Whisper my Name 27.rész - A hideg kakaó

Sehogy sem tudtam visszaaludni, így inkább kikeltem az ágyból és leosontam a konyhába, de ott már volt valaki és mivel teljes sötétségben matatott a falhoz lapultam, ki ne lapult volna egy rémálom után? Teljesen a falhoz préseltem magam és levegőt sem vettem, mikor az a valaki elindult kifelé és elém ért rémülten kiáltott fel és dobta el a bögréjét.

-         Tom, hogy rohadnál meg – kapcsolta fel az illető a villanyt, és nem kis döbbenet ült ki az arcára mikor meglátott engem a falnál összeszorított szemekkel – Amy?

A francba észrevett!                   

-         Jól vagy? – fogta meg a karom, kinyitottam a szemem, Bill állt előttem.

-         Bocsánat én csak… - kezdtem el mentegetőzni.

-         Bakker, tudod, hogy szívbajt hoztál rám? Azt hittem a hülye bátyám szórakozik velem. Mostanában szokása. De te miért lapulsz itt? Miért nem jöttél be?

-         Mivel tök sötétben matattál szerinted nem kapott volna más is frászt? – rivalltam rá.

-         Jól van, na, bocsánat – meglepődve.

-         Ezt majd én összeszedem – guggoltam le összeszedni a bögre darabjait.

-         Vigyázz, még a végén megvágod a kezed – fogta meg a kezem – majd én – folytatta.

-         Hát jó – álltam fel.

-         Nem tudsz aludni, igaz?

-         Úgy látszik, mint aki épp alszik?

-         Hé, mi van veled? – állt fel markában a szilánkokkal.

-         Sajnálom – sóhajtottam fel a tenyerem a homlokomra tapasztva – megviselt az álmom. Ne haragudj.

-         Semmi baj – mosolyodott el, majd sarkon fordult és elment, hogy kidobja a bögre maradványait – csináljak neked is kakaót? – fordult felém.

-         Elfogadom, köszönöm – bólintottam.

-         Aztán kint elszürcsölgetjük a hintaágyban.

-         Jól hangzik, addig én ki ülök rendben?

-         Persze, menj csak – bólintott.

Utoljára rá néztem, ahogy tevékenykedik, majd halkan kiosontam a verandára és beleültem a hintaágyba, felhúzva a térdeim. Csak néztem a messzeségbe, néztem a horizontot, ahol nagyon haloványan világosodott, nem csoda, hiszen már három is elmúlt.

-         Tessék – nyújtotta felém a bögrét.

-          Köszi – vettem el majd beleittam – öm, ez hideg – néztem rá bután.

-         Nyáron ki az-az idióta, aki melegen issza?

Na kössz, ez igazán kedves volt tőled Kaulitz.

-         Jézus – sápadt el – ne haragudj, nem tudtam, hogy te…

-         Ugyan semmi baj, talán tényleg idióta vagyok – kortyoltam bele a hideg kakaómba – amúgy, nagyon finom – néztem rá.

-         Köszi – mosolyodott el – saját recept.

Hírtelen visszaköptem és ránéztem miközben az államról letöröltem a maradékot. Ő pedig jó ízűen nevetett ki.

-          Nem kell rosszra gondolni, semmi undorító és illegális dolog nincs benne. Csak a kakaó poron kívül mást is teszek bele.

-         Mi csodát?

-          Titok – vigyorodott el – még Tom sem tudja, de mondjuk, neki nem is ízlik így.

-         Szerintem nagyon finom – néztem bele a bögrémbe.

-          Kicsi koromban imádtam játszani a konyhában – anya nagy örömére – és, összeöntöttem minden félét, tej, Cola, fanta meg ilyenek.

-          Guszta lehetett – torzultam el a bevillant kép után – pfuj –futott végig a hátamon a hideg.

-          Beteg is lettem tőlük – nevetett fel – de aztán valahogy összehoztam ezt – emelte kissé a magasba a bögréjét – a saját készítésű kakómat – mosolygott rám.

-          Egyszer majd kicsikarom a titkos hozzá valót – vigyorodtam el.

-          Hát, ha sikerül – biccentett majd a tenger felé fordulva beleivott az italába.

-          Megint veszekedtetek, igaz? – tettem fel a kérdést a hosszúra nyúlt csend után.

Ő csak felsóhajtott.

-   Sajnálom, nem rám…

-   Egyre jobban elhidegülök tőle, elhidegülünk egymástól, és ez egyikünknek sem jó.

-          Erre sajnos nem tudok mit mondani – néztem rá, ő pedig halvány mosollyal puszilta meg az arcom.

-          Nem is kell, elég az, hogy itt vagy velem – karolta át a vállam, én pedig a vállára hajtottam a fejem.

Sokáig voltunk odakint, és csak beszéltünk és beszéltünk, nevettünk és ölelkeztünk. De több nem volt, nem is kellett több. Nekem ez is bőven elég volt, hiszen vele voltam.

Már egész világos volt mikor bementünk és egy puszi után elvonultunk a szobáinkba.

Ahogy letettem a párnára a fejem már aludtam is, de sajnos csak három-négy órát tudtam aludni, ugyan is kilenc órakor drága barátnőm rontott be a szobám ajtaján, elhúzva a sötétítő függönyeimet.

-         Ébresztő csipkerózsika – húzta le rólam a takarót, mire én automatikusan húztam össze magam.

-         Angi… - nyöszörögtem – az isten szerelmére, hagyj aludni – tapogatóztam összeszorított szemmel a takaróm után.

-         Dehogy hagylak, már csak két napig vagyunk itt. És még semmit nem vásároltunk. Talpra, gyerünk, tedd rendbe magad, mert bemegyünk a városba.

-         Utálom mikor így pörögsz – ültem fel kómázva.

-         Nem rinyál, öltözik – dobott hozzám tiszta fehérneműt.

-         Húzzál már ki – vágtam hozzá a párnám.

-         Készülj – vigyorgott majd elhagyta a szobám, rám csukva az ajtót.

-         Idióta nőszemély – morogtam az orrom alatt, majd nagy nehezen elkezdtem összekészülni.

-         Felébresztetted? –csókolt bele Angi nyakába Georg.

-         Fel én, mondtam, hogy meg teszem.

-         Csodálom, hogy még élsz – ivott bele szerelme kávéjába.

-         Eléggé morgó ma reggel.

-         Bill-el volt hajnalban.

-         Mi?

-          Valami csörömpölést hallottam, és megijedtem, hogy megint Amy-vel van valami, kijöttem és akkor láttam, hogy Billt ijesztette, meg aki elejtette a bögréjét, nem akartam őket megzavarni ezért visszaosontam, gondolom utána még beszélgettek órákon át.

Angi arcára hatalmas vigyor ült.

-          Nem szeretem ezt a vigyort – esett kétségbe Georg.

-          Mi lenne, ha elpaterolnánk Nora-t az útból és aztán összehoznánk a két dinka barátunkat?

-          El akarod tenni láb alól…

-          Jó reggelt – jelent meg frissen és üdén az emlegetett személy.

-          Jobbat – nyögte oda Georg, miután Angi jól megtaposta nehogy elszólja magát.

-          Többiek még alszanak? – töltött magának kávét.

-          Még alszanak, vagyis Tom biztos, Billt nem tudom, te vőlegényed.

-          Bill már kora reggel elment.

-          Elment? – ismételte meglepődve a pár.

-          Igen, azt mondta, hogy vásárolni megy.

-          A kis szemét, nem hogy megvárt volna minket – füstölgött Angi.

-          Minek? Amy-vel vásárolni mentek? – csillogott fel a szeme.

-          Öm igen… de tudod csak mi ketten, szeretnénk beszélgetni.

-          Oh, értem – azonnal eloszlott a csillogás a szeméből – hát jó, én ki fekszek napozni, pá – majd megfogta a kávéját és kiment a partra.

-          Ezt a nőt én úgy… - morogta gesztikulálva.

-          Édes vagy, mikor gyilkolászós kedvedben vagy édesem – puszilta meg nevetve Georg, felesége fejét.