Tudtam milyen
rossz lehet Nora-nak, hogy az apja bármelyik pillanatban meghalhat. Hiszen
nekem már egyik szülőm sem él, egyedül vagyok, teljesen egyedül.
-
Gyere
le, ne üldögélj itt a melegben – állt fel Bill.
-
Bocsi,
hogy húztam az időd.
-
Jaj
de butáskodj már – mosolygott rám – bármit elmondhatsz nekem.
-
Ugyan
olyan, vagy mint Tom.
-
Nem,
Tom rosszabb nálam – nevetett fel – falja nőket és szereti
a nagyfiút játszani.
-
Tudom,
de belül. Ő is csupa szív.
-
Az
egyszer biztos. Na gyere – indult el az ajtó felé.
-
Bill
– álltam fel.
-
Igen?
-
Köszönöm
– mosolyogtam rá.
-
Nincs
mit – kacsintott rám és lement a partra.
Én is gyorsan
átvettem a fürdőruhám, arra egy kis pántos ruhát, majd lementem a többiekhez.
-
Itt a
házisárkány – cukkolt vigyorogva Tom derékig a vízben állva, egyik kezében sör
a másikban a cigarettája.
-
Én is
szeretlek – mutattam meg hosszabbik ujjam, és leültem az egyik napozó ágyra.
-
Jobban
vagy? – fordult felém Angi.
-
Igen
– bólintottam – fogjuk rá, hívott a doki.
-
És? –
ült fel –meg van az eredmény?
-
Mi
van az eredménnyel? – ért oda Tom is.
-
Nem
tudok semmit róla, csak annyit, hogy már a dokinál van.
-
Izgulsz?
– Angi.
-
Félek.
-
Nem
kell – ült mellém átkarolva a vállam Tom.
-
Még
mindig kétségek között vagyok, fogalmam sincs, mi lehet az eredmény, és azt
sem… mi lesz, ha beteg vagyok.
-
Dehogy
vagy beteg – horkant fel Georg – ne mondj már hülyeségeket.
-
Bill
– hallottuk meg Nora eléggé érdekesen vékony hangját.
Egy morgás a jobbomról majd felállt.
-
Megyek
– sóhajtott fel és elment.
-
Tuti
a csaj találta ki azt, hogy az apja haldoklik – morgott Georg.
-
Ugyan,
ilyennel nem jó hazudni – ráztam meg a fejem.
-
Hidd
el, ez a perszóna mindenre képes, hogy magához láncolja az öcsém.
-
Fél
éve azt hazudta Billnek, hogy kikezdett vele Tom. Ami persze nem volt igaz, és ez
a hiszékeny majom hitt inkább a csajnak, mint a saját testvérének.
-
Összevesztetek?
– fordultam Tom felé.
-
Nem
kicsit - húzta el a száját – egy hónapja, hogy újra beszélünk egymással.
-
Szóval
nem bírod Nora-t.
-
Te
milyen okos vagy – vigyorodott el – de engem nem érdekel. Azt csinál, amit
akar.
-
Nem akarja
elvenni őt. Tudjátok, miért teszi meg – Angi.
-
Ugyan,
ha az apja haldokolna már rég össze kellett volna házasodniuk, nem még
hónapokig húzni meg megszervezni
mindent – Tom.
mindent – Tom.
-
Ebben
igaza van – helyeseltem.
-
Hagyjuk
ezt a témát, mert hányingert kapok. – Georg.
-
Ki
jön jet-skizni?- állt fel mellőlem Tom.
-
Mi
inkább a száraz földön maradunk – Georg, majd ráhajolva Angi-re csókolózni
kezdtek.
-
Fúj,
de nyálas – undorodott el – Amy?
-
Soha
nem ültem olyan izén.
-
Akkor
itt az ideje – húzott fel.
-
Nem
tudom jó ötlet-e
-
Ha
azzal a libával elmentél búvárkodni, akkor velem is el kell jönnöd.
-
Igaz
– sóhajtottam fel – srácok, szerettelek titeket – dobtam nekik egy puszit majd
engedtem, hogy Tom kézen fogva el húzzon, egy kis házikóhoz ahol ilyen izét lehet bérelni.
-
Mivel te vagy a
hölgy, válassz egyet – lépett mellém miután megegyezett a férfival.
-
Hát – néztem végig
a különböző mintájú és színű járművön – legyen a sárga.
-
Rendben, akkor
pattanj fel.
-
Én fogok vezetni?
– néztem rá hatalmas szemekkel.
-
Mögötted leszek
és segítek.
-
Te
tényleg meg akarsz halni? – ültem fel.
-
De
legalább egy ilyen gyönyörű nővel halok meg – puszilt arcon vigyorogva.
-
Ki
mondta, hogy én is meg halok? – nevettem fel.
-
Ja,
bocs – vigyorgott tovább – na, gyerünk – tette a kezemre az övét és lassan
elindultunk, majd fokozatosan adni kezdte neki a gázt. Élveztem, nagyon-nagyon
élveztem, ahogy dobált, és ahogy a víz az arcomba csapott olykor-olykor.
egy idő után
helyet cseréltünk és ő vezetett, sokkal gyorsabban, mentünk nem győztem
kapaszkodni belé, ugyan is a kezem nem kicsit csúszott. Aztán őméltósága úgy
gondolta, hogy kicsit megviccel, és egy éles kanyart vágott be, de nem úgy sült
el, ahogy akarta, ugyan is nem bírtam tovább és a vízbe zuhantam.
Mikor feljöttem a
vízfelszínre úrrá lett rajtam a félelem. Mivel rettegek a cápáktól és mivel nyílt
vízen voltunk nem volt kicsi az esélye, hogy nem épp egy olyan dög köröz
alattam.
Tom nevetve állt
meg mellettem.
-
Tom
húzz ki – néztem folyamatosan körbe és a víz alá.
-
Jó
volt mi? – vihogott tovább.
-
Tom,
kérlek – csuklott el a hangom, kezdtem elveszteni az önkontrolom.
-
Hatalmasat
csobbantál.
-
Tom!
– sírtam el magam.
-
Bébi
– tűnt el a vigyor az arcáról – hé, mi van veled?
-
Csak…
csak húzz ki – remegett a hangom is.
Ő pedig szó nélkül húzott ki és ültetett fel a háta mögé. Ahogy
ráültem rögtön szorosan hozzá bújtam és zokogni kezdtem. Hisztérikusan.
-
Amy –
fordult meg a gépen, hogy velem szemben üljön – nem akartalak megijeszteni.
-
Menjünk…
vissza a partra – szipogtam hüppögve.
-
Bébi
– ölelt magához – ennyire megijedtél?
-
Selacho fóbiám van.– töröltem meg a szemem.
Elég idióta fejet vágva nézett rám, valószínű életében nem hallott
erről.
-
Betegesen
irtózom a cápáktól – világosítottam fel.
-
Ez
most komoly?
-
Szerinted
csak szórakozásból kaptam majdnem szívinfarktust?
-
De…
de basszus. Ezt miért nem mondtad előbb?
-
Mert
nem gondoltam volna, hogy vagy akkora idióta, hogy megcsinálod ezt velem! –
fakadtam újra sírva, remegtem a félelemtől és folyamatosan a vizet pásztáztam a
szememmel.
-
Sajnálom,
basszus annyira sajnálom.
-
Csak…
vigyél ki innen.
-
Már
itt sem vagyunk - fordult újra meg, majd beindította a jet-skit és megfordulva
elindultunk a part felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése