7.rész

Másnap összeütöttem egy kis rántottát reggelire, Julie-val a tévét nézve megreggeliztünk utána ő ment is el a barátnőivel, láttam rajta, hogy szeret itt élni. Hiányzott neki Los Angeles, de jól érezte magát Berlinbe is. Velem ugyan ez volt a helyzet.
Miután Julie elment elmosogattam, rendbe tettem kicsit a lakást, aztán elmentem lefürödni és hajat mosni, valahogy csak ki kell, nézzek Georg barátai előtt, nem igaz? Készülődés közben a tévét hallgattam, jó hangosan. Nem tudom miért, de nagyon jó kedvem volt énekeltem és táncoltam törölközővel a fejemen miközben a ruhát válogattam össze. Végül egy kicsit

bővebb felsős nyári ruhát vettem fel egy hosszú nyaklánccal és szandállal, feltettem egy kis natúr sminket, a hajamat meg egyszerűen csak megszárítottam. Georg pontosan fél3-ra ért a lakás elé és ezt dudálva jelezte. Magamra vettem a kis válltáskámat bezártam a lakást és bepattantam mellé.

-  Hű de csinos vagy – mosolyogva mért végig majd puszit adott a szám szélére, ami kicsit hírtelen ért, de rá hagytam.

-  Köszönöm, jó vagyok így akkor?

-  Gail, csak nem izgulsz?

-  De igen, és fogalmam sincs miért. Talán mert nem akarok rossz fényben feltűnni a nagy barátaid előtt?

-  Imádni fognak – tette a kezét a combomra – ne aggódj.

-  Neked legyen igazad – tettem fel a napszemüvegem.
Az úton végig a rádiót hallgattuk, de egymáshoz nem szóltunk. Kissé kínos volt a csend, azok után, hogy mi… értitek. Sose gondoltam volna, hogy egyszer lefekszem vele, jó persze két szingli már igen csak felnőtt ember nem tilthatja meg magának, hogy jól érezze magát nem? Vagy igen? Lehet, hogy nem kellett volna lefeküdnöm Georg-al? Végülis, most már fölösleges agyalnom rajta, megtörtént.
A reptéren Georg keresett egy közeli parkolóhelyet, majd gondosan leriasztózva a kocsit elindultunk befelé.

-  Hello Gustav, mi már itt vagyunk kint. Te? Oké, akkor bemegyünk – és eltette a telefont.

-  Már bent van?

-  Igen, most ért ide ő is nem rég.
Bent rengetegen voltak, Gustavot is alig találtuk meg.

-  Szia, Gustav – öleltem meg mosolyogva.

-  Szia. Jó rég találkoztunk, folyton csak Georgal lógsz – gonoszkodott mosolyogva.

-  Mivel ő az edzőm vele majdnem minden nap találkozom, te vagy eltűnve.

-  Dolgozom sajnos.

-  Ne haragudjatok – vettem elő csörgő telefonomat – szia, kicsim.

-  Szia, anya, kint vagytok már?

-  Igen, most értünk ki. Már be is mondták a gépet szóval bármelyik pillanatban megjelenhetnek.

-  Itt aludhatok Blancanál?

-  Legyen, de ugorj haza ruháért jó?

-  Köszi, anyu.

-  Nincs mit, szia – nyomtam ki – ne haragudjatok csak Julie volt – fordultam meg és azonnal ledermedtem a telefonom pedig hangosan csattant a kövön.

-  Gail? – ejtette ki fojtott hangon Tom a nevemet, ugyan is ő állt előttem napszemüvegben, félig kigombolt feltűrt ingben és farmerban, Bill pedig közvetlen mögötte szintén ledöbbenve.

-  Ti… ismeritek egymást? – jártatta kettőnk között a tekintetét Georg és Gustav is érdeklődve figyelte az eseményeket.

-  Ti vagytok a… úristen – kaptam a szám elé.

-  Te vagy a szervező? – mutatott rám Bill.

-  Álljatok már le! – tárta ki a karját Georg – ő az… - mutatott Tomra miközben rám nézett, én pedig könnybe lábadt szemekkel lehajtottam a fejem és bólintottam – Ó te jó ég – túrt a hajába idegesen.

-  Nem tudom, mi folyik itt, de szerintem jobb, ha megyünk – szakította félbe az eseményeket Gustav – srácok jöttök velem? – fordult az ikrek felé.

-  Igen, jobb, ha veled tartunk – bólintott rá Tom, majd elszakítva rólam a tekintetét követni kezdte Gustavot.

-  Szia – lépett elém Bill és megölelt.

-  Jaj, Bill – csuklott el a hangom, minden erőmre szükségem volt, hogy ne zokogjak fel – kérlek, bocsáss meg – súgtam.

-  Én nem haragszom, csak nem értem. De úgy is megtudom, nem igaz? – mosolygott rám – hiányoztál.

-  Te is nekem – pusziltam meg mosolyogva.

-  Bill! – hallottuk meg Tom kemény hangját.

-  Majd találkozunk – kacsintott és Tom után sietett.

Én pedig ott maradtam a dühös és tehetetlen Georgal, aki szaporán véve a levegőt állt csípőre tett kézzel lehajtott fejjel.

-  Komolyan Tom az, akit te szeretsz? – fordult felém – ez most egy rohadt vicc ugye?

-  Nem tudtam, fogalmam sem volt róla, hogy ő a legjobb barátod.

-  Ő volt a főnököd is? Tényleg ő az?

-  Igen – feleltem halkan.

-  Basszus megdugtam a legjobb barátom nőjét – csattant fel.

-  Kérlek, mindenki minket néz.

-  Leszarom. Tudod, mennyire gyűlölöm most magamat? – nézett rám, majd elindult kifelé.

-  Várj meg – siettem utána – Tudtam, hogy ők egy Tokio Hotel nevű bandában játszottak régen, de név szerint sosem említett titeket, csak úgy, hogy a két G.

-  Most ne beszéljünk erről jó? Egyelőre azt kell kitalálnom, hogyan mondjam el neki.

-  Talán ha nem… - de félbe szakított.

-  Nem hazudok neki Gail, erről nem. Ő húsz éve a legjobb barátom.

-  Akkor majd én elmondom neki…

-  Attól nekem jobb lesz? Ugyan úgy agyon ver, az tuti.

-  De nem vagyunk hibásak, hiszen egyikünk se tudta.

-  Ezt magyarázd el neki.

Eközben a másik autóban…

-  Mond csak Gustav, honnan ismeritek Gailt? – hajolt előre Bill a hátsó ülésről.

-  Először Georg ismerte meg, oda jár edzeni ahol ő személyi edző, aztán jóba lettek így én is megismertem és most már 2,5 éve ismerem őt.

-  Ti honnan ismeritek? Kissé meglepődött mikor meglátta Tomot – fordult az említett felé.

-  Tom jobb keze volt a cégnél – felelt Bill Tom helyett, aki csak ült és nézett kifelé az autóból.

-  Te miattad lépett le Amerikából? Összeszűrted a levet vele és félre léptél szokásodhoz híven?

-  Befognád Gustav? – fordult felé dühösen Tom – ha annyira tudni akarod, ő lépett le szó nélkül.

-  Jó, jó. Bocsánat csak… érdekes szituáció.

-  Az biztos… és ők, mármint Gail és Georg ők együtt vannak? Georg nagyon ideges lett… - Bill.

-  Ezt majd inkább ők mondják el – felelte halkan.

-  Mit kell ezen elmondaniuk? Georg megdugta. – felelte dühösen Tom.

-  Ne haragudj Tom, de Gailnek sem volt ellenére - Gustav

-  Na, jó szerintem hagyjuk abba, majd mindenki megbeszéli a problémáit a másikkal. Hogy halad a koncert? – tért át más témára Bill.

-  Egész jó, Gail megszervezte a helyszínt meg a színpadot, a jegyek is mind elkeltek. Telt ház lesz srácok, mint a régi szép időkben – vigyorgott Billre.

-  Alig várom! Jézusom mikor is… - gondolkozott el – 10 éve hogy nem álltunk színpadon.

Körülbelül – helyeselt az egykori dobos.