4.rész

Másnap reggel, vagyis inkább már délelőtt keltem fel, hunyorogva néztem az órára, ami 10:15 percet mutatott. Nagy nehezen rávettem magam a felkelésre és egy gyors ágyazás, öltözés és fogmosás után már úton is voltam a bevásárlóközpontba, hogy vegyek valami normálisnak mondható dolgot a hűtőbe.
Pont a chipsek között válogattam mikor oldalra nézve Riát pillantottam meg, gyorsan bele dobáltam 1-2 zacskót a kocsiba és utána siettem.
  -  Szia – érintettem meg a vállát, mire ő ijedten fordult felém.
  -  Stella! – könnyebbült meg – azt hittem egy rajongó – adott két puszit – hogy vagy?
  -  Köszönöm jól, és te?
  -  Én is – bólintott – látom nálad is kiürült a hűtő – vigyorodott el a hatalmas napszemüvege mögül.
  -  Hát igen, ideje volt már vásárolnom.
  -  Én ezt minden másnap eljátszom, a fiúk annyit esznek, mint egy elefánt, főleg ha a másik kettő is megjelenik – sóhajtott lemondóan.
  -  Másik kettő?
  -  Igen, a banda másik két tagja, Georg és Gustav.
  -  Oh, értem – mosolyodtam el.
  -  Ma este randiztok Billel, igaz? 
  -  Igen – fújtam egyet – annyira izgulok.
  -  Meg van, már mit veszel fel?
  -  Fogalmam sincs – haraptam az ajkamba – vacsorázni megyünk, de sajnos nem mondta hova.
  -  Hm… - gondolkozott el – fizessünk és utána gyere el hozzánk, biztos találunk valami ruhát.
  -  Jaj, nem kell! Tényleg van annyi göncöm – nevetgéltem zavartan.
  -  De! Én akarom! Kérlek, ne utasítsd vissza!
  -  Nem vehetem fel a ruháid.
  -  Jó… - sóhajtott fel – akkor elmegyünk és veszünk, de ebből nem engedek – mutatott rám fenyegetően.

Gyorsan fizettünk, bepakoltunk a kocsi csomagtartójába, elnavigáltam a házamhoz és miután bepakoltam mindent (közben ő körbe nézett, és teljesen beleszeretett a kis otthonomba) visszaültünk az autóba és ugyan ezt eljátszottuk nála. A fiúk nem voltak otthon stúdióztak gőz erővel, segítettem neki bepakolni a hűtőbe és közben azon gondolkoztunk vajon Bill mit fog felvenni.

  -  Osonjunk be a szobájába – nézett rám Ria.
  -  És felforgatjuk az egész szobát?
  -  Általában előre kikészíti mit fog felvenni – emelte mutató ujját a szájához gondolkozva.
  -  Inkább ne – ráztam a fejem – valami egyszerű kis ruhát veszek fel – vontam meg a vállam.
  -  Jaj, ugyan már – húzta össze a szemét – igen is dögös leszel.
  -  De Ria…
  -  Nincs de, annyira örülök, hogy Bill végre talált valakit – fogta meg a kezem és láttam az arcán, hogy komolyan beszél – és nem mellesleg nekem is lett egy új barátnőm – kacsintott vigyorogva – tehát – csapta össze a kezeit – menjünk vásárolni. 
Én pedig beletörődve követtem, szerintem tök fölösleges volt ezért vásárolgatni, de Ria csak ment előre szemellenzővel a fején.

  -  Szóval… - állt meg a sokadik bolt közepén – azt tudom, hogy melyik étterembe visz, de nem árulom el – nézett rám mikor már nyitottam volna a számat – annyit mondok, hogy nagyon-nagyon szép és előkelő étterem.

  -  Tehát túl drága… - húztam el a szám.
  -  Stella, felejtsd már el a pénzt és az árakat! Bill visz oda, nem te viszed őt. Ne aggódj, csak válassz egy ruhát és próbáld fel. Gyerünk – lökdösött a ruhák közé.
  -  De azt se tudom, milyen legyen? hosszú vagy koktél? – nézegettem meg a ruhákat.
  -  Ezen könnyen segíthetünk – vette elő a telefonját és már tárcsázott is – szia, drágám, figyelj csak hosszú vagy koktél?/…/ ne kíváncsiskodj, csak felelj /…/ Oké, rendben. Puszi – és kinyomta – azt mondta hosszú.
  -  Kérdezte, hogy miért?
  -  Persze, olyan kíváncsi hogy az nem igaz. Tehát hosszú estélyiket keress.

Délután talán négy óra körül mondtuk azt, hogy Ez az! Meg van, amit kerestünk! Los Angeles összes boltját végig jártuk szerintem, a ruha után a cipő megvásárlása volt még nehéz, de végül azt is sikerült. Ria ragaszkodott hozzá, hogy ő csinálja meg a sminkemet és a hajamat én pedig nem bántam, jól éreztem magam vele, tényleg barátnőkké váltunk.


Este fél 7-re lettem készen, a sminkem egyszerű volt, tus és műszempilla. Ria minden áron fel akarta nekem tenni őket, mert, hogy kiemeli a szemeimet és igaza volt. A hajamat teljesen a jobb oldalamra fésülte csak egy tincset hagyott meg, a végét pedig besütötte, hogy egy kicsit loknis legyen, ahogyan a többi is, befújtam magam a parfümömmel és idegesen ültem le a kanapéra.

  -  Nyugi – fogta meg a kezeimet ugyan is folyamatosan tördeltem őket.
  -  Annyira izgulok – fújtam ki magam – tetszeni fogok neki?
  -  Biztos vagyok benne, gyönyörű vagy – mosolygott rám kedvesen.
  -  Úgy viselkedek mintha az első találkozásunk lenne – kacagtam fel idegesen.
  -  Ez ő lesz – húzódott hatalmas vigyorra Ria arca a csengőt meghallva és felpattant, hogy ajtót nyisson.
  -  Szi… Ria – hallottam Bill döbbent hangját – hát te mit keresel itt?
  -  Besegítettem – kacsintott mosolyogva majd beengedte őt az ajtón – nagyon izgul – súgta oda Billnek mire ő elmosolyodva lépett be a nappaliba és torpant meg engem meglátva. 
  -  Szia – álltam fel szelíd mosollyal.
  -  Szia… - az arcát látva kicsit bepánikoltam.
  -  Nem tetszem? – kérdeztem rá halkan.
  -  Mi? Dehogyis nem! Gyönyörű vagy – lépett elém és többször is végig nézett rajtam – gyönyörű – mosolygott rám és adott egy hosszú puszit a számra. Ő is elég jól nézett ki, fehér ing félig begombolva, fekete szövetnadrág nadrágtartóval, a lábán pedig… Szent isten az égben!
  -  Bill…
  -  Igen Stella? – fordult felém.
  -  Az… az mi? – mutattam a cipőjére, ami egy szó szerint holdjáró volt.
  -  Hogy ez? Ma jött a postával, tök szuper nem?
Én csak Riára néztem, aki szintén szörnyülködve nézett Bill lábára.
  -  Nem szeretnélek megsérteni, de…
  -  Nem tetszik? – biggyesztette le az ajkait.
  -  Tényleg ne haragudj, de én nem nagyon szeretem az ilyet, főleg nem egy… férfin.
  -  Értem – köszörülte meg a torkát – akkor előbb hazaugrunk és átveszem – fordult sarkon és ment ki az ajtón.
  -  Most megsértettem – szívtam be a számat – az istenért nem tudom befogni a szám!
  -  Igen, Billnek vannak fura szokásai, de ezek szerintem is már durvák… - kapta fel a táskáját és indultunk el utána. Ria a sajátjába ült én pedig Bill mellé.

Az úton végig csöndben voltunk, Bill az utat nézte én pedig a számat rágtam annyira bűntudatom volt, néha rá-rápillantottam, de ő rezzenéstelen arccal vezetett tovább.

  -  Bill… - szólaltam meg halkan.
  -  Igen?
  -  Ne haragudj rám – érintettem meg a karját – én nem…
  -  Stella, semmi baj – fordult felém egy pillanatra halvány mosollyal – csak még senki sem szólt le a cipőim miatt.
  -  De én…
  -  És mástól el sem tűrném – tette a combomra a tenyerét – nem fogom őket hordani, mert te nem szeretnéd.
  -  Nem azt…
  -  Tényleg nincs gond Stella.
  -  Befejezhetném végre, amit elkezdek mondani? – förmedtem rá, mert már kicsit betelt a pohár – nem azt mondtam, hogy ne hord. Én csak azt mondtam, hogy nekem nem az eseteim ezek a cipők, hordhatod őket, ha neked tetszenek.
  -  Majd ha megjelenik az új album és mi járkálni fogunk ide-oda, akkor fogom hordani, addig nem.
  -  Biztos nem bántottalak meg? Semmi közöm ahhoz mit hordasz csak…
  -  Már miért ne lenne? – vonta fel a szemöldökét.
  -  Hát mert mi nem…
  -  Mi nem, micsoda?
  -  Aj, direkt akarsz zavarba hozni? – néztem rá mérgesen mire ő felnevetett.
  -  Olyan aranyos vagy mikor zavarban vagy – kulcsolta össze a kezeinket és nyomott egy puszit az enyémre – remélem éhes vagy.
  -  Az vagyok – bólintottam
  -  A házhoz érve ő gyorsan bement cipőt váltani, közben Ria sok sikert kívánt és ő is bement a házba. Amint Bill végzett már mentünk is tovább, az étterem előtt megállva már láttam, hogy valóban eléggé előkelő és hirtelen nem is éreztem úgy, hogy én oda illő lennék.
  -  Ez gyönyörű –fogtam meg a karját mikor beléptünk.
  -  Tetszik? – mosolygott le rám – azt akartam, hogy jól érezd magad.
  -  Bill, ez egy nagyon drága…
  -  Csitt – tette az ujját a számra – ne foglalkozz vele, egyél, amennyi csak beléd fér. Ez ma a mi esténk, ne gondolkozz semmin, oké?
  -  Jó estét kívánok – jelent meg a fő pincér.
  -  Jó estét – köszönt viszont – Bill Kaulitz néven foglaltattam asztalt.
  -  Igen, emlékszem. Kérem, kövessenek – biccentett majd elindult.
  -  Egy eldugott kis zugba áll meg a pincér egy két személyes asztal előtt.
  -  Köszönjük – mosolygott a pincérre Bill majd nekem a széket kihúzva leültem, ő pedig szembe velem.
  -  Olyan mintha álmodnék – néztem körbe mosolyogva, majd rá.
  -  Nekem is – felelte a könyökére támaszkodva – istenem, olyan gyönyörű vagy.
  -  Bill – nevettem fel és éreztem, hogy az arcomat elönti a pír ezért eltakartam az étlappal és onnan lestem Billre, ő pedig csak vigyorgott majd nevetni kezdett.

Az egész este így telt el, ő zavarba hozott én bújtam utána ő kinevetett, mesélt az életéről, ahogy én is, mesélte a rajongóit a zaklatókat, a médiát, mindent. A vacsora után fizetett és hazavitt. Előhalásztam a kulcsomat a táskámból és felnéztem rá, a szemei csillogtak a boldogságtól.

  -  Köszönöm ezt a gyönyörű estét – mosolyogtam rá boldogan.
  -  Én köszönöm, mindent köszönök neked Stella – simított végig az arcomon – úgy érzem magam, mint egy tinédzser – tűrte azt az egy tincset a fülem mögé – az első csókja előtt – súgta teljesen átszellemült arccal.

Közelebb léptem hozzá és kicsit megemelkedve szájon csókoltam, amit ő viszonzott. A karom alatt átnyúlva húzott még közelebb magához és ruhán keresztül markolta meg finoman a fenekem a kulcs pedig máris a földön volt, ő pedig pimaszul vigyorgott rám. Felvette a kulcsot és kinyitotta az ajtót, majd miután mind a ketten bent voltunk vissza is zárta és az ajtónak nyomott egész testével. Ismét birtokba vette az ajkaim, de csak kóstolgatta, nem csókolt meg csak finoman csipkedte, húzogatta harapdálta, én pedig azt hittem menten szétfolyok. Belemarkolt a ruhám aljába és szépen lassan görgette fel a csípőmig, hogy fel tudjon emelni és a kanapéra fektetett, végig csókolta a lábamat egészen a bokámig közben kicsatolta a szandálomat és elhajította. Lehámozta a ruhámat, majd ő is lekapta az övéit, és befészkelte magát a lábaim közé.


Reggel hatalmas zajokra ébredtem, körbe néztem Bill is mocorogni kezdett a zajokra, felültem és az ajtó felé pillantva ledöbbentem.
  -  Anya! – kiáltottam fel és magunkra rántottam a pokrócot.
  -  Oh, jézus. Nem láttam semmit! – takarta el az arcát – bocsánat, bocsánat!
Bill olyan gyorsan ugrott ki mellőlem, mintha tűzzel kergetnék.
  -  Esküszöm, hogy nem látom, ahogy felveszi arra a feszes hátsóra a fekete alsónadrágját – kuncogott jó kedvűen anyám.
  -  Anyu! – néztem mérgesen rá és magam köré csavarva pokrócot felálltam, Bill pedig kicsit megilletődve állt hol rám, hol pedig anyámra nézve.
  -  Bezártuk az ajtót…
  -  Van kulcsom, a kulcsod pedig nem volt a zárban – dobta a kis tálkába a kulcscsomómat - Jó reggelt drágám – puszilt arcon.
  -  Anya ő itt… Bill – mutattam be neki szegényt, csak állt ott zavartan egy szál alsónadrágban.
  -  Jaj, ne legyél ennyire zavarban fiam – paskolta meg a csupasz mellkasát mire én az államat kerestem valahol a földön és a fejemet fogtam.
  -  Mi most felmegyünk – fogtam meg Bill kezét és a ruháit összeszedve felmentünk a szobámba.

Felérve Bill mindig csak állt a szoba közepén és a torkát köszörülve.

  -  Jól vagy? – léptem elé.
  -  Persze – bólintott – csak, kisebb sokk ért anyukád miatt.
  -  Elhiszem – kacagtam fel – ő ilyen volt világ életében – pusziltam meg a mellkasát – öltözz és együnk valamit.
  -  Ha ezt Tomnak elmesélem – csóválta a fejét vigyorogva miközben az ingét gombolta be, de félúton megállítottam a kezét és lábujjhegyre állva megcsókoltam, ő pedig a derekam köré fonva karját szorított magához.
  -  Csináljak valami reggelit? – nyitott be anyám ISMÉT megzavarva minket.
  -  Anyu az istenért, nem tudsz kopogni?? – bújtam Billhez ugyan is időközben lekerült rólam a pokróc, ő pedig, hogy jobban eltakarjon kissé oldalt fordult, hogy ne nagyon látszódjak.
  -  Hoppá, bocsánat – vigyorgott.
  -  Majd mi csinálunk magunknak, de most… megbocsátanál? – vontam fel a szemöldököm, mire ő becsukta az ajtót. Bill rám nézett és nevetni kezdett, jó hangosan.
  -  Most mi olyan vicces?
  -  Csípem anyukád – nevetett még mindig – hatalmas forma.
  -  Ő is csíp téged – vettem elő egy trikót és egy kis gatyát, majd belebújtam egy fehérneműbe.
  -  Ne legyél ideges miatta – fogta két keze közé az arcom – vicces ébredésünk volt.
  -  Jó, de akkor is… mindig az időzítéséről volt híres – húztam el a számat.
  -  Ne legyél morcos – piszkálta meg az orrom – Stella én…
  -  Jöttök már? – hallottuk meg anyám kiabálását lentről.
  -  Ez hihetetlen – morogtam majd konkrétan feltépve az ajtót elindultam lefelé, Bill pedig halvány mosollyal az arcán követett.
  -  Hol szedted össze ezt a srácot? – hallotta meg Stella édesanyjának kérdését így a falhoz lapulva hallgatózni kezdett.
  -  Egy szórakozóhelyen anya – mondtam mérgesen miközben elővettem két tányért.
  -  Legalább ő jól néz ki, mindenhogy – pimaszkodott Lorna.
  -  Anya, mire akarsz ezzel célozni? – fordultam felé.
  -  Alex az óta sem keresett meg?
A név hallatán Bill összehúzott szemekkel kezdett el gondolkozni, hogy még is ki lehet az-az Alex.
  -  Felejtsd már el Alexet anya, én is így tettem. Boldog vagyok Billel és nem érdekel az a barom.
  -  Szereted?
  -  Anya! – szóltam rá, majd a lépcső felé néztem ahol Billt pillantottam meg. Mióta állhat ott?
  -  Áh, hát te is megjöttél – ölelte meg anyu hatalmas hévvel – Lorna vagyok.
  -  Örvendek, Bill, Bill Kaulitz.
  -  Épp arról faggattam egyetlen kislányomat, hogy ismerkedtetek meg – ült az egyik székre.
  -  Pár napja történt csupán, nekem még is olyan, mintha évek óta ismerném – ölelt át hátulról és puszilt meg mosolyogva.
  -  De édes – motyogta Lorna – imádom a szerelmeseket – kacarászott, mire én megfeszültem Bill ölelésében és ezt ő is megérezte és köhintve egyet elhátrált.
  -  Nekem rohannom kell, stúdióban már várnak a fiúk.
  -  Stúdió? - csillantak fel Lorna szemei – talán színész vagy?
  -  Nem egészen, énekes vagyok – mosolygott anyára – örültem a találkozásnak - ölelte át egy kézzel majd egy gyors puszit is nyomott az arcára – Stella, kikísérsz? – fordult felém.
  -  Persze – bólintottam és letettem a törlőkendőt, majd követtem őt az ajtóig.
  -  Tényleg ennyire rohannod kell? – néztem fel rá kíváncsian.
  -  Igen, hamarosan be akarjuk fejezni a munkálatokat – dugta zsebre a kezeit.
  -  Értem – bambultam a földre.
  -  Stella – emelte fel az államnál fogva a fejemet – ismételten gyönyörű volt az éjszaka – motyogta halvány mosollyal.
  -  Hallottál mindent, igaz? – tértem ki a kedves szavak elől, mire ő elengedte az állam.
  -  Igen, hallottam.
  -  És nincs semmi kérdezni valód? – kíváncsiskodtam finoman.
  -  Ha úgy érzed, úgy is el fogod mondani, nem igaz?
  -  Bill én… - sóhajtottam fel, mire ő szenvedélyes csókkal fojtotta belém a szót.
  -  Ne mondj most semmit – mosolygott rám – majd hívlak, jó?
  -  Ühüm – bólogattam – vigyázz magadra jó?
  -  Vigyázok, de te is – bújt arccal a hajamba – imádom – motyogta, majd mosolyogva le nézett rám és ismét megcsókolt – szia
  -  Szia – intettem, mire ő elhátrálva a kocsijához sétált és beülve dudált egyet, intett és elhajtott.
  -  Gratulálok anya, Bill mindent hallott – léptem be a konyhába.
  -  Nem meséltél neki Alexről? – tette le a bögréjét.
  -  Három napja ismerem őt anya, még csak azt sem tudom együtt vagyunk-e vagy sem.
  -  A vakságodat apádtól örökölted – sóhajtott fel anyám a plafonra nézve – nem veszed észre, mennyire oda van érted ez a fiú? Jaj, Stella, nyisd ki a szemed végre.
  -  Vajon ha meg tudja a múltam is szeretni fog? – ültem le a székre.
  -  Kicsim, azért hagyna el, mert volt egy abortuszod? Ugyan már, a mai világban már annyi nőnek volt. Csöndesen bámultam magam előtt az asztalt és a szemeim szép lassan könnybe lábadtak. 3 éve már, még is ahányszor az eszembe jut, megszakad a szívem. Alex a legkomolyabb kapcsolatom volt eddig, öt évig voltunk együtt, nagyon szerettem őt, de mikor kiderült, hogy terhes vagyok ő elhagyott én pedig nem tudtam mást tenni, elvetettem.
  -  Felejtsd el ezt az egészet kicsim, és légy boldog Billel – karolta át a nyakam hátulról – mit beszéltetek meg?
  -  Majd hív, azt mondta, hogy ha úgy érzem úgy is elmondom neki ki az-az Alex.
  -  Milyen okos srác, és szemtelenül jól néz ki.
  -  Jaj, Anya – nevettem fel – javíthatatlan vagy, megyek futni – álltam fel.
  -  És a reggeli?
  -  Majd utána eszem – siettem fel a lépcsőn, felkaptam a futó ruháim és már a parton is voltam.

Bill miután beállt a garázsba felnézett a tengerkék égre és felsóhajtott, majd halvány mosollyal besétált a házba.
  -  Megjöttem! – dobta le a kulcsait.
  -  Már is? – jött a meglepett hang a konyha felől és mikor oda ért pillantotta meg bátyát amint az alsónadrágban és trikóban rakta össze a reggelinek valót – akkor csinálok még egy adagot, azt hittem Stellánál eszel.
  -  Hát igen, én is – ült le a székre.
  -  Mi az? – zárta el a gázt és fordult öccse felé miközben a pultra támaszkodott.
  -  Ránk nyitott reggel az anyja – vigyorodott el.
  -  Komolyan? – nevetett fel – a szobában?
  -  Nem – rázta a fejét – a nappaliban.
  -  Uuuh – nevetett még jobban – és?
  -  Hát csípem a nőt az tuti, hatalmas forma – nevetett ő is.
  -  Akkor még is mi itt a bibi?
  -  Meg hallottam, ahogy ép egy Alex nevű srácról kérdezi az anyja.
  -  Ó-ó. Itt egy ex-barát lelépésének szagát érzem.
  -  Igen, én is.
  -  És? Stella mondott valamit?
  -  Akart, de én nem hagytam. Mondtam neki, hogy majd ha úgy érzi, hogy készen áll rá.     -  Láttam rajta, hogy nem egy egyszerű lelépésről van szó.
  -  Ha már exekről beszéltünk. Tegnap este keresett téged valaki. – köszörülte meg a torkát Tom.
  -  Kicsoda? – nézett fel rá Bill.
  -  Sofie.
  -  S… Sofie? – döbbent le az énekes – mit akart?
  -  Veled beszélni, gondolom. De mondtam, hogy a barátnőddel vagy.
  -  Kösz – mosolygott testvérére.
  -  Keresni fog még – fordult vissza a serpenyőhöz és folytatta a reggelit.
  -  Megyek, lezuhanyozom – állt fel és kettesével szelve a lépcsőfokokat felsietett a szobájába.

Nem akarta, hogy Sofie keresse, hogy felbukkanjon. Miért most? Miért nem eddig? Miért nem akkor kereste, amíg még én nem voltam a képben?

Fejét hátra hajtva engedte az arcára folyni a meleg vizet és próbálta kikapcsolni folyton pörgő agyát.

2 megjegyzés:

  1. Az ilyesfajta cipőit én sem szívlelem annyira xD Ez a Lorna tényleg hatalmas arc, azért nem szívesen lettem volna Billék helyében :P Alex pedig engem is kíváncsivá tett. Várom a folytatást :)

    VálaszTörlés
  2. hamarosan felkerül ;) Köszönöm, hogy folyamatosan követed az oldalt :)

    VálaszTörlés