Kellemes
bizsergető érzéstől ébredtem meg, sűrűn pislogva tértem teljesen magamhoz és a
bizsergető érzés okára is sikerült rá jönnöm.
Bill az ujjaival
cirógatta meztelen vállam miközben neki háttal, az oldalamon feküdtem.
-
Felébredtél?
– hajolt a nyakamhoz, hogy megbizonyosodjon róla, majd mosolyogva puszilta meg
az arcom.
-
Sokat
aludtam?
-
Csak
fél órát.
Felültem és
gyorsan belebújtam a fürdőruhám melltartójába és a bugyijába.
-
Még
esik?
-
Egy
kicsit igen, de a vihar már elment.
-
Indulnunk
kéne.
-
Nem
akarok menni – bújt a nyakamba, átölelve a hasam – maradjunk itt.
-
Én is
legszívesebben örökre itt maradnék veled. De nem lehet – fordítottam oldalra az
arcom, hogy lássam őt.
-
Akkor
szökjünk meg – húzta el a nyakamból a hajam, hogy megcsókolhassa – csak mi
ketten – búgta a fülembe, amitől azonnal liba bőrős lettem, és lehunyt szemmel
sóhajtottam fel.
-
Nem
lehet – álltam fel gyorsan, nehogy újra elcsábulva omoljak össze előtte.
-
És ha Nora nem
lenne? – állt fel ő is, hogy bele bújhasson a nadrágjába.
-
De ő van, a
menyasszonyod, akit el kell, hogy vegyél feleségül kevesebb, mint három hét
múlva.
-
Tudod, hogy miért
kell elvennem.
-
Igen, és ezért
vedd őt el. Az apja miatt, ő miatta. Bill, Nora szeret téged.
-
Szeret egy
frászt! Fűvel-fával megcsal, tudom jól.
-
Akkor miért nem
szakított már veled?
-
A pénzem miatt –
fogta meg a kezeim, hogy magához húzva átölelhesse a derekam, én pedig a
mellkasára tenyereltem.
-
De ő sem épp egy
koldus lány, ha jól tudom.
-
Lassan az lesz,
az apja szereti , de nem akarja
átadni neki a vállalat vezetését, mert szerinte nem elég érett hozzá.
-
És akkor kié lesz
az egész lánc?
-
Az egyik
munkatársáé, aki évek óta vele dolgozott együtt és mindent tud, amit kell.
-
Szegény Nora.
-
Ő baja – vonta
meg a vállát – ha a pénzdobálás helyett inkább tovább tanult volna, most ő
várhatna az igazgatói székre.
-
Hogy
találkoztatok?
-
Miért akarsz
beszélni róla? – tűrt egy kósza tincset a fülem mögé.
-
Csak érdekel.
-
Akkor üljünk le.
Szót fogadva ültem le és
lógattam bele a vízbe a lábam.
-
Nos, akkor
kezdjük ott, hogy már gimnáziumban megismerkedtünk. A szüleink is jóban voltak
így sokszor volt, hogy átmentünk hozzájuk, vagy ők jöttek mi hozzánk. Eleinte
legjobb barátok voltunk, már akkor is látszott rajta, hogy apuci kis kedvence,
még is megfogott benne valami, és szerelmes lettem.
Tom a mai napig nem érti,
hogy szerethettem belé, ő mindig azt hajtogatta, hogy ez a csaj csak egy
valamire jó – nézett rám.
-
Á, értem – esett
le, hogy mire gondol.
-
Nagyon sok
barátja volt, de mindegyiket csak kihasználta, aztán meg szakadt a kapcsolat
kettőnk között, mert beindult a karrierünk és onnantól fogva nem volt megállás.
-
Nem is
találkoztatok? Egyszer sem?
Megrázta a fejét.
-
Nem, hat és fél
évig egyszer sem láttam.
-
És utána?
-
Mikor Georg
bejelentette, hogy eljegyezték egymást Angela-val, úgy döntöttünk itt az ideje,
hogy a Tokio Hotel visszavonuljon.
Nehezemre esett kimondani
ország-világ előtt, hogy vége.
Hetekig kisebb depresszióba estem, látva a sok rajongó zokogó arcát és könyörgő
hangjukat, hogy ne hagyjuk abba. Végül újra találkoztunk, épp a kutyáimat
sétáltattam mikor szó szerint bele botlottam.
-
Mint mi? –
mosolyodtam el.
-
Mint mi –
ismételte meg szintén mosollyal az arcán – beszélgetni kezdtünk és utána
találkozgatni, randizgatni, végül összejöttünk. Nagyon szerelmes voltam akkor
belé, és egy hírtelen elhatározásként megkértem a kezét.
-
Mikor volt ez?
-
Négy hónapja.
-
Négy hónapja? –
döbbentem le – azóta vagy ötvenszer összeházasodhattatok volna.
-
Ez igaz, de ő azt
akarta, hogy miután befejezi a főiskolát, legyen megtartva az esküvő.
-
Ezek szerint
befejezte.
-
Be, tudod miért
szerettem ki belőle azonnal?
-
Mert megcsalt?
-
Igen, nem is
egyszer, az egyik megcsalását a saját szememmel láttam, mikor is a saját
hálószobánkban szeretkezett egy csoport társával.
-
Jézusom, Bill úgy
sajnálom.
-
Ugyan, nem kell –
mosolyodott el lágyan – szó nélkül hagytam el a házat és Tomnál éjszakáztam,
persze neki azt hazudtam, hogy sokáig kell dolgoznom.
-
És csak, így
huss, eltűnt a szerelem?
-
Igen. Én is
meglepődtem rajta. Tom azt mondta csak a megszokás miatt hittem azt, hogy
szeretem.
-
És mikor akartál
szakítani vele?
-
Rá egy héttel,
vagyis most kábé egy hónappal.
-
Akkor közölte
veled, hogy az apja haldoklik.
-
Igen – bólintott
rá.
-
Tom szerint csak
kitalálta az egészet, hogy ezzel tartson maga mellett és, hogy emiatt vedd el.
-
Tudom, nekem
mondta már. De nem hiszem, hogy ezzel csak úgy dobálózna. Na meg, láttam is az
apját, tényleg nincs jó bőrben.
-
Rossz lesz, végig
nézem, ahogy ki mondjátok az igent. –
sóhajtottam fel a víz hullámzását figyelve.
-
Addig még bármi
történhet – fogta át a derekam.
-
Tudom – néztem
rá, és az ujjammal végig húztam az álla vonalát. Rám emelte a tekintetét majd
közel hajolt és lágy csókot hintett ajkaimra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése