakamba.

-     Megijesztettél – fordultam felé mosolyogva, mire ő egy reggeli csókot nyomott a számra.

-     Ne haragudj bébi, mi finomat csináltál?

-     Csak omlettet – vettem ki két tányért, mire ő kikapva a kezemből letette az asztalra, majd előkeresett két villát és szalvétát is. Kiöntöttem két bögrébe a kávét, elővettem a tejet és a cukrot, majd leültünk reggelizni. Csöndben ültünk és reggeliztünk, én végig őt figyeltem és azon járt az eszem, hogy ezek után mi lesz velünk?

-     Ne agyalj – szólalt meg mikor észrevette, hogy őt bámulom.

-     Tom most mi, velünk… - tettem le a villát.

-     Csak maradj velem – kulcsolta össze a kezemet az övével – ne aggódj semmi miatt, jó? Minden helyre áll majd.

-     Jó, de…

-     Csak bízz bennem, kérlek – mosolygott rám – bízol bennem? – biccentette oldalra aranyosan a fejét.

-     Igen, bízok – feleltem halkan, majd folytattam a reggelit.

Hangosan csörögni kezdett Tom telefonja, mire ő felállt és a kanapéhoz lépve kivette a farmerja zsebéből.

-     Mond öcsi – ült vissza az asztalhoz.

-     Elenánál vagy még?

-     Igen, most keltem. Reggelizek, miért?

-     Ria őrjöng, hogy miért nem vagy itthon, hogy hol vagy. Jó lenne, ha haza jönnél, és valami frappánsat találj ki útközben, érted megyek.

-     Nem hiszem el… - dörzsölte meg a homlokát, majd felsóhajtott – jó.

Kinyomta és letette az asztalra.

-     Baj van? – néztem rá.

-     Ria kibukott, hogy nem vagyok otthon.

-     Mit fogsz neki mondani?

-     Majd kitalálok valamit – vonta meg a vállát és bekapta az utolsó falatot, felállt és öltözni kezdett. Én pedig csak bámultam a tányéromba.

-     Hé – ölelt át hátulról – ne aggódj, jó? Megoldok mindent.

-     Jó – feleltem nagy sóhajjal – csak félek.

-     De nem kell, Elena – fordított maga felé – te nem a játékszerem vagy, soha nem tekintettelek annak, érted? Fontos vagy nekem – simította végig az arcomat, mire a szívem hatalmasat dobbant arra a mondatára, hogy fontos vagyok neki.

-     Most arra kérsz, hogy legyek a szeretőd, amíg Riával nem rendezed a kapcsolatotokat? – döbbentem rá a valóságra.

-     Nem olyan szerető – sóhajtott fel és az ujjaival újra fésülte a haját – csak azt akarom, hogy el hidd, te nem csak ennyi voltál. Oké?

-     Oké – mosolyogtam rá halványan – kiengedlek, mivel mész haza?

-     Bill eljön értem – kézen fogva mentünk az ajtóig – jól éreztem magam veled, az éjjel pedig… - sóhajtott fel jól esően – csodálatos volt – húzott magához.

-     Igen, szerintem is – néztem fel rá – vigyázz magadra.

-     Te is, majd hívlak – döntötte nekem a homlokát majd hosszan megcsókolt.

Megvártam, míg eltűnik a látókörömbe, majd végig csordult egy könnycsepp az arcomon. Annyira boldog voltam, de ugyan annyira rettegtem is Riától. Féltem a dühétől, és volt egy olyan rossz érzésem, hogy nem lesz egyszerű megszabadulni tőle, Tommal nem lesz olyan felhőtlenül boldog kapcsolatunk, ahogy én azt elképzeltem.