Corival együtt mentünk le a
konyhába ahol Bill iszonyatosan édesen pakolászott és közben énekelte a Shake it off című számot, egy-egy riszát
is beiktatott. Vigyorogva néztünk egymásra és eltakarva a szánkat nehogy
hangosan felnevessünk néztük tovább a privát
Bill Kaulitz showt.
- Szívem – szólalt meg végül
Corina, mire mind a kettőnkből kitört a nevetést.
- Mióta álltok ott? – nézett ránk
mérgesen csípőre tett kezekkel.
- Olyan édes vagy – nevettem ki
még jobban.
-
Elena!
Te pont nem abban a helyzetben vagy, hogy kinevess – nézett rám fenyegetően,
mire én beleharapva az alsó ajkamba kuncogtam tovább.
-
Miért
nincs olyan helyzetben? – jelent meg Ria, mire mind a hárman kissé
kellemetlenül éreztük magunkat.
-
Elena
csúnyán berúgott tegnap.
-
Tehát
itt aludt – mért végig lekezelően, mintha ott sem lennék.
-
Ne
haragudj Ria, de itt vagyok, nem kell rólam első szám harmadik személyben
beszélned! – kaptam fel a vizet.
-
Megkérdezhetem
hol aludtál? – tette karba a kezeit.
-
Van
elég szoba itt nem? Az egyikben – vágtam rá, nagyon kezdett dühíteni az a
lekezelő stílusa.
-
Mi
folyik itt? – jelent meg Tom majd rám nézett, de én csak mérgesen bevonultam
Billhez kávéért.
-
Nagyon
otthon érzi magát – szólalt meg Ria.
-
Nyugi
– fogta meg a kezemet Bill miután észrevette mennyire szorítom a bögrémet – csak
húzza az agyadat.
-
Gyorsan
túltetted magad, a barátnődön – cinikusan.
-
Ria!
– kapta fel a fejét Corina is.
-
Most mi van? Ha tegnap már itt szórakozott – vonta
meg a vállát.
-
Na,
jó – csaptam le a bögrét, majd kimentem hozzá – ide figyelj Ria, te
rohadtul nem ismersz engem! Világos?
Fogalmad sincs, mit érzek!
-
Azt
pontosan tudom, hogy szerelmes vagy
Tomba, aki az én barátom – sziszegte
dühösen az arcomba.
-
Na,
jó elég legyen – állt közénk Tom – fejezzétek be! – nézett felváltva ránk.
-
Köszönöm
a vendéglátást – néztem rá, majd kikerülve Riát kisiettem a házból.
-
Gratulálok
Ria – nézett Corina mérgesen a nőre, majd utánam sietett.
-
Most
miért én vagyok a ludas? – tárta szét a nő a karjait.
- Elena! – rohant utánam Cori.
- Mit keresel itt? – lepődtem
meg.
- Haza kísérlek – mosolygott rám.
- De hát… gyalog?
Erre
a kérdésemre Bill lassított mellettünk a fehér Audival.
- Szálljatok be – kacsintott a
vezetőülésről.
-
Tudtam,
hogy utánunk jön – súgta oda Cori vigyorogva, majd beült az anyósülésre én
pedig hátra.
-
Minden
rendben? – nézett rám a visszapillantóból.
-
Persze,
csak felhúzott – bámultam ki az ablakon.
-
Tényleg
ti majdnem…
-
Bill!
– csapta combon Corina.
-
Mi
van? Tommal nincsenek titkaink – nézett mérgesen szerelmére.
-
Igen,
majdnem! Szerencse, hogy csak
majdnem… - sóhajtottam fel.
-
Kedvel
téged Elena, hidd el – mosolygott rám a visszapillantóba.
-
Köszönöm
Bill – viszonoztam a mosolyát.
Az
elkövetkező napokban kerültem mindenféle kapcsolatot Tommal, folyton írogatott
– a számomat Coritól tudta meg. Áruló!
De nem reagáltam rájuk, Ria tudta hogyan érzek és ez így nem volt jó. Sehogy se
volt jó, az se, hogy majdnem lefeküdtem a barátjával.
-
Na,
Elena! Kérlek! Gyere el – szorongatta a kezemet Corina az egyik kávézó teraszán.
- Nincs kedvem szórakozni –
néztem rá könyörgően.
-
Tomot
kerülöd ne is akarj becsapni, nem voltunk egyszer sem bulizni mióta ismerlek,
kérlek!
-
Nem
szállsz le rólam addig, amíg igent nem mondok, igaz? – sóhajtottam fel
mosolyogva.
-
Pontosan!
-
Legyen,
elmegyek veletek bulizni – adtam be a derekamat mire ő felsikítva ölelt magához.
-
Este
8-ra legyél készen!
-
Értettem
főnökasszony – nevettem.
-
Most
megyek is, Billel vásárolni megyünk – állt fel – akkor este – dobott puszit,
majd elviharzott.
Az
elmúlt napokban mindig azt akarták össze hozni drága barátjával Billel, hogy
Tommal valamilyen úton-módon, de találkozzunk. Hát most sikerült neki, hiszen
este látni fogom.
Este lázas készülődésbe voltam, fél órám volt
hátra hogy jöjjön értem az előre rendelt taxi, Corináék már a clubban lesznek
és ott fognak várni rám. Nyugtatóként megittam készülődés közben majdhogynem
egy egész üveg bort. A fehér csipkés ruhámba belebújva a hajamat kiengedtem a
laza kontyból, így finom loknijaim lettek.
Belebújtam a szandálomba, betettem a fülbevalóimat
és még utolsó simítás a sminkemen, végül fújtam magamra a kedvenc parfümömről
és már hallottam is a taxi dudájának hangját. Felkaptam a cluchomat és már
siettem is le, gondosan bezártam a lakást majd az autóba ülve elmondtam a
címet. Útközben írtam egy üzenetet Corinak, hogy úton vagyok, ő pedig
visszaírta, hogy kint fog várni.
Így
is volt, mikor kiszálltam a szórakozóhely előtt a kocsiból ő ott várt rám egy
nagyon aranyos kisruhában.
-
Szia!
– ölelt magához már igencsak jó kedvel – De dögös vagy, aszta Elena! – mért
végig.
-
Köszönöm
– nevettem - te is csinos vagy. Annyira édes ez a ruha.
-
Bill
választotta – húzta be a vállát aranyosan mosolyogva.
-
Olyan
aranyosak vagytok – karoltam belé és elindultunk befelé – mióta vagytok együtt?
-
Egy
éve körülbelül, de sajnos nagy titokba kell, tartsuk – sóhajtott fel – tudod, a
fanatikusok miatt – forgatta meg a szemét.
-
Gondolom
– húztam el a számat.
Beérve
a zene még hangosabban dübörgött, és szinte már teltház volt. Felvezetett a
galériára ahol a fiúk az asztalt foglalták, idegesen szorítottam Corina karját
és mikor megpillantottam Tomot még idegesebb lettem. Annyira… szexi volt.
Fehér
V nyakú póló, ami feszült csodálatos izmos testén, a haja szokásos módon
összekötve, fekete terepmintás nadrág és azok a kötött és bőr karkötői, amiket
annyira imádtam férfias csuklóján.
- Elena! – pattant fel az ugyan
csak ittas Bill a fotelból és szinte rám borult úgy ölelt át.
- Ah, Bill! – nevettem ki –
mennyit ittatok?
- Nem eleget – villant meg
pimaszul a szeme – tessék, tessék – nyomta a kezembe a feles poharat.
- Ez micsoda?
- Tequila – vágta rá egyből –
gyerünk, gyerünk – kezdte el megemelni a kezembe a poharat.
- Jó, jó – nevettem, majd gyorsan
lehúztam.
- Meg se jött, de már itatod –
vigyorgott Tom öccsén, ő józannak tűnt, aztán kitudja… lehet csak jól álcázta –
csinos vagy – kacsintott rám.
- Kösz – nyögtem ki – a barátnőd?
– vontam fel a szemöldökömet.
- Nem akart jönni – vonta meg a
vállát, majd lehúzta az italát.
- Menjünk táncolni! – ragadta meg
a karomat Corina.
- Várj már, le se ültem –
nevettem újra.
Az
egész estét végig táncoltuk és nevettünk, na meg persze ittuk. Próbáltam azért
valamennyire beszámítható állapotban maradni, hogy felügyelni tudjam Corinát.
Tom pedig drága öccsét figyelte.
Már
jóval elmúlt éjfél mikor lent táncoltunk Corinával és éreztem, hogy valaki
fogdos, megfordultam és egy magas kopasz pasit láttam, meg aki alkoholtól
csillogó szemekkel meredt rám.
-
Cori,
ki megyek a mosdóba – kiabáltam a fülébe, mire ő bólintott én pedig elmentem a
mosdóba, remélve, hogy az a pasi lelép.
Kilépve
egy hírtelen rántást éreztem és hangosan felnyögtem mikor a falnak csapódtam.
- Szia, cica van gazdád? – felnéztem
és a kopasz férfit láttam meg.
- Nincs, de biztos nem te leszel
az – löktem arrébb és elindultam a galéria felé.
-
Hé
– rántott vissza magához – csak játszani szeretnék – markolta meg a fenekemet.
-
Azonnal
eressz el vagy… - estem kétségbe.
-
Vagy?
Sikítasz? Úgy se hallja meg senki – felelte örömittas vigyorral, majd
berángatott a férfi mosdóba és a falnak nyomva a nyakamat kezdte el
csókolgatni.
-
Hagyj
békén, te rohadék! – próbáltam kétségbeesetten ellökni.
Annyira
pánikba estem, hogy a könnyeim is folyni kezdtek és minden testrészem remegett
a félelemtől. Tudtam, hogy ha valaki perceken belül nem
nyit be, akkor
megerőszakolnak. A szememet összeszorítva, sírva fakadtam.
- Ugyan bébi, élvezni fogod –
csúsztatta végig mocskos tenyerét a combomon, a másikkal pedig a nyakamra
szorított rá.
Aztán
hirtelen megszűnt a szorítás és a tenyerének helyén is kellemetlen bizsergést éreztem,
kinyitottam a szemeimet és Tomot pillantottam meg, ahogy lerángatja majd
megütve őt a földre löki.
-
Te
görény – sziszegte és a pólójánál fogva ütlegelni kezdte.
Döbbenten
néztem az eseményeket, és sokkos állapotba csúsztam végig a falon, aztán bejött
két biztonsági is és megragadva a pasit kivitték az épületből.
-
Elena
– guggolt le hozzám Tom aggódó tekintettel – Istenem, Elena – ölelt magához
szorosan én pedig hangosan felzokogtam. Annyira szerencsétlennek éreztem magam,
mindig valami baj történik velem, sose lehetek boldog.
Tom
felsegített, majd üzenve egyet Billnek elindultunk egy taxit keresni, Bill
visszaírt, hogy ők haza mennek, és hogy Tom maradjon velem, ne hagyjon egyedül,
és hogy holnap meglátogatnak.
A
taxiban ülve végig Tomba kapaszkodtam, nem mertem elengedi, egyszerűen nem
akartam, hogy a biztonságot nyújtó karok eltűnjenek a combomról és a vállamról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése