3.rész

Másnap délelőtt dobott ki az ágy, a tegnap látottak után valahogy nem tudtam
sokáig aludni így elhatároztam, hogy megmártózom a medencében. A reggeli teendőim elvégzése után felvettem a fürdőruhám arra egy laza pólót és egy farmer sortot, belebújtam a papucsomba és lementem a konyhába. A villa csöndes volt a konyha pulton csak egy cetli fogadott:
Vásárolni mentem, majd jövök!
                             Puszi Simone
A hűtőhöz mentem és kivettem belőle egy pár – jó sok – tojást, szalámit, tejet és narancslét, megkerestem az olajat és a serpenyőt, majd neki láttam a reggelinek. Már a vége felé jártam mikor mosolyogva vettem észre az idősebbik fivért lefele jönni a lépcsőn.
-          Jó reggelt.
-          Neked is – puszilt meg – direkt álltál neki mi? Hogy ne tudjak sokáig
aludni, cseles – mosolyogva vett elő pár zöldséget és azt kezdte el szeletelni.
-          Igazán nem kell segítened, ülj csak le és kávézz.
-          Anyunak is szoktam segíteni – mosolyogva tette egy tányérra a már felszelt zöldséget – látom, reggeli után kimész a kertbe – húzta meg a fürdőruhám pántját.
-          Igen, csatlakozol? – zártam el a gázt – hol vannak a tányérok?
-          Ott fent – mutatott az egyik szekrényre – aha, úgy sincs jobb dolgom. Ma nem stúdiózunk, legalábbis tegnap még ez volt a terv.
-          Jól megy? – vettem elő két lapos tányért.
-          Hát nehéz olyan albumot összehozni, ami jobb a Humanoidnál – mosolyogva nyalta le a paradicsom levét az ujjáról.
-          Biztos sikerül – tettem a két tányérra tojást majd az étkező asztalhoz mentem, hogy megterítsek.
Ő is oda tette a zöldségeket meg a narancslét magának pedig egy bögre kávét, majd leültünk enni.
Csöndben megreggeliztünk segített rendet rakni a konyhában, a reggeli másik felét letakartuk, majd én kisétáltam a kertbe kicsit bevizeztem magam s elfeküdtem az egyik napágyon, nem sokkal később Tom is csatlakozott immár fürdőgatyában.
-          Mesélj nekem – fordult felém hunyorogva a naptól.
-          Mit meséljek? – kérdeztem vissza csukott szemmel a nap fele fordulva.
-          Mi történt veled az évek alatt?
-          Hát – vontam vállat – éltem a tinédzserek életét, buliztam, tanultam lógtam a haverokkal…
-          Pasiztál - vigyorodott el pimaszul.
-          Igen Tom, pasiztam – nevetve.
-          Volt olyan, aki jobb volt nálam az ágyban?
Felnevettem, istenem annyira rá vall! Nos, igen 10 éves voltam mikor ők elmentek, de volt mikor összefutottunk akkor voltunk 15 évesek és hát igen Tom volt nekem az első.
-          Túl nagyra vagy magaddal, nem gondolod édes? – néztem rá.
-          Hát, aki jó az jó – vonta meg nagyképűen a vállát.
-          Annyira hiányzott ez, a rohadt nagy egoizmusod.
Csak mosolyogva figyelt majd visszafordította a fejét a nap felé.
-          Nos?
-          Képzeld volt.
-          Na, ne – kapta felém a fejét – hazudsz!
-          Jaj, Tom – nevettem ki ismét – nem hiszem el, hogy ennyire nagyképű vagy.
-          Nem hiszem el, hogy van jobb nálam.
Nem szóltam semmit csak megcsóváltam a fejem.
-          Sok pasid volt?
-          Akadtak.
-          Számban?
-          Nem te vagyok Tom – vigyorogva álltam fel, hogy ismét bevizezzem magam, majd visszafeküdjek.
-          Jaj, istenem, gyerekkorunk óta barátok vagyunk, miért ne tudhatnám?
-          30nál megálltam a számolásban – vigyorogtam.
-          Helyes – viszonozta a vigyort – mindig is tudtam, hogy arra az életpályára lépsz, mint régen én. Komoly kapcsolat?
-          2, 5 év már az összeköltözést terveztük mikor egyik partin a szemem láttára csókolt meg egy másik csajt.
-          Csak egy csók miatt hagytad ott?
-          Számomra a csók már megcsalás édesem.
-          Nők – sóhajtott fel.
-          Fogd be. – vigyorogtam.
-          Estél teherbe valakitől?
-          Tom! – néztem rá.
-          Mi van? – ártatlan szemekkel – csak egy kérdés.
-          Amire nem válaszolok.
-          Szóval igen – könyökölt fel komoly fejjel – sajnálom.
-          Nem kell, hülye voltam, mert elfelejtettem bevenni a bogyókat.
-          De akkor is, egy abortusz hatalmas törés egy nő életében.
-          Jaj, Tom maradj már, ha veled történt volna ez simán örültél volna az abortusznak – csattantam fel, de ő megértette.
Hiszen igaza volt, ballépés volt a gyógyszer elnapolása, de az abortusz… tudom, lehet még babám, de az a tudat, hogy a saját véredet csak úgy kiszedték az borzalmas.
Nem szólt semmit csak tovább napoztunk, élveztük a napsütést és a meleget. Nem sokkal később Bill takarta el előlem a napot.
-          Kaulitz 2 másodpercet kapsz, hogy elhúzz a búsba – vigyorogva, mire éreztem, hogy felkap és akkor már tudtam, hogy végem. Sikítozva ellenkeztem, de mind hiába velem együtt ugrott be a vízbe, ami a felforrósodott bőrömnek igen nagy hideg volt.
Tom kintről röhögött rajtunk, ahogy verekedni kezdtünk a vízben, akár csak 8 évesen a mi medencénkben nyáron.
Szinte egésznap kint voltunk a kertben csak ebédelni mentünk be aztán már Simone is csatlakozott hozzánk a medencében.
Este fele kedvem támadt a vásárláshoz ezért zuhanyzás és hajmosás után felvettem ugyan azt a pólót és nadrágot, mint reggel belebújtam egy kényelmes vékony cipőbe és hívtam egy taxit. A fiúk és Simone sem örültek annak, hogy egyedül vágok neki a hatalmas városnak, de nagykislány vagyok a cipőmet is én kötöm be. A telefonszámom megadtam nekik, hogy azért tudjanak hívni és Tomét is megkaptam, ha esetleg történne valami velem a VÁSÁRLÁS alatt.
Mikor megjött a taxi beültem és bele vetettem magam a város szívébe, annyi butik volt a Sunset Boulevard-on, hogy csak kapkodtam a fejem, szinte az össze butikba benéztem és vettem valamit mikor meguntam a vásárolgatást végig sétáltam a Walk of Fame-en és figyeltem a leghíresebb sztárok kéz-láblenyomatait és aláírásukat. Aztán megtaláltam a Farmers Market-et ahol a nagy nézelődésben neki mentem egy lánynak, aki éppenséggel pincér volt és tálcáról minden leborult.
-          Jaj, ne haragudj, annyira sajnálom!
-          Semmi gond, megesik ez másokkal is – mosolygott rám kedvesem és elsietett egy felmosóért, míg én a darabokat szedtem össze.
-          Kérlek, majd én – vettem el tőle a felmosót és felmostam a követ – tényleg annyira sajnálom – néztem rá bűnbánóan.
-          Nem történt semmi, tényleg – nevetett – nem ide valósi vagy, az itteniek nem csinálnak ekkora ügyet abból, ha kiverik a tálcát a kezemből.
-          Nem direkt volt, tényleg!
-          Jó elhiszem, nyugi – nevetett rajtam – Cassidy vagyok – nyújtotta a kezét.
-          Shelly – fogtunk kezet – és tényleg nem ide valósi vagyok, látogatóba jöttem.
-          Gondoltam – mosolyogva – hozhatok neked valamit?
-          Oh, hát… - ültem le az egyik asztalhoz – egy narancslevet, köszönöm.
-          Nincs mit – felelte és elsietett, majd ugyan azokat, amiket sikerült a földre borítanom kiadta a vendégeknek s ezután megkaptam a narancslevemet is.
Elővettem a telefonom és észrevettem, hogy 8 nem fogadott, 3 üzenet várt a telefonomon és ez mind azért, mert lenémítva hagytam a telefonom. Az ikrek meg fognak ölni, gondoltam magamba és a szám rágva megcsörgettem Tomot.
-          Végre! Minden rendben? Miért nem vetted fel? Megkaptad az üzeneteket? Hol vagy? – zúdította rám a kétségbeesett kérdéseket a telefon kicsöngése nélkül.
-          Jól vagyok, le voltam némítva – feleltem kínosan.
-          Már a falat kapartam, hogy mi lehet veled – sóhajtott megkönnyebbülten.
-          Ne haragudjatok, jól vagyok, nem sokára már megyek.
-          Hol vagy most?
-          Farmers Market-ben – szívtam pár kortyot az üdítőmből.
-          Nem merem megkérdezni miket vettél – nevetve.
-          Sok mindent, sikeresen összetörtem itt egy rendelést is, úgyhogy kész a napom – nevetve.
-          Mindig mondtam, hogy nézz a lábad elé.
-          Igen is apuci, nem sokára megyek bye.
-          Hali.

Mosolyogva tettem el a telefonom és kiittam a maradék narancsot a pohárból, majd fizettem és leintve egy taxit visszamentem a villába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése