Másnap délelőtt dobott ki az ágy, a tegnap látottak után
valahogy nem tudtam
sokáig aludni így elhatároztam, hogy megmártózom a
medencében. A reggeli teendőim elvégzése után felvettem a fürdőruhám arra egy
laza pólót és egy farmer sortot, belebújtam a papucsomba és lementem a
konyhába. A villa csöndes volt a konyha pulton csak egy cetli fogadott:
„ Vásárolni
mentem, majd jövök!
Puszi Simone”
Puszi Simone”
A hűtőhöz mentem és kivettem belőle egy pár – jó sok –
tojást, szalámit, tejet és narancslét, megkerestem az olajat és a serpenyőt,
majd neki láttam a reggelinek. Már a vége felé jártam mikor mosolyogva vettem
észre az idősebbik fivért lefele jönni a lépcsőn.
-
Jó
reggelt.
-
Neked is
– puszilt meg – direkt álltál neki mi? Hogy ne tudjak sokáig
aludni, cseles –
mosolyogva vett elő pár zöldséget és azt kezdte el szeletelni.
-
Igazán
nem kell segítened, ülj csak le és kávézz.
-
Anyunak
is szoktam segíteni – mosolyogva tette egy tányérra a már felszelt zöldséget – látom,
reggeli után kimész a kertbe – húzta meg a fürdőruhám pántját.
-
Igen,
csatlakozol? – zártam el a gázt – hol vannak a tányérok?
-
Ott fent
– mutatott az egyik szekrényre – aha, úgy sincs jobb dolgom. Ma nem stúdiózunk,
legalábbis tegnap még ez volt a terv.
-
Jól
megy? – vettem elő két lapos tányért.
-
Hát
nehéz olyan albumot összehozni, ami jobb a Humanoidnál – mosolyogva nyalta le a
paradicsom levét az ujjáról.
-
Biztos
sikerül – tettem a két tányérra tojást majd az étkező asztalhoz mentem, hogy
megterítsek.
Ő
is oda tette a zöldségeket meg a narancslét magának pedig egy bögre kávét, majd
leültünk enni.
Csöndben
megreggeliztünk segített rendet rakni a konyhában, a reggeli másik felét
letakartuk, majd én kisétáltam a kertbe kicsit bevizeztem magam s elfeküdtem az
egyik napágyon, nem sokkal később Tom is csatlakozott immár fürdőgatyában.
-
Mesélj
nekem – fordult felém hunyorogva a naptól.
-
Mit
meséljek? – kérdeztem vissza csukott szemmel a nap fele fordulva.
-
Mi
történt veled az évek alatt?
-
Hát – vontam
vállat – éltem a tinédzserek életét, buliztam, tanultam lógtam a haverokkal…
-
Pasiztál
- vigyorodott el pimaszul.
-
Igen
Tom, pasiztam – nevetve.
-
Volt
olyan, aki jobb volt nálam az ágyban?
Felnevettem,
istenem annyira rá vall! Nos, igen 10 éves voltam mikor ők elmentek, de volt
mikor összefutottunk akkor voltunk 15 évesek és hát igen Tom volt nekem az
első.
-
Túl
nagyra vagy magaddal, nem gondolod édes? – néztem rá.
-
Hát, aki
jó az jó – vonta meg nagyképűen a vállát.
Csak
mosolyogva figyelt majd visszafordította a fejét a nap felé.
-
Nos?
-
Képzeld
volt.
-
Na, ne –
kapta felém a fejét – hazudsz!
-
Jaj, Tom
– nevettem ki ismét – nem hiszem el, hogy ennyire nagyképű vagy.
-
Nem
hiszem el, hogy van jobb nálam.
Nem
szóltam semmit csak megcsóváltam a fejem.
-
Sok
pasid volt?
-
Akadtak.
-
Számban?
-
Nem te
vagyok Tom – vigyorogva álltam fel, hogy ismét bevizezzem magam, majd
visszafeküdjek.
-
Jaj,
istenem, gyerekkorunk óta barátok vagyunk, miért ne tudhatnám?
-
30nál
megálltam a számolásban – vigyorogtam.
-
Helyes –
viszonozta a vigyort – mindig is tudtam, hogy arra az életpályára lépsz, mint
régen én. Komoly kapcsolat?
-
2, 5 év
már az összeköltözést terveztük mikor egyik partin a szemem láttára csókolt meg
egy másik csajt.
-
Csak egy
csók miatt hagytad ott?
-
Számomra
a csók már megcsalás édesem.
-
Nők –
sóhajtott fel.
-
Fogd be.
– vigyorogtam.
-
Estél
teherbe valakitől?
-
Tom! –
néztem rá.
-
Mi van?
– ártatlan szemekkel – csak egy kérdés.
-
Amire
nem válaszolok.
-
Szóval
igen – könyökölt fel komoly fejjel – sajnálom.
-
Nem
kell, hülye voltam, mert elfelejtettem bevenni a bogyókat.
-
De akkor
is, egy abortusz hatalmas törés egy nő életében.
-
Jaj, Tom
maradj már, ha veled történt volna ez simán örültél volna az abortusznak –
csattantam fel, de ő megértette.
Hiszen igaza volt, ballépés volt a
gyógyszer elnapolása, de az abortusz… tudom, lehet még babám, de az a tudat,
hogy a saját véredet csak úgy kiszedték az borzalmas.
Nem szólt semmit csak tovább
napoztunk, élveztük a napsütést és a meleget. Nem sokkal később Bill takarta el
előlem a napot.
-
Kaulitz
2 másodpercet kapsz, hogy elhúzz a búsba – vigyorogva, mire éreztem, hogy
felkap és akkor már tudtam, hogy végem. Sikítozva ellenkeztem, de mind hiába
velem együtt ugrott be a vízbe, ami a felforrósodott bőrömnek igen nagy hideg
volt.
Tom kintről röhögött rajtunk, ahogy
verekedni kezdtünk a vízben, akár csak 8 évesen a mi medencénkben nyáron.
Szinte egésznap kint voltunk a kertben
csak ebédelni mentünk be aztán már Simone is csatlakozott hozzánk a medencében.
Este fele kedvem támadt a vásárláshoz
ezért zuhanyzás és hajmosás után felvettem ugyan azt a pólót és nadrágot, mint
reggel belebújtam egy kényelmes vékony cipőbe és hívtam egy taxit. A fiúk és
Simone sem örültek annak, hogy egyedül vágok neki a hatalmas városnak, de nagykislány
vagyok a cipőmet is én kötöm be. A telefonszámom megadtam nekik, hogy azért
tudjanak hívni és Tomét is megkaptam, ha esetleg történne valami velem a
VÁSÁRLÁS alatt.
Mikor megjött a taxi beültem és bele vetettem
magam a város szívébe, annyi butik volt a Sunset Boulevard-on, hogy csak
kapkodtam a fejem, szinte az össze butikba benéztem és vettem valamit mikor
meguntam a vásárolgatást végig sétáltam a Walk of Fame-en és
figyeltem a leghíresebb sztárok kéz-láblenyomatait és aláírásukat. Aztán
megtaláltam a Farmers Market-et ahol a nagy nézelődésben neki mentem egy
lánynak, aki éppenséggel pincér volt és tálcáról minden leborult.
-
Jaj, ne
haragudj, annyira sajnálom!
-
Semmi
gond, megesik ez másokkal is – mosolygott rám kedvesem és elsietett egy
felmosóért, míg én a darabokat szedtem össze.
-
Kérlek,
majd én – vettem el tőle a felmosót és felmostam a követ – tényleg annyira
sajnálom – néztem rá bűnbánóan.
-
Nem
történt semmi, tényleg – nevetett – nem ide valósi vagy, az itteniek nem
csinálnak ekkora ügyet abból, ha kiverik a tálcát a kezemből.
-
Nem direkt
volt, tényleg!
-
Jó
elhiszem, nyugi – nevetett rajtam – Cassidy vagyok – nyújtotta a kezét.
-
Shelly –
fogtunk kezet – és tényleg nem ide valósi vagyok, látogatóba jöttem.
-
Gondoltam
– mosolyogva – hozhatok neked valamit?
-
Oh, hát…
- ültem le az egyik asztalhoz – egy narancslevet, köszönöm.
-
Nincs
mit – felelte és elsietett, majd ugyan azokat, amiket sikerült a földre
borítanom kiadta a vendégeknek s ezután megkaptam a narancslevemet is.
Elővettem a telefonom és észrevettem,
hogy 8 nem fogadott, 3 üzenet várt a telefonomon és ez mind azért, mert
lenémítva hagytam a telefonom. Az ikrek meg fognak ölni, gondoltam magamba és a
szám rágva megcsörgettem Tomot.
-
Végre!
Minden rendben? Miért nem vetted fel? Megkaptad az üzeneteket? Hol vagy? –
zúdította rám a kétségbeesett kérdéseket a telefon kicsöngése nélkül.
-
Jól
vagyok, le voltam némítva – feleltem kínosan.
-
Már a
falat kapartam, hogy mi lehet veled – sóhajtott megkönnyebbülten.
-
Ne
haragudjatok, jól vagyok, nem sokára már megyek.
-
Hol vagy
most?
-
Farmers Market-ben
– szívtam pár kortyot az üdítőmből.
-
Nem
merem megkérdezni miket vettél – nevetve.
-
Sok
mindent, sikeresen összetörtem itt egy rendelést is, úgyhogy kész a napom –
nevetve.
-
Mindig
mondtam, hogy nézz a lábad elé.
-
Igen is
apuci, nem sokára megyek bye.
-
Hali.
Mosolyogva
tettem el a telefonom és kiittam a maradék narancsot a pohárból, majd fizettem
és leintve egy taxit visszamentem a villába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése