Whisper my Name 28.rész - Tudtad, hogy...

-     Jó reggelt – köszöntem turbékoló barátaimnak a konyhába lépve.

Nem feleltek csak Georg intett egyet mivel a szája nagyon le volt foglalva. Ha értitek, mire gondolok
        -    Jó ég, mi lenne, ha ezt a szobátokba intéznétek el?
        -    Nem lehet – szakadt el Angi szerelme szájától – vásárolni megyünk.
        -    Hidd el, én nem sajnálnám, ha meg gondolnád magad.
        -    Nem sokat aludtál, jól sejtem? – puhatolódzott óvatosan Georg.
        -    Ti milyen rohadt egy kíváncsi emberek vagytok – csóváltam meg a fejem vigyorogva.
        -    Hát most, na. Szóval? – Angi.
        -    Nem tudtam elaludni, és lejöttem inni, de Bill itt volt és megijesztettem… - kezdetem bele.
        -    Jó ezt már tudom – intett le – azt áruld el nekem, hogy utána mit csináltatok.
        -    Csinált nekem kakaót, aztán kiültünk a hintaágyra beszélgetni.
        -    És? – kíváncsiskodott tovább.
        -    Ennyi – vontam meg a vállam értetlenkedve – miért, mit vártál?
        -    Hát mondjuk egy csókot.
        -    Angi! – szóltam rá.
        -    Nyugi, már tudok róla – legyintett Georg vigyorogva.
        -    Mi van?
        -    Tudom, hogy Bill barátom az, akit megfigyelsz hetek óta.
        -    Angela! – förmedtem barátnőmre, aki angyali mosollyal bújt férjéhez.
        -    Nincs semmilyen titkom előtte.
        -    Hát ezt örömmel hallom. Legközelebb semmit nem fogok neked elmondani – fogtam meg a táskám és a bögrém a mosogatóba helyezése után kisétáltam az ajtón.
        -    Most megsértődött – Georg.
        -    Meg, majd jövünk – puszilta meg szerelmét és utánam sietett – Jaj Amy, ne csináld már, most miért lettél mérges? – jött utánam.
        -    Oké, hogy a férjed, oké, hogy nincs titoktartás kettőtök között. De a rohadt életbe is, én a legjobb barátnőd vagyok! Arra nem gondoltál még, hogy esetleg van olyan dolog, amit nem szeretnék Georg-al is megosztani? – mérgesen.
        -    Mi van veled? – nézett rám hatalmas szemekkel – édesem, menstruáltál már ebben a hónapban?
        -    Rohadt vicces vagy – fordultam el tőle.
        -    De most komolyan. Időzített bomba vagy már tegnap óta, vagyis mióta… - elhallgatott és rám nézett – mi történt, míg kettesben voltatok abban a barlangban?

Nem válaszoltam, így ő elém állt. Kénytelen voltam rá nézni. 
        -    Felelj!
        -    Ne parancsolgass!
        -    Jézusom – tátotta el a száját.
        -    Csukd be a szád.
        -    Ti, ott… ti ott… - hebegte.
        -    Kinyögöd végre? 
        -    Te lefeküdtél Bill-el? – kérdezte halkan, elfojtott hangon.

Felsóhajtva bólintottam és hajtottam le a fejem
        -    Ó, te jó ég.
        -    Most mész és elújságolod Georg-nak is?
        -    Fejezd már be! – mérgesen – tudod mit? Menj és vásárolj egyedül. Nem tudok meg lenni veled egy helyen – fogta magát és visszasietett a házba.
        -    Megyek is – makacsoltam meg magam, és az időközben megérkező taxiba ültem (mivel Bill elvitte az autót).

Az úton végig Angela járt a fejemben, nagyon megbántottam, de olyan rohadtul igazam van! Vannak dolgok, amiket szeretnénk kettőnk között megtartani, a mi kis titkunknak. De ezek szerint minden egyes pici dolgot is tud rólam Georg.

Nagyon régen veszekedtünk és ez is most nagyon rosszul esett, bűntudatom volt és nem hagyott nyugodni ez az egész.

A városba érve kedvesen megköszöntem és kifizettem a sofőrt majd útnak indultam.

Először egy ruházati boltba mentem be, ahol sok szép felső és gatya volt. Be is újítottam négy felsővel és két nadrággal a ruhatáram.

Benéztem több ékszerboltba is mikor is az egyikben egy elég ismerős személyt pillantottam meg.
        -     Szia – léptem oda mosolyogva.
        -     Amy – lepődött meg – szia – mosolyodott el – hát te?
        -     A terv szerint Angi-val jöttem vásárolni.
        -     És őt hol hagytad?
        -     Na, ez az, összevesztünk és egyedül jöttem.
        -     Min?
        -     Azt most hagyjuk – sóhajtottam fel – és te? Mióta vagy a városban?
        -     Lassan egy két órája, már azon gondolkoztam, hogy elindulok vissza, de akkor megvárlak – mosolygott kedvesen.
        -     Sok mindent vettél? – lestem be az egyik szatyrába.
        -     Eléggé. Sokak szerint velem nem jó vásárolni, mert órákig eltudok, szöszmötölni egy boltban.
        -     Akárcsak én, ha nem is vásárolok, imádom végig nézni a kínálatot.
        -     Egyre több a közös hang.
        -     És ez jó, nem? – vettem közelebbről szemügyre egy fülbevalót.
        -     Nekem tetszik.

Mindenhova eljött velem, sőt még tanácsolt is bár boltot, amiben ő már vásárolt, végül a rengeteg szatyrot betettük a kocsiba és beültünk egy étkezdébe.
        -     Mit együnk? – tanulmányoztam az étlapot.
        -     Tudtad, hogy bandzsítasz, mikor ráfókuszálsz valamire?
        -     Komolyan? De ciki – rágtam a szám.
        -     Szerintem aranyos – mosolygott rám, azzal az ellenállhatatlan mosolyával.

Nem tudtam mit felelni erre, így csak mosolyogtam zavaromban és újra nézni kezdtem az étlapot.
        -     Meghívlak.
        -     Oh, nem kell – néztem fel rá.
        -     Na.
        -     Kedves tőled de…
        -     Akkor fogadd el, nem vesztesz semmit – nézett rám.
        -     Hát jó – adtam be a derekam.
        -     Akkor együnk Gyrost, az megfelel?
        -     Egy húsosat, sok-sok salátával – mosolyogva csuktam be az étlapot.
        -     Elnézést – hívta oda az egyik pincért - két Gyros lesz, egy húsos sok-sok salátával és egy Vega.
        -     Tálban vagy pitában?
        -     Hogy szeretnéd? – nézett rám.
        -     Jó a tál – bólogattam.
        -     Mind a kettő tálban.
        -     Rendben, hamarosan hozom.
        -     Köszönjük.
        -     Köszönöm – mosolyogtam Billre.
        -     Ugyan, nincs mit – viszonozta a mosolyt, és én azt hittem mentem elolvadok.