6.rész

Egy héttel később a napom ugyan úgy indult, mint mindig, korán elmentem futni utána bementem a boltba. Körülbelül délután félkettő körül Ria lépett be az üzletbe, mint mindig csinosan és mosollyal az arcán.

-         Szia – ölelt meg szorosan.

-         Szia – viszonoztam – hogy-hogy eljöttél?

-         Hát szívem, mivel egy hete semmit nem tudtam rólad. Gondoltam bejövök és beszélgetünk egy kicsit – nézett körbe.

-         Nincs mit mondanom, dolgozom folyamatosan – igazgattam meg a vázáimat.

-         Stella, nem gondolod, hogy meg kellene beszélnetek?

-         Mit kéne megbeszélni Ria? Sofie száma ott virít a telefonjába, még is mit kéne, gondoljak? – dühösen.

-         Nyugodj meg – fogta meg a karom – bocsánat, nem akartalak felzaklatni, de ő is szenved.

-         Én nem szenvedek.

-         Jaj, Stella, a tested elárul. Sötét karikák vannak a szemeid alatt, nem alszol jól és folyamatosan dolgozol, hogy ne gondolj csak egy pillanatig se rá.

-         Csalódtam benne. Becsapott.

-         Nem csapott be, szeret téged szívem. Lesz ma este egy parti, jelmezes.

-         Nem akarok menni.

-         Nincs olyan, hogy nem. Jössz.

-         Ria… - sóhajtottam fel fáradtan – nincs kedvem bulizni.

-         Nem fogom végig nézni, ahogy butaság miatt szenvedtek – emelte fel a hangját – Tom is ideges, mert így nem haladnak az albummal. Eljössz és megbeszélitek, nem érdekel. Zárj be délután ötkor, negyed hatra itt leszek érted. Elmegyünk jelmezt keresni és utána nálad készülődünk, hívd fel Sheilát is – ahogy befejezte a mondatát nyomott egy puszit az arcomra és már el is tűnt.

Hihetetlen ez a nő, de tényleg, halvány mosollyal vettem elő a telefonomat és írtam egy üzenetet Sheilának, hogy jöjjön át egy jelmezzel este nyolcra.
Én, pedig ahogy a főnök asszonytól utasításba kaptam, bezártam öt órakor és miután mindent elrendeztem kiálltam a járdára, Ria rá nem sokkal meg is érkezett.

-         Na, szia – nyújtotta el a szót vigyorogva – olyan izgatott vagyok, nem tudom minek kéne, beöltözzek.

-         Kerítőnőnek.

-         Jaj de vicces vagy.

-         Ria, de miért csinálod ezt? – sóhajtottam fel fáradtan – Bill elszúrta. Ennyi.

-         És nem jár neki még egy esély? – kérdezte meg finoman.

-         Mi van ha, még is van valami közte és… Sofie között?

-         Egy hete ki sem mozdul a házból, biztosra veszem, hogy nincs közöttük semmi.

Innentől fogva nem beszéltünk másról, elmentünk egy jelmez boltba, sok időbe telt, de sikerült megtalálnom a nekem valót. Volt egy ugyan olyan vörös ruha, mint amit Angelina Jolie viselt a Nagy Sándor a hódító című filmben, kiválasztottam a hozzá való ékszereket is. Fizetés után visszaültünk az autóba és elindultunk hozzám, gyorsan lezuhanyoztunk és átbeszéltük a sminkünket és, hogy milyen legyen a hajunk.

Teljes harci díszben álltam meg a tükröm előtt és méregettem magam, a ruhához egy aranyszínű gladiátor szandált vettem fel, a hajamat besütöttem, hogy loknis legyen. Sminkem egy egyszerű tus és szempillaspirál valamint halvány szájfény volt. Ria Spártai királynőként tündökölt és gyönyörű volt.

-         Nagyon jól áll neked ez a ruha szívem – nézett végig rajtam.

-         A nyomodba sem érhetek – mosolyogtam rá.

-         Mind a ketten gyönyörűek vagyunk. Oh, ez biztos Sheila – és lesietett, hogy ajtót nyisson.

-         Sziasztok! – kiáltotta el magát jó kedvűen és izgatottan barátnőm Kleopátra jelmezben.

A kocsiban rám tört az idegeskedés, hiszen egy hete, hogy nem találkoztam és nem is beszéltem Billel. Kicsit rossz érzésem volt ezzel a partival kapcsolatban, de a lányok kiverték a fejemből és megtiltották, hogy egy pillanatig is agyaljak.

Odaérve hatalmas tömeg fogadott minket, a fiúk Ria elmondása szerint már ott voltak így bemehettünk soron kívül. Megkerestük a lefoglalt asztalt ahol a fiúk vártak, hát nem igazán voltak beöltözve, maximum valami motoros banda tagjainak akartak kinézni a bőrkabátjukat végig nézve. Billt megpillantva a lélegzetem is elállt, a hosszú haja eltűnt helyette egy oldalt felnyírt felzselézett szőke haja lett, ami valljuk be iszonyatosan jól állt neki. Döbbenten mért végig én pedig zavartan kaptam el a tekintetemet.

-         Stella! – állt fel Tom és ölelt magához, amitől kissé meglepődtem.

-         Szia, Tom – mosolyogtam rá.

-         Gyönyörűek vagytok lányok – csókolta meg Riát majd az ölébe húzva visszaült a helyére.

-         Köszönjük – szólalt meg Sheila, majd karon ragadott – mi iszunk valamit, Ria te kérsz valamit?

-         Nem kérek köszönöm, majd később – mosolygott barátnőmre, és ott hagyva a csapatot a pultokhoz indultunk.

-         Mi ütött beléd? – néztem Sheilára.

-         Nem bírok egy helyen lenni Billel, azok után, amit veled tett – pufogott – két tequilát kérek – szólt oda a pultos srácnak.

-         Kimegyek a teraszra jó? szükségem van egy kis levegőre – mondtam miután megittam az italomat.

-         Rendben, addig visszamegyek Riához – biccentett.

-         Jó – bólintottam és elindultam a terasz felé, de ahogy kiléptem volna valaki csuklón ragadott és az egyik nagy dísznövény mögé a falhoz préselt.

-         Bill… - ijedten – még is mit… - de nem hagyta, hogy befejezzem a száját az enyémre tapasztva erősen csókolt meg, éreztem az ajkain az elfogyasztott alkoholok összekeveredett ízét. Próbáltam eltolni magamtól, de teljes testével a falhoz szorított.

-         Eressz el – löktem el végül nagy nehezen.

-         Annyira hiányoztál – lépett ismét közelebb, de megtartottam a mellkasánál fogva.

-         Te részeg vagy?

-         Ittam egy két pohárral, de most nem ez a fontos, Szeretlek Stella, nem érted? – nézett rám kétségbeesetten.

-         Bill én…

-         Bill? – a hang hallatán mind a ketten oda fordultunk, Bill lesápadt ebből gondoltam, hogy a szőke lány nem lehet más, mint… Sofie.

-         Ez most nem komoly, ugye? – néztem szikrákat szóró szemekkel Billre.

-         Stella én nem…

-         Te vagy Stella? – kérdezett rá Sofie.

-         Ó, tehát még rólam is meséltél? De kedves – gúnyosan – Igen, Stella vagyok Bill volt barátnője, legyetek boldogok – hagytam őket faképnél és a pulthoz érve kapásból vagy öt kör tequilát kértem ki.

-         Stella, mit művelsz? – kapta el a karom Sheila már mikor eléggé illuminált állapotban táncoltam.

-         Hagyj békén! Jól érzem magam.

-         De mi ütött beléd? Holt részeg vagy!

-         Bill elhozta ide Sofiet! – röhögtem ki.

-         Sofie magától jött ide Stella! Követte Billt, hát nem érted?

-         Eddig utáltad őt, mi ez a nagy szerelem most iránta?

-         De elmagyarázott mindent, Stella állítsd le magad – ráncigált meg.

-         Hagyj már! – löktem el és siettem ki a teraszra, ahol összetörve rogytam a kőre és kezdtem el zokogni. Eddig bírtam erős lenni, eddig ment.

-         Hé, kislány – éreztem, ahogy erős karok körbe ölelnek és felsegítenek a földről – mi történt? – húzott a mellkasára.

-         Tom… - hüppögtem a pólójába kapaszkodva – mit… mit keresel itt?

-         Láttam mi történt, és azt is, hogy kijöttél ide. Tudtam, hogy ki vagy bukva.

-         Szinte nem is ismersz. – töröltem meg a szememet.

-         Tudom, de Bill szeret téged, akármennyire sem hiszed el.

-         Stella… - jelent meg hírtelen Sofie, én pedig egy erős késztetést éreztem, hogy kinyírjam.

-         Sofie mit akarsz itt? – kérdezett rá Tom – nem tettél elég kárt már így is?

-         Tom – fogtam meg a karját.

-         Csak beszélni szeretnék vele – Sofie.

-         Menj csak be, nem lesz gond – remélem tettem hozzá fejben, mert nem voltam benne biztos, hogy élve kijut innen.