6.rész/ Shopping túra a festék boltban

Ígéretemhez híven készen vártam Angi-t a járdán álldogálva. Mikor bekanyarodott elém mosolyogva nyitotta ki az anyós ülés felöli ajtót ahova be is pattantam.

-         Szia – puszilt meg.

-         Szia.

-         Hova menjünk először?

-         Hát egy festékes boltba – néztem rá értetlenül. Azt beszéltük meg, hogy festékeket veszünk, akkor hova máshova mennénk, mint egy festékes boltba? Na, mindegy.

Út közben végig arról áradozott, hogy milyen romantikus estét töltöttek el kettesben Georg -gal, és hogy mennyire imádja őt, na meg, hogy remekül választott. Ahogy odaértünk ő leparkolt és bementünk az elég

nagynak mondható boltba.

-         Na akkor – nézett körül –mit milyen színűre gondoltál?

-          Hát először nézzünk körül, de egy biztos, bekevert festékeket választunk, én tuti nem fogok ott kevergetni, hogy végül egy tök undorító, színt kapjak.

-          Oké, akkor induljunk el arra – ragadott karon és behúzott az egyik sorba, ahol a már előre bekevert festékek voltak.

Vagy háromnegyed órát töltöttünk el csak azon a soron, de végül sikerült megfelelő színt kiválasztani a nappaliba, a konyhába és a fenti fürdőszobába.

Már csak a vendégszoba, a hálószoba, a fenti kis folyosó és az én régi szobám színe hiányzott.

-         És a szobádba költözöl vissza, vagy édesanyád szobájába?

-         Úgy gondoltam, ha majd születik gyerekem, akkor az lesz a szobája, mert tudom, hogy anya vissza fog járni oda és vigyázni fog rá.

-          Úristen Amelia – nézett rám szörnyülködve – ne akard már szegény anyukádnak, hogy még visszajárjon, jó neki ott ahol most van. Nem beszélve arról, hogy a nagyszülők haláluk után szívesen riogatják a kicsi gyerekeket, mert ők fogékonyak arra, hogy lássák őket.

-          Anya biztos nem rémisztetné.

-          Mondod te, de Georg mesélte, hogy mikor nagyon kicsi volt látta a papáját, aki annyira megijesztette, hogy bepisilt. Hatalmas sokk volt ez neki, azért is emlékszik rá.

-          Uh – néztem rá hatalmas szemekkel – komolyan bepisilt?

-          Persze, hiszen öt éves volt, körülbelül.

-          Akkor nem ott lesz a gyerek szoba – sóhajtottam fel.

-          Sokkal nagyobb a háló, mint a te szobád. Jobb lenne az neked, a gyerek szoba meg majd lehetne a te régi szobád.

-          Gyerekről beszélünk mikor még apa jelöltem sincs – húztam el a szám.

-          Majd most lesz – bólintott magabiztosan – Georg legjobb barátja facér – húzogatta a szemöldökét – iszonyat jó pasi, és ő is segédkezni fog nekünk.

-          Jaj, Angi – sóhajtottam fel.

-          Nincs semmi, jaj Angi itt vagy huszonnégy évesen, pasi nélkül. Mikor is szexeltél utoljára?

-          Angi! – szóltam rá körül nézve, hogy nem-e hallotta meg valaki – nem akarod hangosabban megkérdezni? – szűrtem ki a fogaim közül.

-          Válaszolj – tette karba a kezét.

-          Hát…

-          Nos?

-          Nem is tudom…

-          Én viszont igen, egy éve Amy! Egy év! Istenem az rengeteg idő és rohadtul nem normális.

-          Ne akarj kioktatni a magánéletemről – förmedtem rá – szerinted volt kedvem henteregni valakivel miután meg tudtam, hogy az anyám haldoklik, és nem sok van hátra neki? Sőt mondok jobbat, már meg is halt! Neked lett volna, vagy lenne kedved a helyemben?!

-          Ne kiabálj – csitított le – igazad van, sajnálom, hülye voltam. Ne haragudj.

Felsóhajtottam és végig dörzsöltem a homlokom.

-         Te ne haragudj, hogy kiabáltam veled.

-         Teljesen érthető – dörzsölte végig a karom.

-         Felejtsük el rendben? Keressünk tovább.

-         Menjünk – bólintott majd elindultunk egy másik sorba.

Egy egész nap rá ment a festékes boltra, de egy nagy bevásárlókocsival hagytuk el a boltot és pakoltunk be a kocsi csomagtartójába.

Az úton én csöndben ültem, Angi pedig a telefonon lógott, mert kedves férje már nagyon hiányolta. Olyan jó nekik. Boldogok, házasok és szerelmesek. Semmi nem állhat közéjük, és ez tök jó.

Tényleg nagyon régen voltam férfival és nem csak a szexben hanem kapcsolatban is. Anya miatt és a munka miatt nem is volt hozzá se kedvem se időm. De most majd megpróbálok változtatni az életemen, a munka mellett majd eljárok szórakozni és jól fogom érezni magam.

Angi kitett a ház előtt segített bepakolni az előszobába majd sietett is haza, én pedig bezártam a házat és visszakocsikáztam a lakásomhoz. Kitakarítottam, majd megvacsoráztam elmosogattam utána pedig beültem egy kád meleg vízbe, kiáztattam magam és hajat mostam, a nap zárásaként pedig eltettem magam másnapra.

Reggel a telefonom csörömpölésére riadtam fel, megszokásként pattantam ki és vettem fel.

-         Igen?

-          Jó reggel csipkerózsika, jelentem, itt állok a lépcsőház előtt és próbálok bejutni, de nem tudok ugyan is a kapucsengőre nem reagáltál.

-         Bocsi, nem hallottam.

-         Azt gondoltam, beengedsz?

-          Persze – és már ki is nyomva a telefont siettem ki a szobámból át a kis nappalin, hogy a falon lévő kapugombot megnyomva beengedjem őt.

-         Szinte gondoltam, hogy aludni fogsz – lépett be nem sokkal később az ajtón.

-         Reggel nyolc óra.

-         Igen, de a fiúk kilencre a háznál lesznek.

-         Köszi, hogy helyettem szervezkedsz – tettem karba a kezem.

-        Ezért szeretsz – vigyorgott rám azzal a nagyon egoista és nagyképű mosolyával. De igaza van, ezért szeretem.