Mire a ház
közelébe értünk sikerült lenyugtatnom magam és Tomot is, hogy nem lesz
komolyabb bajom, de lehetett volna, na, ezzel a résszel teljesen kikészítettem.
Teljesen maga alatt volt szegény, de egy nagy öleléssel és cuppanós puszival
mindent elrendeztem.
Mikor a házhoz
értünk kiabálásra lettünk figyelmesek és két alakra, ahogy kilépnek a
verandára.
-
Mi
történt? – kérdeztem meg barátnőm.
-
Ez a
nő elmebeteg – fújta ki a cigaretta füstjét Georg.
-
Mit
hepciáskodik már megint? – sóhajtott fel fáradtan Tom.
-
Ő
édes kettesben akart lenni Bill-el, de ő ezt visszautasította.
-
Azért
hisztizik, mert az öcsém nem dugja meg?
-
Konkrétan
igen – bólogatott Georg.
-
Úristen
– reagáltam le.
-
Na
ugye, és akkor szerinted kedves – vonta fel a szemöldökét Tom.
-
Én
elmentem – vágtatott el mellettünk Bill egy doboz cigarettával.
-
Menj
már utána – bökött a siető férfi felé Angi.
-
Én?
Miért?
-
Most
komolyan el kell magyaráznom? – vágott egy amolyan, engem ne nézz hülyének
csibe, nézéssel.
-
Jó –
sóhajtottam fel, majd Bill után siettem – hé, várj meg – szóltam utána, de nem
igazán akaródzott neki – Bill!
Hátra nézett majd
bevárt.
-
Bocsi,
azt hittem az a liba jön utánam – szívott bele a nikotin rúdba idegesen.
-
Ennyire
összevesztetek? – finoman.
-
Hogy
lehet valaki ennyire beteg? – fakadt ki széttárt karokkal – most te elkezdenél
hisztizni, ha a barátod, nem akarna veled lefeküdni?
-
Nem
hiszem – ráztam meg a fejem – volt okod rá?
-
Persze,
egyszerűen nem kívántam ennyi.
-
Oké,
azért ez elég szarul tud esni egy nőnek.
-
De
most mit tegyek? Egyszerűen nem kívánom már. Érted? Nem tudok úgy lefeküdni
valakivel, hogy nincs semmi érzelem.
-
Szóval
te ilyen, romantikus, érzelgős pasi vagy?
-
Tom
szöges ellentéte – bólintott rá, majd körül nézett és leült a homokba – kérsz?
– tartotta felém a dobozt mikor helyet foglaltam.
-
Köszi
– húztam ki egy szálat és engedtem, hogy udvariasan felém tartva az öngyújtóját
meggyújtsa.
-
Nem
gondoltam volna, hogy dohányzol.
-
Csak
nagy ritkán – fújtam ki a füstöt.
-
Talán
Tomnak igaza van.
-
Hogy?
– néztem rá.
-
Mindig
az álszent lányokat fogom ki, akikről később kiderül, hogy apuci kedvencei.
-
Vagyis
beképzelt hisztis tyúkok? – fordítottam.
-
Igen
– mosolyodott el – Georg nagyon szerencsés, hogy ilyen nőt fogott ki, mint
Angela.
-
Hát
igen, bár Angi-t sem kell félteni – nevettem fel.
-
Talpra
esett, ha kell ki áll a maga és mások igazáért, és kordában tudja tartani azt
az idiótát – nevetett fel.
-
Szegény,
olyankor úgy sajnálom – nevettem vele együtt – egyszer náluk aludtam, és akkor
Anginek nagyon be volt dagadva a lába, úgy ugráltatta Georgot, hogy szegényt
alig bírtam követni.
-
Hát
igen, furcsa egy páros az biztos.
-
De
tiszta szívből szereti k egymást –
piszkáltam a lábam előtt a homokot.
-
Ez a
legfontosabb. Neked van valakid?
-
Most
ezt komoly megkérdezed miután tegnap megcsókoltál? – nevettem fel.
-
Miért
ne? – vigyorgott rám nézve.
-
Szerinted
engedtem volna, ha lenne valakim?
-
Hát,
ha nem jobb, mint én, akkor igen.
-
Úristen
mekkora egoista vagy – nevettem tovább.
Ő csak mosolyogva
szívott bele a cigarettájába majd maga mellett a homokban nyomta el.
-
Mesélj
magadról.
-
Hát…
esküvő szervező vagyok, de ezt már tudod. Stuttgartban születtem, majd édesapám
halála után anyámmal Hamburgba költöztünk. Anyám is esküvőszervező volt, a
legjobb, de a betegsége miatt ott kellett hagynia a munkáját, én vettem át a
munkáját és az óta is ott dolgozom.
-
Értem,
akkor biztos szereted csinálni.
-
Nagyon,
nem egy unalmas munka, de néha eléggé fárasztó tud lenni.
-
Van
olyan dolog, amiért ott tudnád hagyni? – nézett rám.
-
Igen
– bólintottam rá.
-
És mi
lenne az?
-
Egy
család – mosolyodtam el.
-
Ilyen
fiatalon családot szeretnél?
-
Fiatal
anya szeretnék lenni, hogy láthassam az unokáimat és a dédunokáimat is.
-
Én is
szeretném majd megélni.
-
Megkérdezhetem
hány éves vagy?
-
Huszonhat
leszek – mosolygott rám.
Az a mosoly, a bugyim is ledobnám csak életem végéig
így mosolyogjon.
-
Mi
az?
-
Semmi
– kaptam el a fejem zavartan.
-
Na,
valami csak van, ha rezzenéstelenül a szám nézted.
-
A
mosolyod – mondtam ki hírtelet, de azonnal el is pirultam.
-
Miért,
hogy mosolygok?
-
Nagyon
szép mosolyod van – piszkáltam zavartan a homokot.
-
Köszönöm
szépen. A tiéd is szép.
Marha jó témánk
van. Most komolyan egymás mosolyát dicsérjük? Jó ég, tanácsokat kell kérnem
Angi-től hogy kell pasizni címmel.
Ennyire kiestem
volna a flörtölésből? Tök szerencsétlen vagyok.
-
Hahó,
Amelia – lengette meg előttem a kezét Bill.
-
Hm?
Tessék? Bocsi elbambultam.
-
Lassan
indulnunk kéne, elég csúnyán beborult.
-
Menjünk
– álltam fel, de ahogy elindultunk szakadni kezdett az eső.
-
Na,
remek – nézett az égre Bill – gyere – fogta meg a kezem majd szaladni kezdtünk.
-
Basszus
tökre eláztam – csavartam ki a vizet a hajamból – hol vagyunk? – néztem körbe.
-
A
kedvenc barlangomban vagyunk – ült le.
-
Kedvenc
barlang? – meglepődve – már ilyen is van? – nevetve.
-
Igen,
senki nem tud róla, csak Tom én és most már te is.
-
Ez
megtisztelő – ültem mellé – jó meleg van itt.
-
Beszorul
a meleg, de a víz kissé lehűti – lógatta bele a vízbe a lábát.
-
Jó
nagy vihar van oda kint.
-
A
többiek biztos aggódnak – Bill.
-
De ha
Tom tud róla, ő biztos mondja nekik, hogy biztonságban vagyunk, nem?
-
De
valószínű – mosolygott rám, megint ugyan azzal a bugyi letoló mosolyával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése