Whisper my Name 22.rész - A Selacho fóbia

Tudtam milyen rossz lehet Nora-nak, hogy az apja bármelyik pillanatban meghalhat. Hiszen nekem már egyik szülőm sem él, egyedül vagyok, teljesen egyedül.
-         Gyere le, ne üldögélj itt a melegben – állt fel Bill.
-         Bocsi, hogy húztam az időd.
-          Jaj de butáskodj már – mosolygott rám – bármit elmondhatsz nekem.
-          Ugyan olyan, vagy mint Tom.
-          Nem, Tom rosszabb nálam – nevetett fel – falja nőket és szereti a nagyfiút játszani.
-          Tudom, de belül. Ő is csupa szív.
-          Az egyszer biztos. Na gyere – indult el az ajtó felé.
-          Bill – álltam fel.
-          Igen?
-          Köszönöm – mosolyogtam rá.
-          Nincs mit – kacsintott rám és lement a partra.
Én is gyorsan átvettem a fürdőruhám, arra egy kis pántos ruhát, majd lementem a többiekhez.
-         Itt a házisárkány – cukkolt vigyorogva Tom derékig a vízben állva, egyik kezében sör a másikban a cigarettája.
-          Én is szeretlek – mutattam meg hosszabbik ujjam, és leültem az egyik napozó ágyra.
-          Jobban vagy? – fordult felém Angi.
-          Igen – bólintottam – fogjuk rá, hívott a doki.
-          És? – ült fel –meg van az eredmény?
-          Mi van az eredménnyel? – ért oda Tom is.
-          Nem tudok semmit róla, csak annyit, hogy már a dokinál van.
-          Izgulsz? – Angi.
-          Félek.
-          Nem kell – ült mellém átkarolva a vállam Tom.
-          Még mindig kétségek között vagyok, fogalmam sincs, mi lehet az eredmény, és azt sem… mi lesz, ha beteg vagyok.
-          Dehogy vagy beteg – horkant fel Georg – ne mondj már hülyeségeket.
-          Bill – hallottuk meg Nora eléggé érdekesen vékony hangját.
Egy morgás a jobbomról majd felállt.
-         Megyek – sóhajtott fel és elment.
-         Tuti a csaj találta ki azt, hogy az apja haldoklik – morgott Georg.
-         Ugyan, ilyennel nem jó hazudni – ráztam meg a fejem.
-          Hidd el, ez a perszóna mindenre képes, hogy magához láncolja az öcsém.
-          Fél éve azt hazudta Billnek, hogy kikezdett vele Tom. Ami persze nem volt igaz, és ez a hiszékeny majom hitt inkább a csajnak, mint a saját testvérének.
-          Összevesztetek? – fordultam Tom felé.
-          Nem kicsit - húzta el a száját – egy hónapja, hogy újra beszélünk egymással.
-          Szóval nem bírod Nora-t.
-          Te milyen okos vagy – vigyorodott el – de engem nem érdekel. Azt csinál, amit akar.
-          Nem akarja elvenni őt. Tudjátok, miért teszi meg – Angi.
-          Ugyan, ha az apja haldokolna már rég össze kellett volna házasodniuk, nem még hónapokig húzni meg megszervezni
mindent – Tom.
-          Ebben igaza van – helyeseltem.
-          Hagyjuk ezt a témát, mert hányingert kapok. – Georg.
-          Ki jön jet-skizni?- állt fel mellőlem Tom.
-          Mi inkább a száraz földön maradunk – Georg, majd ráhajolva Angi-re csókolózni kezdtek.
-          Fúj, de nyálas – undorodott el – Amy?
-          Soha nem ültem olyan izén.
-          Akkor itt az ideje – húzott fel.
-          Nem tudom jó ötlet-e
-          Ha azzal a libával elmentél búvárkodni, akkor velem is el kell jönnöd.
-          Igaz – sóhajtottam fel – srácok, szerettelek titeket – dobtam nekik egy puszit majd engedtem, hogy Tom kézen fogva el húzzon, egy kis házikóhoz ahol ilyen izét lehet bérelni.
-          Mivel te vagy a hölgy, válassz egyet – lépett mellém miután megegyezett a férfival.
-          Hát – néztem végig a különböző mintájú és színű járművön – legyen a sárga.
-          Rendben, akkor pattanj fel.
-          Én fogok vezetni? – néztem rá hatalmas szemekkel.
-          Mögötted leszek és segítek.
-          Te tényleg meg akarsz halni? – ültem fel.
-          De legalább egy ilyen gyönyörű nővel halok meg – puszilt arcon vigyorogva.
-          Ki mondta, hogy én is meg halok? – nevettem fel.
-          Ja, bocs – vigyorgott tovább – na, gyerünk – tette a kezemre az övét és lassan elindultunk, majd fokozatosan adni kezdte neki a gázt. Élveztem, nagyon-nagyon élveztem, ahogy dobált, és ahogy a víz az arcomba csapott olykor-olykor.
egy idő után helyet cseréltünk és ő vezetett, sokkal gyorsabban, mentünk nem győztem kapaszkodni belé, ugyan is a kezem nem kicsit csúszott. Aztán őméltósága úgy gondolta, hogy kicsit megviccel, és egy éles kanyart vágott be, de nem úgy sült el, ahogy akarta, ugyan is nem bírtam tovább és a vízbe zuhantam.
Mikor feljöttem a vízfelszínre úrrá lett rajtam a félelem. Mivel rettegek a cápáktól és mivel nyílt vízen voltunk nem volt kicsi az esélye, hogy nem épp egy olyan dög köröz alattam.
Tom nevetve állt meg mellettem.
-         Tom húzz ki – néztem folyamatosan körbe és a víz alá.
-         Jó volt mi? – vihogott tovább.
-         Tom, kérlek – csuklott el a hangom, kezdtem elveszteni az önkontrolom.
-         Hatalmasat csobbantál.
-         Tom! – sírtam el magam.
-         Bébi – tűnt el a vigyor az arcáról – hé, mi van veled?
-         Csak… csak húzz ki – remegett a hangom is.
Ő pedig szó nélkül húzott ki és ültetett fel a háta mögé. Ahogy ráültem rögtön szorosan hozzá bújtam és zokogni kezdtem. Hisztérikusan.
-         Amy – fordult meg a gépen, hogy velem szemben üljön – nem akartalak megijeszteni.
-         Menjünk… vissza a partra – szipogtam hüppögve.
-         Bébi – ölelt magához – ennyire megijedtél?
-         Selacho fóbiám van.– töröltem meg a szemem.
Elég idióta fejet vágva nézett rám, valószínű életében nem hallott erről.
-         Betegesen irtózom a cápáktól – világosítottam fel.
-         Ez most komoly?
-         Szerinted csak szórakozásból kaptam majdnem szívinfarktust?
-         De… de basszus. Ezt miért nem mondtad előbb?
-          Mert nem gondoltam volna, hogy vagy akkora idióta, hogy megcsinálod ezt velem! – fakadtam újra sírva, remegtem a félelemtől és folyamatosan a vizet pásztáztam a szememmel.
-          Sajnálom, basszus annyira sajnálom.
-          Csak… vigyél ki innen.

-          Már itt sem vagyunk - fordult újra meg, majd beindította a jet-skit és megfordulva elindultunk a part felé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése