3 évvel később.
Jó kedvűen léptem ki
a cég ajtaján a nyári melegbe, imádtam Berlint. Mosolyogva néztem végig az
utcán majd beültem az autóba és elindultam a szokásos mindennapi edzésemre.
Az edző terem előtt
leparkoltam, hátulról kivettem a táskámat és leriasztva a kocsit besétáltam.
-
Sziasztok! – köszöntem hangosan az ott
lévőknek, majd bementem az öltözőbe és átötöztem.
-
Szia Gail – húzta meg finoman a copfomat az
edzőm.
-
Á, hé! – fordultam meg mérgesen – Georg,
olyan vagy, mint egy gyerek – ütöttem izmos vállába.
-
Tudod, hogy nem bírom megállni –
pimaszkodott.
-
Elég, inkább álljunk neki az edzésnek.
-
Igen is asszonyom – viccelődött, majd a
futópad elé állt és beállította – akkor kezdjünk a futással.
Este 8 órára értem haza, Julie a konyhában ügyeskedett valami vacsorán
Este 8 órára értem haza, Julie a konyhában ügyeskedett valami vacsorán
-
Megjöttem! – dobtam le a kulcsot a szokásos
üvegtálba, és besétáltam hozzá egy pusziért.
-
Szia, anya – mosolygott rám – spagettit
csinálok.
-
Ügyes vagy – vettem elő a narancslevet és
töltöttem ki – milyen volt a napod?
-
Egész jó, Matthias elhívott randira –
mosolygott rám pirulva.
-
Komolyan? Na, végre! Helyes, mikor és hova?
-
Péntek este, moziba megyünk.
-
De jó! Örülök neki – mosolyogtam rá.
-
Én is, és a te napod?
-
Hosszú volt és fárasztó, de Georg szokásosan
összerakott.
-
Georg… - mosolygott huncutul – miért nem
randizol vele? Láthatóan kedvel téged.
-
Julie…
-
Még mindig Tomot szereted, igaz?
-
Persze, hogy szeretem. De ő biztos
elfelejtett.
-
Ne haragudj, de akkor megérdemled.
-
Hogyan? – néztem rá.
-
Csak úgy eljöttünk, nem is szóltál neki. Ki
tudja, lehet, hogy miközben régen a gépen ültünk ő ott keresett a reptéren.
Biztos teljesen összetört.
-
Hagyjuk ezt – sóhajtottam a poharamba.
-
Jaj, anya, szerinted nekem jó látni így
téged?
-
Jól vagyok szívem. Van munkahelyem,
rendszeresen mozgok is, jól érzem itt magam – simogattam meg a vállát.
-
Ha te mondod… - sóhajtott fel, majd rám
mosolygott.
-
Megterítek – álltam fel és vettem elő két
tányért és evőeszközöket.
3 éve nem hallottam
semmit Tomról, se Billről. Hiányoztak nekem, Bill, mint jó barát Tom pedig…
mint szerelmem. Fájt, hogy csak úgy ott hagytam és szinte teljesen biztos
voltam abban, hogy gyűlöl is érte.
Másnap reggel az irodában ülve kémleltem a várost a kávémat szürcsölgetve, mikor kopogtak.
Másnap reggel az irodában ülve kémleltem a várost a kávémat szürcsölgetve, mikor kopogtak.
-
Tessék! – szóltam ki és megfordulva Georgot
pillantottam meg – szia – lepődtem meg.
-
Jó reggelt – adott puszit az arcomra – jöttem
tárgyalni – ült le a fotelbe.
-
Mégis miről? – ültem le én is a székembe.
-
Tudod meséltem a régi életemről, amikor egy
bandában játszottam.
-
Igen-igen – bólogattam.
-
A srácokkal megbeszéltük, hogy összeállunk
egy nosztalgia koncert erejéig.
-
Na, hát! Ez tök jó – virultam fel.
-
Ugye? Tök izgi – dörzsölgette a tenyerét
vigyorogva – és említettem nekik, hogy van egy rendezvényszervező ismerősöm aki…
-
Állj! – emeltem fel a tenyerem – te most arra
kérsz, hogy én hozzam össze a koncertet?
-
Pontosan, na? Elvállalod?
-
Georg… tudod mit jelent ez? – fogtam az arcom
döbbenten.
-
Hogy megrendezheted az első koncertedet? –
tárta szét a karját.
-
Istenem, Georg! – ugrottam fel a székből és
öleltem magamhoz szorosan.
-
Ah, megfojtasz – nyöszörgött nevetve s
visszaölelt.
-
Köszönöm, köszönöm!
-
Igazán nincs mit kislány – mosolygott rám –
de lenne egy kérdésem cserébe.
-
Mi lenne az? – mosolyogva.
-
Gyere el velem vacsorázni – biccentette
oldalra azt a nagyon helyes fejét.
-
Rendben – biccentettem – tartozom neked,bár
ez inkább kijelentés volt – kuncogtam.
-
Az
időpontot megbeszéljük – kacsintott.
-
Rendben, tudjátok már az időpontot?
-
Jövőhónap vége.
-
Meg lesz, már most megszervezem a jegyeket.
Mennyit nyomtassak?
-
Hát nem tudom – gondolkozott el – egy 5000?
Ki tudja ki emlékszik még ránk.
-
Rendben, a posztereket intézzétek ti, meg a
promóciót. Én megszervezem a helyet, a dekorációt és a jegyeket.
-
Megbeszéltük – kacsintott rám – akkor megyek
is, délután jössz?
-
Ma nem, Julieval megyünk mozizni.
-
Csajos mozizás, hm… - nevetett fel – na, majd
beszélünk – puszilt meg, majd elsietett.
Én pedig izgatottan álltam neki a koncert jegyeknek.
Mikor végeztem elmentem Juliért és beültünk egy igazi csajos filmre, utána megvacsoráztunk végül pedig haza mentünk és bedőltünk az ágyba.
Én pedig izgatottan álltam neki a koncert jegyeknek.
Mikor végeztem elmentem Juliért és beültünk egy igazi csajos filmre, utána megvacsoráztunk végül pedig haza mentünk és bedőltünk az ágyba.
Szia, én vagyok az, Tom. Nem tudom megvan-e még a számom vagy sem, ezért írtam ki a nevem. Hogy vagy? Minden rendben? Sok idő eltelt és nem jelentkezel. Mi történt Gail? Miért tűntél el csak úgy?
A szemeim könnyel teltek meg, s újból rezegni kezdett újabb üzenetet jelezve.
Ezek szerint él még a számod! Kérlek, válaszolj Gail, annyira magatehetetlen vagyok!
Hátra vetve a fejem a falnak halkan sírni kezdtem, annyira hiányzott, egyszer csak csörögni kezdett a telefon Tom nevével, gyorsan levettem a hangot, hogy Julie ne halja, nem mertem felvenni. Már vagy 5 perce folyamatosan csörgetett, aztán letette, nem telt el fél perc újra csörögni kezdett. Az alsó ajkamba harapva végül felvettem és a fülemhez emeltem.
-
Gail! – szólt bele azonnal a telefonba és az
én szívem azonnal hevesen kezdett verni a hangját hallva – Abigail, tényleg te
vagy? Ott vagy? Biztos ott vagy, hiszen felvetted… - hallottam, ahogy halványan
mosolyog – kérlek, szólalj meg.
Én pedig kinyomtam és kikapcsoltam a telefont, megrémültem.
Az elkövetkező napokban a koncertet rendeztem, kibéreltem a Stadiont, amit tüzetesen átnéztem és elterveztem a díszletet. Georg leinformált, hogy a promóciós plakátokat feladták és pár napon belül megérkezik. Georg pár héttel később elvitt vacsorázni és nagyon jól éreztem magam, ő olyas valaki, aki képes meg nevetetni, 3 év alatt ő az, aki a legközelebb került hozzám, talán túl közel is…
Én pedig kinyomtam és kikapcsoltam a telefont, megrémültem.
Az elkövetkező napokban a koncertet rendeztem, kibéreltem a Stadiont, amit tüzetesen átnéztem és elterveztem a díszletet. Georg leinformált, hogy a promóciós plakátokat feladták és pár napon belül megérkezik. Georg pár héttel később elvitt vacsorázni és nagyon jól éreztem magam, ő olyas valaki, aki képes meg nevetetni, 3 év alatt ő az, aki a legközelebb került hozzám, talán túl közel is…
-
Na, mi volt? – támadott le Julie miután
másnap reggel hazaértem.
-
Hát nála töltöttem az éjszakát – nyújtottam
rá a nyelvem.
-
És milyen volt? – izgatottan.
-
Julie Morrison! Nem fogom kitálalni a
szexuális életemet.
-
Anyu…
-
Jó volt.
-
Ennyi? Anyu, Georg egy Adonisz! Nem lehet,
hogy csak jó volt!
-
Eddig Tomot istenítetted – tettem karba a
kezeimet.
-
Ő is az, ő a fő Adonisz – vigyorgott.
-
Felhívott… - pöckölgettem a felsőm cipzárját.
-
Ki? Tom?
-
Igen, írt üzenetet, utána felhívott.
-
Beszéltetek?
-
Nem, felvettem, de nem szóltam bele.
Rányomtam.
-
Aj, anyu. Olyan vagy. Innen látszik, hogy még
szeret téged.
-
Hagyjuk ezt Julie, jó?
-
Most már mindegy, lefeküdtél Georgal ergo
vele vagy együtt.
-
Nem vagyunk együtt, tudja, hogy mást
szeretek.
-
És azt is tudja, hogy hülyeség miatt hagytad
el?
-
Julie!
-
Jó oké, befejeztem. Te dolgod, megyek tanulni
– puszilt meg és elment a szobájába.
A konyhában tettem-vettem mikor a telefonom kezdett el csörögni, Georg keresett.
A konyhában tettem-vettem mikor a telefonom kezdett el csörögni, Georg keresett.
-
Szia – vettem fel.
-
Szia, kislány. Gondoltam felhívlak, mi jót
csinálsz?
-
Rendet a konyhában – szorítottam a vállamhoz
a telefont – és te?
-
Fekszem, Gail kérdezhetek?
-
Persze.
-
Ugye nem bántad meg, hogy lefeküdtél velem?
-
Nem, nem bántam meg – mosolyodtam el
halványan.
-
Tudom, hogy mást szeretsz, de én, tényleg
kedvellek téged. Ha még csak barátnak is fogadsz el én annak is örülök.
-
Jaj, Georg – sóhajtottam fel – tudod, hogy
sokat jelentesz nekem.
-
Tudom kislány, na, váltsunk témát. A srácok
holnap érkeznek.
-
Holnap? Nem azt mondtad, hogy még 1 hét van a
koncertig?
-
De ők is vérszerinti németek, tudod. Család
látogatás, kirándulás, nosztalgia meg a többi.
-
Értem, mikor érkeznek?
-
Délután 3kor száll le a gépük, kijössz velem?
Alig várom, hogy bemutassalak nekik.
-
Persze, szívesen elkísérlek.
-
Fél 3ra érted megyek.
-
Rendben, várni foglak.
-
Puszillak kislány.
-
Én is téged nagyfiú.
Mosolyogva tettem le a telefont, pedig ha tudtam
volna, hogy mi fog velem történni másnap a reptéren… azt hiszem nem mosolyogtam
volna annyira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése