Whisper my Name 38.rész - Az esküvő

Eljött az a nap, amitől féltem mióta megismertem Billt.

Az esküvő.

Kedvtelenül keltem ki az ágyból és készültem el, egy csinos krémszínű kosztümöt vettem fel, a hajamat feltűztem és enyhe hullámokat tettem bele, szolid smink és készen is voltam.

Az eddigi munkáim óta ez az egyetlen esküvő, aminek nem örülök, és nem akarom, hogy megtörténjen.

Nem vittem magammal semmit, ahogy a templomhoz értem rögtön a kezembe nyomták a kis mikroportomat, amin tudom majd tartani a kapcsolatot a többi szervezővel.

-          Jó reggelt Amelia – köszönt rám az egyik nyoszolyólány.

-          Jó reggelt, hányan vannak már itt?

-          A meghívottak szépen jönnek. Bill szülei és Tom már itt vannak.

-          És Bill?

-          Ő még útban.

-          Nora hogy áll?

-          Az előbb hívtam, most csinálják a haját, aztán a ruha és jön.

-          Rendben, köszönöm – simítottam végig a karját kedvesen, majd megindultam a szülők felé. Először Nora szüleihez léptem oda.

-          Üdvözlöm önöket.

-          Áh, maga Amelia, igaz? – kérdezett rá mosolyogva az édesanya.

-          Igen – bólintottam – jól ülnek?

-          Igen aranyom – paskolta meg a kezem az apja – minden tökéletes.

-          Örülök, bocsássanak meg, de meg kell látogatnom a vőlegény családját is.

-          Menjen csak.

Mosolyogva bólintottam majd átmentem a másik sorba ahol Bill szülei voltak.

-          Jó napot.

-          Amelia, szia – köszönt rám az édesanya, úgy mintha már ezer éve ismerne – a fiaim rengeteget meséltek már rólad. Tökéletes munkát végeztél kicsim.

-          Oh, köszönöm szépen…

-          Szólíts csak Simone-nak.

-          Engem pedig Gordonnak – biccentett a mellette ülő férfi.

-          Bébi – karolta át a derekam Tom.

-          Tom, kérlek… - néztem rá a szüleire kínosan.

-          Ugyan, tudják mi a szitu – kacsintott rám.

-          Nincs szitu – böktem oldalba – hol az öcséd?

-          Most jött meg – felelte vigyorogva a templom ajtaját figyelve.

Én is oda fordultam és a szívem azonnal összeszorult. Ellenállhatatlanul nézett ki a fekete öltönyben a kis virágjával a zakója zsebében.

-         Sziasztok – köszönt ránk – szia – köszönt rám mosolyogva.

-         Minden rendben van?

-         Persze – felelte értetlenül.

-         Nora hamarosan elkészül. A vendégek is itt vannak, csak szanaszét – néztem körbe.

-         Amelia – lépett oda hozzám a segédlányom.

-         Igen? – fordultam felé.

-         Az orgonás kérdezi, hogy mikor kezdje el a nászindulót?

-         Hall engem? – szóltam bele a mikrofonomba az orgonistára nézve, ő csak bólintott egy nagyot – szólni fogok, amint elkezdheti.

Újabb bólintás és helyet foglalt.

-         Minden rendben zajlik? – fordultam a segédem felé.

-         Minden a legnagyobb rendben – bólintott mosolyogva.

-         Remek.

-         Izgulsz?

-         Minden esküvő előtt.

-         Valld be, hogy a szíved fáj – súgta a fülembe Tom.

-         Tessék?

Ő megfogta a karom és távolabb húzott.

-          Szereted az öcsém, ne nézz hülyének.

-          Mindegy már.

-          Nem, nem az.

-          Nem mondhatom azt, hogy ne vegye el Nora-t mikor az apja haldoklik Tom.

-          Nem kell a dráma.

-          Ne idegesíts fel, kérlek szépen.

-          Megoldom, ezt ne félj.

-          Mi? Tom! Ne merj közbe lépni.

-          Nem érdekel a vénszatyor oké? Bill sosem lesz boldog a lánya oldalán.

-          És honnan tudod, hogy az enyémen az lesz? – vágtam vissza.

-          Akármikor, mikor Bill veled volt, sugárzó arccal és boldogan lépett be a házba, érted?

-          Az nem jelent semmit.

-          A f*szért kell játszanod a mártírt? – csattant fel dühösen, mire mind két sor első két sora ránk nézett.

-          Mi lenne, ha nem emelnéd meg a hangod?

-          Az agyamra tudsz menni, de komolyan.

-          Inkább állj a helyedre, az esküvő nem sokára kezdődik – vágtam oda ridegen majd ott hagytam.

-          Megjött a menyasszony – szólt oda a lányom.

-          Megyek – bólintottam és megállás nélkül mentem ki az arához.

-          Amy – szorította meg a kezem Nora.

-          Ne aggódj, minden rendben van.

-          Annyira izgulok.

-          Elhiszem, de menni fog ne félj.

-          Köszönök mindent – ölelt meg.

-          Gyönyörű vagy – mosolyogtam rá halványan. Bár én állhatnék itt az ő helyében

-          Kezdhetjük?

-          Igen – bólintottam, majd felsegítettem a templom ajtajáig Nora-t ahonnan a nagybátyja vette át, mivel az apja a betegsége miatt nem tudta bekísérni.

Bíztatóan rámosolyogtam még Nora-ra, majd bementem és beálltam a háttérbe a számhoz emeltem a kis mikrofonom.

-         Kezdheti.

És ahogy ezt kiejtettem a számon, felcsendült a mindenkinek jól ismert dal, és Nora jelent meg és szép lassan elindult az oltár felé. Ahol Bill várta.