Gyorsan eltelt ez a két nap,
sőt… még az ősz is Németországban, és máris azon kaptam magam, hogy szakadó
hóban vezetek az esküvő helyszínére, ami két hét múlva lesz.
Két hét.
Utána már házas férfi lesz
egy másik nő oldalán. Nem akarom, hogy elvegye Nora-t. Szeretem, és nem
érdekel, mennyire vagyok önző, de kell
nekem.
De hiába, elveszítem őt. Nem
mintha együtt lettünk volna, de az, mikor a barlangba voltunk… tudtam, hogy mi
egyek vagyunk, összetartozunk.
A gondolat menetemet a
telefonom csörgése törte meg, amit kihangosítva tettem a tartójába.
-
Amelia Rieder,
tessék.
-
Szia – hallottam
meg Angi hangját – vezetsz?
-
Szia, aha. Miért
mi van?
-
Parkolj le
valahol.
-
Oké –
lekanyarodtam és leállítottam a motort – mond.
-
Kapaszkodj meg.
-
Angela!
-
Terhes vagyok.
Hatásszünet. Csak meredten
bámultam magam elé és próbáltam feldolgozni, amit mondott. Terhes. Úristen, Angela terhes!
-
Itt vagy? – szólt
bele a telefonba barátnőm, biztos vigyorgott, hallottam a hangján.
-
Terhes vagy.
-
Igen.
-
Anya leszel.
-
Igen – nevetett
fel.
-
Istenem Angi,
terhes vagy!
-
Igen! – nevetett
jobban – istenem olyan boldog vagyok!
-
Georg tudja már?
-
Nem, dolgozik. Ma
voltam az orvosnál, négy hónapos vagyok.
-
Négy hónapos? –
tátottam el a szám – és nem voltak rosszulléteid?
-
Nem mindenkinek
vannak.
-
Igaz. Akkor
gondolom, este mondod el neki.
-
Igen.
-
Kíváncsi vagyok a
reakciójára.
-
Úgy gondoltam,
hogy át jöhetnél, este itt lesznek a fiúk is.
-
És a szűk körben
mondod el neki?
-
Bizony. Vettem
babacipőt ilyen kis dobozban.
-
Amilyen dinka
tuti nem fog leesni neki – nevetve
-
Jaj, ne légy
gonosz.
-
Mikorra menjek
át?
-
Nyolc.
-
Rendben, ott
leszek. De most le kell, tegyelek, mert melózok.
-
Oké, akkor este.
-
Vigyázz magadra.
-
Te is, puszi
-
Puszi.
Terhes,
te jó ég!
Most
már tényleg irigylem őt. Férjnél van ráadásul még babát is várnak. Csak én
vagyok ilyen szerencsétlen a magánéletben?
Lehet
Tommal kéne próbálkoznom.
Jézusom, Amy ne légy hülye!
Az
úton végig Angi és a baba járt az eszemben. Én is szeretnék egy kis babát,
benne vagyok abban a korban. De hogy is lehetne babám, ha még apa jelöltem
sincs?
Mikor
oda értem, leparkoltam és bementem az épületbe, ahol már Bill és Nora is várt.
-
Sziasztok –
köszöntem nekik két puszival.
-
Szia – köszöntek
egyszerre.
-
Na, hogy tetszik?
– néztem Billre, mivel ő először járt ott.
-
Nagyon jó
választás – bólogatott elismerően – tetszik.
-
Akkor jó,
hamarosan megjön a tánctanár.
-
Muszáj ez a
táncosdi?
-
Kicsim, minden
esküvőn van – nézett fel leendő férjére Nora.
-
Így igaz –
helyeseltem.
Ahogy megjött a tánctanár én
leültem az egyik székre és figyeltem őket. Bill édesen bénázott és szentségelt,
hogy ő nem fog táncolni, mert nem tud. Mosolyogva néztem végig, ahogy
próbálkozik és közben azon gondolkoztam milyen jó is lenne ha Nora helyett én
tanulnék ott vele, összeölelkezve és nevetgélve. Olyan jó lenne.
Három órán keresztül
gyakoroltak, majd mikor végeztünk külön kocsival elindultunk vissza a városba.
Haza érve elmentem zuhanyozni
és hajat mosni, hogy időre elkészüljek. Mivel a zuhanyzással fél nyolckor
lettem készen sietősen szárítottam be loknikra a hajam és vettem fel egy csinos
nadrágot és felsőt, kisminkeltem magam és feltettem a kedvenc fülbevalóm a
hozzá tartozó kellékekkel, megfogtam a táskám és felvéve a cipőm, kimentem az
autóhoz, visszasietve bezártam a házat, végül elindultam Angi-ék felé.
Mikor odaértem óvatosan
kiszálltam mivel eléggé csúszott, leriasztóztam az autóm és az ajtóhoz lépve
becsöngettem.
-
Szia csajszi –
köszönt Georg egy puszival.
-
Szia – léptem
beljebb – oh, rám vártatok?
-
A fiúk is nem rég
jöttek – kísért be a nappaliba ahol már Tom, Gustav és Bill ültek.
-
Sziasztok –
intettem nekik.
-
Szia – köszöntek,
majd felálltak és egyenként köszöntek.
-
Angi?
-
Fent van – Georg,
felmutatva az emeletre.
-
Akkor felmegyek –
kaptam le a cipőm és felsiettem – szia – nyitottam be a szobába.
-
Amy – ölelt
magához szorosan.
-
Annyira örülök
neked – öleltem szorosan.
-
Nagyon izgulok –
tolt el magától.
-
Elhiszem, de nem
lesz gond. Mutasd a cipőt.
-
Tessék – adta
kezembe az iciri-piciri babacipőt.
-
Oh, istenem –
néztem végig alaposan – de aranyos.
-
Ugye? Elterveztem
hogyan lesz.
-
Na hogy?
-
Georg úgy is ki
fog járni a konyhába, hogy a fiúknak sört hozzon. Akkor oda teszem a
dohányzóasztalra és mikor visszajön. Meglátja.
-
Tuti nem fogja
érteni, mi van.
-
Nem baj, majd
leesik neki.
-
Remélhetőleg –
nevettem fel.
-
Na, menjünk –
tette el a kis cipőt és lementünk a többiekhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése