Whisper my Name 24.rész - A Barlang II.

Csak ültünk ott, és figyeltük, ahogy a hullámok neki csapódnak a lábainknak és a sziklafalnak, én közben azon gondolkoztam mi lenne a legmegfelelőbb téma, amivel nem untatnám halálra szegényt. Egyáltalán itt kéne lennem vele? Nem nekem, hanem Noranak, nem? Hiszen ő a menyasszonya.

Próbáltam észrevétlenül rásandítani és leolvasni az arcáról mire gondolhat éppen. Édesen bambulva figyelte maga előtt a vizet, nagyon elgondolkozhatott.

Mesebeli királyfi.

Az első, ami eszembe jutott, hogyan írnám le őt.

Mást nem nagyon találnék rá, hiszen tényleg olyan, mint egy (ez esetben) fekete herceg. Az én fekete hercegem.

Tökéletes arcív, tökéletes orr és szemek. A szája… a szája számomra a legtökéletesebb. Gyönyörűn ívelt, rózsaszín kissé telt ajkak, ami szinte hívogatott, hogy csókoljam meg.

-         Minden rendben? – zökkentett ki felém fordítva az arcát én pedig kiszáradt cserepes ajkaim benedvesítve fordultam vissza a vízhez.

-         Persze – feleltem kurtán.

-         Megint elidőztél a számat nézve – mosolyodott el halványan.

-         Ne hozz zavarba – fordítottam el jobban az arcom.

-         Engem nem zavar – tette rá a kezét az enyémre, mire azonnal oda kaptam a fejem és a kezére siklott a tekintetem, lassan néztem fel rá. Engem nézett. Rendíthetetlenül nézte a szemeim.

Szempillantás alatt hajolt oda és tapasztotta ajkait az enyémnek. Meglepettségemben a szemeim kikerekedtek, majd lehunyva őket engedtem, hogy kényeztesse ajkaimat.

Lágyan és vággyal teli csók volt, de ahogy mindennek, ennek is vége szakadt. Csak néztem rá és nem találtam szavakat, a vágy csak úgy tombolt a belsőmben egy újabb csókért, éheztem utána.

Felállt, értetlenül néztem rá. Kinyújtotta a kezét és engem is felhúzott, egyik kezével a derekamat fogta át a másikkal pedig a tarkómat megfogva húzott magához és csókolt meg újra.

Ismét magatehetetlen lettem, a karom csak lógott, kétoldalt míg ő biztosan tartott. Egyre jobban gyengültem el, nem érzékeltem tért és időt, nem létezett más csak ő és én. A kezével a tarkómról a hajamba túrt. Lassan térdelt le és kénytelen voltam vele együtt én is térdelni. A karom még mindig csak lógott.

Szép lassan döntött hátra, halkan felnyögtem a hűvös kő érintésétől, de nem érdekelt, elkezdtem simogatni a karját, fel és le. Ő pedig lassú és édes csókokkal borította be az állam és a nyakam, amik belőlem sóhajokat kényszerítettek világra. Végig csókolta a mellkasom és a fürdőruha melltartó szélét, még jobban felkorbácsolva a vágyam. A hasamon is végig csókolt majd ismét visszatért ajkaimra. A kezével, amivel nem a fejem tartotta, kibontotta a melltartó mindkét pántját, hogy aztán akadálytalanul hajítsa kissé távolabb. Mikor mellkasa a melleimhez ért akaratlanul felnyögtem és vágytól csillogó szemekkel néztem az ő, szintén vággyal telt szemeibe. Újra megcsókolt, de most szenvedéllyel telve. Legurgatta a fürdőruhám alsó részét, majd magáról is lesegítette a fürdő nadrágját, a lábaim széttártam, hogy kényelmesen befészkelhesse magát, egy, a nyakamra adott csókkal együtt váltunk teljesen eggyé.

-          Nora, ülj már le! – szólt rá vagy századszorra Tom feszülten, a fel-alá sétálgató nőre.

-         De nem tudok, nyugton ülni mikor a vőlegényem kint van, ki tudja hol ebben a rémisztő viharban! – siránkozott.

-          Bill nem hülye, biztos találtak egy biztonságos helyet és ott várják meg a vihar végét – csatlakozott a nő megnyugtatására, Georg is.

-          Biztos nincs semmi bajuk – folytatta Angela.

-          És ha még is?

-          És ha még is megütlek az gond? – kérdezte gúnnyal és dühvel teli hangon az egykori gitáros.

-          Tom – szólt rá finoman Georg – azzal nem oldasz meg semmit, ha laposra vered, főleg mivel nő.

-          Ez nem nő – mormogta magának, majd felállt – na jó, alszom egyet, keltsetek fel, ha elmúlt a vihar – vonult fel a szobájába.

-          Hogy tud ez az idióta ilyenkor aludni? – hisztérikázott tovább Nora.

-          Jobb, ha lehűtöd magad, még a végén felrobbansz – puszilta meg felesége arcát Georg.

-          Javítok, ti hogy tudtok ilyen nyugodtak lenni, mikor Bill és Amelia kint van ebben a hatalmas viharban!

-          Na jó – állt fel Angela – vonulj el a szobátokba és ott hisztérikázz, mert most egyikünk sincs abban az állapotban, hogy ezt elviselje – lökte meg kissé Nora-t, aki hitetlenkedve csörtetett fel a Bill-el közös szobába, maga után jól becsapva az ajtót.

-          Tudod, mit csapkodj hülye tyúk!

Hallatszott rögtön ez után Tom nem éppen kedves kiabálása.

-         Te miért nem aggódsz? – fordult szerelme felé Georg.

-         Mert bízok mind kettőjükben. Tudom, hogy nincs bajuk.

-         Miért érzem azt, hogy te ennek még örülsz is?

-         Minek is?

-          Hogy Amy és Bill kettesben vannak valahol – vonta fel az egyik szemöldökét.

-          A vak is látja, hogy vibrál köztük a levegő.

-          Vibrál? – vigyorodott el.

-          Igen – bólintott rá magabiztosan – Bill az a srác, aki abba a kávézóba jár minden reggel, ahova Amy.

-          Szóval Bill a nagy szerelme? – döbbent meg

-          Bizony – bólogatott ismét.

-          Akkor ezért küldted utána – világosodott meg – hogy kettesben lehessenek.

-          Látod, hogy nem is vagy olyan hülye, mint mondják – puszilta szájon.

-          Nem is vagyok az – vágott be egy sértett arcot.

-          Tudom én – mosolyogva – na, gyere, dőljünk le mi is – állt fel és húzta maga után férjét.

-          Szóval te azon vagy, hogy Bill dobja ezt a sárkányt és összejöjjön Amelia-val?

-          Bizony, és te segíteni fogsz nekem ebben – bökött a mellkasára.

-          Én? Miben tudnék segíteni?

-          Majd azt kitaláljuk, de most gyere te csődör – húzta be a pólójánál fogva az ajtón majd nagy hévvel be is csapta maguk mögött.