You're everything to me 3.rész

Csak álltam ott Őt bámulva levegő vétel nélkül. Nem tudtam megmozdulni, csak bámultam azokat a gyönyörű barna szemeket, azt a tökéletes arcvonalat, azt a szép íves orrát, a kissé

duzzadt ajkait…

-    Szia – köszönt rám hatalmas vigyorral.

-    Te… te? – nyögtem ki meglepetten.

-    Engem is megleptél, furcsa, hogy itt futunk össze újra – mosolygott rám – szevasz, haver – guggolt le a hozzá szaladó Felixhez és kezdte el dögönyözni, én pedig továbbra is sokkos állapotban voltam.

-    Á, Tom! – jelent meg Corina is – szia – ölelte meg Tomot.

-    Hello sógorasszony – nyomott puszit a nála sokkal alacsonyabb fiatalnő arcára.

-    Látom megismerted az új asszisztensemet.

-    Ő az új? – nézett rá meglepetten Tom – mi már találkoztunk.

-    Komolyan?- Corinán volt a sor, hogy meglepődjön és felváltva hol Tomra, hol rám nézett.

-    Tegnap érkeztem a városba és eltévedtem…

-    … pont ott voltam és haza vittem – vont vállat Tom.

-    Micsoda hős – hunyorgott Corina Tomra, majd hasba vágta. Nem tudtam hova tenni ezt a jelenetet

-    Ezt most… - háborodott fel az érintett.

-    Pontosan tudod – nézett továbbra is hunyorítva főnökasszonyom.

Én pedig jobbnak láttam lelépni, így hátra mentem a többi állathoz, megnéztem mi van velük.

-    Most mi bajod van? – vonta kérdőre Tom Corinát miután mögöttem záródott az ajtó.

-    Tudod jól! Ne szórakozz a lányokkal Tom, te kapcsolatban vagy!

-    Jézusom Cori! Nem tettem semmi rosszat, észrevettem mennyire magatehetetlen és kétségbeesett, így segítettem neki ennyi. Nem gondoltam volna, hogy valaha is újra találkozom vele. Nincs vele szándékom…

Dudorászva adtam friss vizet az állatoknak, és a kellő időben ételt is. Folyton Tom járt az eszemben, már azon voltam, hogy beledugom a fejem a mosdóba és magamra zúdítok egy jó adag hideg vizet.
Felejtsd már el Elena!

Tom haza érve, ledobta a szokásos helyre Felix pórázát majd bevágódott a nappaliba öccse mellé.

-    Szevasz, Tom – köszönt rá Bill el sem véve a tekintetét a képernyőről.

-    Mikor elmentem akkor is ugyan ezt nézted – vonta fel szemöldökét az idősebbik.

-    Ismétlem, nézem a hibáimat – Tom pedig csak a szemét forgatta.

-    Képzeld kivel találkoztam a rendelőben, mikor mentem Felixért.

-    Na? – nézett rá most először Bill.

-    Azzal a lánnyal, akit tegnap elvittem. Tudod, aki eltévedt.

-    Komolyan? Újra találkoztatok? – lepődött meg – és?

-    Nem fogod elhinni… - csóválta a fejét vigyorogva – Cori új asszisztense.

-    Ne bazd! – tátotta el döbbenten a száját az énekes – szívatsz?

-    Nem, nem! Tényleg, ő az. Hihetetlen, mi? – nevetett fel.

Corina a nap további részében furán viselkedett, ezért bátorkodtam megkérdezni tőle, hogy mi a baj.

-    Minden rendben van? – támaszkodtam a pultra, ami mögött a számítógépet nyomkodta.

-    Persze, miért? – nézett rám egy pillanatra.

-    Mióta Tom elment olyan fura vagy – támasztottam meg a fejem a tenyeremmel.

-    Elena – sóhajtott fel – én is nőből vagyok és láttam hogyan néztél rá, és kérlek… verd ki őt a fejedből. Rendben?

-    Tessék? – lepődtem meg.

-    Van barátnője, már 6 éve és…

-    Én nem vagyok szajha – csattantam fel.

-    Nem, nem dehogyis! – pattant fel – jaj, nem így értettem. Csak… Tom szereti szédíteni a lányokat. Láttam milyen hatással van rád.

Nem szóltam semmit, csak a pultra hajtottam a fejemet hatalmas sóhaj kíséretében.

-    Jaj, ne… Elena, mond, hogy nem… - döbbent le.

-    Azt hiszem de…

Este otthon a kádban ülve meredtem a plafonra és csak azon járt az eszem, hogy

kapcsolatban van, van valakije. És én egy ilyen férfiba szerettem bele, első látásra.
Ilyen se volt velem sose, sőt! Szerelmes se voltam eddig.

-    Elena! Megjöttem! – hallottam becsapódni a bejárati ajtót.

-    Fürdök! – kiabáltam le neki, majd nyakig belemerültem a vízbe.

-    Na, mesélj – rontott be pillanatokon belül – mi az, relaxálsz?

-    Aha, most jól esik – sóhajtottam fel – kicsi orvosi rendelő, tetszik. Jó a berendezése, aranyosak az állatok…

-    Csak? – vonta fel a szemöldökét.

-    Csak Corina – a főnököm – barátja Bill.

-    Bill? – vonta fel a szemöldökét, mire én szintén így néztem vissza rá – Kaulitz? – döbbent meg.

-    Igen, és ma Tom bent járt a rendelőben… mivel pont az ő kutyája volt bent pár napot és pont ma jöhetett érte mikor én pont megkaptam az állást.

-    Jaj, Elena… - ült le a kád szélére.

-    És ez még mind semmi! Barátnője van – szorítottam össze a szemeimet csalódottan – ilyen az én formám – vontam vállat – ez van.

-    Annyi jó pasi van Los Angelesben, majd találsz valaki mást.

-    Persze, találok…

Egész éjjel forgolódtam, végül mikor sikerült elaludnom, akkor is vele álmodtam, elég… intimet. Konkrétan szeretkeztem vele, a rendelőben… a vizsgáló asztalon.
Levegőt kapkodva ültem fel az ágyban és túrtam a hajamba.

-    Jó ég! – nyeltem nagyot – Ó, istenem… - pattantam ki az ágyból és lesietve a konyhába öntöttem magamnak egy pohár ásványvizet.

A szívem csak nem akart helyre rázódni, így elhúztam az ajtót és mezítláb kiléptem a nyirkos fűre és hátra vetve a fejemet, hatalmasat sóhajtottam.

Másnap elég nyűgösen keltem, mint egy lassított felvétel ittam meg a kávémat és a reggelit

kihagyva elindultam dolgozni. Lola ismételten már korán elment, alig van itthon és ezt legutóbb ő is megerősítette. Napszemüveget felvéve léptem le az utolsó lépcsőfokról mikor megtorpantam az előttem parkoló fehér Land Rovertől. Meglepetten húztam lejjebb a szemüvegemet és vezettem végig a tekintetem egészen a motorháztetőig, ahol is Tomot pillantottam meg…

Mi van?

Nem, szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy jól mondtam. Az idősebbik Kaulitz állt iszonyatosan szexi pózban a motorháztetőnek dőlve, karba tett kézzel, amint észrevett hatalmas mosolyra húzta gyönyörű ajkait. Elena!

-    Szia – köszöntem rá, miután elé értem.

-    Szép jó reggelt - köszönt vissza szórakozottan – épp erre jártam és gondoltam megnézem itthon vagy-e még.

-    Azt hittem törölted a címet – tettem el a kulcsokat.

-    Igen, én is… - köszörülte meg a torkát és zavartan eltekintett – elvihetlek? – mutatott az autóra.

-    Köszönöm nem kell, tudok sétálni. Az éjszakám se volt valami jó szóval, rám fér – biccentettem felé, majd elindultam a járda felé.

-    Hé, Elena! – kapta el a karom mire furán végig járt egy fajta, bizsergés, hirtelen elengedett és ráncolva a homlokát nézett a tenyerére – Ő… - szólalt meg – elviszlek, szívesen. Tényleg – mosolyodott el.

-    Figyelj Tom – fordultam fel felsóhajtva – nem tudom mi ez a játék, amit velem akarsz művelni, de tudom, hogy barátnőd van. Szóval… - emeltem fel a karomat magam elé – csak… hagyj elmenni – néztem az tükörképemet a napszemüvegében, majd elfordultam és elindultam. Sietős léptekkel.

Nem sokra rá mellettem lassított az autóval.

-    Semmi felé játékról nincs szó Elena, csak ismerkedni szeretnék – kiabált ki a leengedett ablakon keresztül.

-    Miért? – vontam fel a szemöldökömet.

-    Hát mert… - nézett az útra – érdekesnek talállak – nézett újra rám.

-    Mi van? – torpantam meg, mire ő a fékre lépett és majdnem a kormányt fejelte meg.

-    Ah!– nyögött fel – ezt ne csináld még egyszer.

-    Minek követsz – vonom meg a vállam.

-    Szépen kérlek, ülj be – vette le a szemüvegét – feltartom a forgalmat.

Az ajkamat rágva morfondíroztam az Igen és a Nem között, végül csak az igen győzött, így leléptem a járdáról és kinyitva az ajtót beültem.

-    Indulj – szóltam rá, mire ő vigyorogva lépett a gázra.

-    Makacs egy nő vagy.

-    Te pedig nagyon kitartó.

-    Nem tehetek róla – vont vállat - én vagyok Tom Kaulitz – vigyorgott rám nagyképűen.