Egy évvel
később a banda már az album kiadását tervezte, Bill örökre
búcsút mondott a
drognak és teljes erővel a bandára fókuszált, és persze rám.
A főiskolát
ott hagytam és ki költöztem Los Angelesbe a fiúkhoz, Riával elválaszthatatlan
barátnők lettünk és remek kis terveket tudtunk kitalálni a fiúk ellen, aminek
persze az érintettek nem mindig örültek. Ahogy Bill kikerült az elvonóról
felvállalt engem úgy, hogy megjelent velem kézen fogva az utcán volt, hogy
nyilvánosan csókot is lopott, rá másnapra a neten már megjelentek a képek hol
örömöt, hol botrányt kiváltva.
Egyik nap
felhozták az ötletet az ikrek, hogy mi lenne, ha meghívnák a banda másik két
tagját és a nevelőapjukat vendégségbe és elmennénk vacsorázni az egyik előkelő
étterembe, így is lett. Rá két napra megjöttek a vendégek és az esti vacsora
alkalmából Riával elmentünk vásárolni. Meg is találtuk a számunkra megfelelő
ruházatot meg a hozzá tartozó kiegészítőket, haza siettünk és készülni
kezdtünk.
Este
7 órára készen is lettem mindennel, a tükör előtt állva néztem végig magam majd
befújtam magam és megigazítottam a frizurámat is.
-
Kicsim –
jött be a szobába Bill – ki ez a gyönyörűség a szobámba? – ölelt át hátulról és
úgy mért végig a tükörből.
-
A
barátnőd – nevettem fel.
-
Nagyon
tetszik – puszilta meg a szabadon lévő vállam – ezt a ruhát ma veted?
-
Igen,
Ria ugyan ilyet vett csak feketébe.
-
Mondok
egy titkot – hajolt a fülemhez – te több milliószor jobban nézel ki benne, mint
Ria – súgta.
-
Ne
legyél gonosz – vigyorogva – Ria is szép benne.
-
De nekem
te szebb vagy – csókolt meg – mehetünk?
-
Menjünk
– bólintottam és a kis táskám megfogva lementünk a kocsihoz – azt nem mondtad,
hogy mindenki rám vár – néztem rá mérgesen, de ő csak vigyorgott. Besegített az
autóba, majd beült mellém, a kocsiba végig nevettünk Georg viccein és az
étteremhez érve Bill kisegített s beléptünk az épületbe.
Elkísértek
minket az asztalunkig és az ikrek igazán udvariasak voltak Riával és velem,
kihúzták nekünk a széken és csak utána ültek le. Persze ezt mi lányok nagyon is
élveztük.
A
vacsora isteni finom volt a vörösborról nem is beszélve, épp egy régi
történetet mesélt Gordon mikor az egész étteremben leoltódott a villany.
-
Mi
történt? – szólaltam meg ijedten és reflexszerűen kaptam Bill keze után.
Egyszer
csak az étterem konyhájának ajtajából előgurult egy hatalmas torta rajta
gyertyákkal mikor elénk ért a kis kocsi a villany visszakapcsolt és minden
vendég ránk nézett, majd elfordultak.
-
M… mi
ez? – néztem Billre, de ő csak mosolygott Tommal együtt.
-
Hány
gyertyát látsz rajta? – kérdezte meg Tom.
Ránéztem
a tortára és megszámoltam.
-
15 –
értetlenkedtem.
-
Mi volt
pontosan ma 15 éve? – Bill.
Értetlenül
néztem a többiekre, mind engem figyeltek és lenem vakarhatatlan mosoly volt az
arcukon.
15
éve… 15 éve, jézusom meg van!
-
15 éve
találkoztam először veletek – néztem rájuk meglepődve, mire ők bólintottak –
és… és ezért kapok egy… baromi nagy tortát? – nevettem fel könnyes szemmel.
-
Boldog
15. barátságfordulót – mondták egyszerre, majd felálltak és engem felsegítve a
székből szorosan megöleltek.
-
Jaj fiúk
– öleltem magamhoz őket – nem hiszem el, hogy képesek voltatok ezért tortát
rendelni – nevetve az örömtől.
-
Van még
valami – felelte Bill.
-
Jézusom
még egy torta? – nevetve.
-
Nem –
rázta meg a fejét, majd szájon csókolt.
-
15 éve
csöppentél bele az életünkbe, emlékszem nem nagyon kedveltelek az első pár
hónapban – nevetett fel mindenki – de aztán a legjobb barátom lettél,
elszakadtunk egymástól és ez nagyon fájt, de 1,5 évvel ezelőtt ismét
belecsöppentél az életünkbe, gyönyörű felnőtt nőkét. Sajnálom, amit tettem
veled, sosem fogok megbékélni, mindig is utálni fogom magam, de te azok után is
mellettem voltál, mindig mellettem voltál és rájöttem, hogy visszavonhatatlanul
beléd szerettem – mosolygott édesen én pedig már nem bírtam visszatartani a
könnyeimet ezért azok szép lassan folytak le az arcomon.
Hátra fordulva elvett valamit Tomtól
és letérdelt elém, a szám elé kaptam a kezem és hang nélkül sírni kezdtem.
-
Shelly
Dauerbach, megtisztelnél azzal, hogy a feleségem leszel? – nyitotta fel a kis
bársony doboz tetejét, amiben egy csodálatos gyűrű pihent.
Megszólalni nem igen tudtam ezért csak
bólogattam mire ő hatalmas mosollyal kivette a gyűrűt és az ujjamra húzva
megölelt és megcsókolt, majd kissé felemelt és megpörgetett.
Az étteremben mindenki állva tapsolt
én pedig nevetve törölgettem az elfolyt sminkem a szalvétával.
Leírhatatlanul boldog voltam, hiszen
annak a férfinek leszek a felesége, akit mindenkinél jobban,
visszavonhatatlanul szeretek.
Megbízás teljesítve!
Vége!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése