3.rész

Este kicsit hitetlenkedve álltam a tükör előtt, Bill pedig mögöttem büszkén mosolygott. Teljesen meg volt elégedve azzal, amit velem művelt.

-         Nem fogom bírni 5 percnél tovább ebben a szandálban Bill – fordultam felé.

-         Akkor leveszed – vonta meg a vállát egyszerűen – homok van mindenhol Gail, vagyis ahova megyünk biztos lesz szóval…

-         Ergo fölöslegesen veszek fel magas sarkút, mivel nem tudok majd benne menni a homok miatt – vontam fel a szemöldökömet – akkor mi értelme?

-         Mert kurva jól nézel ki! Azért.

-         Nem vitatkozom – sóhajtottam fel fáradtan.

Bill még megigazgatta az ékszereit a tükörben majd megfogta a kezemet és kihúzott a házból.

-            Jézusom anyu! – hallottam meg Julie döbbent hangját.

-         Tessék? – kaptam fel a fejemet.

-         Észvesztően dögös vagy – mért végig meglepődve – soha nem láttalak így.

-         Köszönöm szívem, te is nagyon csinos vagy – öleltem meg, ő egy fehér csipkés ruhát vett fel szintén magas sarkú cipővel, a haját összefogta és szépen kisminkelte magát.

-         Mehetünk? – jelent meg Tom, de engem levegőnek nézve indult el a sziget felé.

-          Hát úgy tűnik nem jött be az ötleted Bill – karoltam belé mosolyogva.

-          Ugyan dehogyis nem! Csak rohadt makacs, nekem elhiheted.

-          Azt hiszed, nem tudom? – nevettem fel – 10 éve neki dolgozom.

Minden kis szigetnek meg van a maga wellness-és szórakozó központja, így nem kellett messzire mennünk, csak be a sziget mélyére. Mindenhol fáklyák égtek, és hula táncosok sétálgattak.

-         Nézd, de szépek – mutattam az egyik lányra.

-         Nézd anya – nevetett Julie mikor az egyik táncos lány elhúzta táncolni.

-         Csak ügyesen! – kiabáltam utána mosolyogva- annyira élvezi.

-         Te nem? –fordult felém Bill.

-         Dehogynem, csak Tom… nem szeretek vele rosszban lenni.

-         Nem vagytok rosszban, csak rohadt makacs. De most magadra hagylak. Élvezd az éjszakát – kacsintott rám és elsétált az egyik bárpulthoz.

-         Nocsak, kit látnak szemeim – lépett elém Matt, fehér trikóban és rövidnadrágban.

-         Matt, szia.

-         Nagyon csinos vagy – mért végig.

-         Köszönöm – mosolyogtam rá.

-         Megiszol velem valamit? – mutatott a pult felé.

-         Persze, szívesen –mosolyogtam rá – itt nyaralsz te is?

-         Igen, tegnap érkeztem.

-         Honnan? – fordultam felé a pultra támaszkodva.

-         Franciaország.

-         Oh, az szép ország – néztem a mixer srácra, ahogy a koktélokat keverte.

-         Voltál már ott?

-         Üzleti úton igen. – mosolyogtam rá.

-         Az a férfi ma a parton…

-         Tom, a főnököm – tűrtem a hajam a fülem mögé.

-         Nem úgy viselkedett – billentette oldalra a fejét.

-         Az öccse, Bill szerint féltékeny.

-         Igaza van – nevetett fel.

-         De ő a főnököm, Matt.

-         Jaj – ráncolta a szemöldökét – ez nem akadály. Tessék – tette elém a kikért koktélt.

-         Mi ez? – néztem rá.

-         Kóstold meg – ivott a poharába, én pedig szót fogadtam, az íze isteni volt.

Kókusz és talán… ananász?

-         Na?

-         Nagyon finom – bólogattam.

-         Gail, táncolnál velem?

-         Én meg a tánc két külön dolog, ezekben… - mutattam a szandálomra - meg pláne.

-         Megtanítalak hulázni – fogta meg a kezem és húzott a parkettre, ahol Julie már profiként hulázott.

-         Szia, anya – intett nekem.

-         Anya? – nézett rám Matt döbbenten – ő a lányod?

-         Igen – nevettem fel az arcát látva – nevelt lányom.

-         Nem tűnsz olyan öregnek – mért végig.

-         Köszönöm – pukedliztem egyet nevetve.

-         Azt hiszem, a főnököd nem örül, hogy velem vagy… - biccentett a hátam mögé, mire megfordultam és Tom dühös arcát pillantottam meg.

-         Megbocsájtasz egy kicsit? – mosolyogtam Mattra, mire ő kedvesen bólintott és mutatta, hogy a pultnál lesz. Én pedig Tom után indultam.

Már a parton volt és a homokban trappolt, mivel a szandálban nem ment egyszerűen gyorsan lekaptam őket és a kezembe fogva siettem Tom után.

-         Tom! –kiabáltam a nevét, a parton csak néhány kósza fáklya világított, ezért nehezen láttam őt – Tom állj már meg az istenért! – kezdtem dühös lenni –az isten verjen meg Kaulitz! Azonnal állj meg!

-         Mit akarsz? – állt meg és fordult felém, így be tudtam érni őt.

-         Mi bajod van? – tártam szét a karom – féltékeny vagy Mattre? – a kérdésemet hallva nevetni kezdett.

-         Jaj, ugyan már!

-         Akkor még is mi ütött beléd? Eddig minden jó volt aztán…

-         Aztán jött ez a Matt gyerek és úgy viselkedsz, mint egy kamasz lány – emelte meg a hangját.

-         Ne emeld a hangodat Tom, én normális hangnemben beszélek hozzád – kifújta a levegőt és idegesen az óceán felé nézett – Matt csak kimentett a vízből, most meg csak meghívott egy koktélra.

-         Utána meg az ágyába… - morogta az orra alatt, mire még jobban felkaptam a vizet és megfogva az állát magam felé fordítottam a fejét.

-         Te tudod a legjobban, hogy nem az a nő vagyok, aki csak úgy befekszik valaki ágyába, te, vagy aki a legjobban ismer.

-         Ez így van… - mondta halkan.

-         Akkor miért mondtad ezt? – engedtem el az állát.

-         Nem tudom oké? csak dühít, hogy az a kis pöcs körülötted legyeskedik.

-         Tom – kacagtam – nem legyeskedik körülöttem senki sem,és nem pöcs hanem Matt.

-         Tök mindegy.

-         Menjünk vissza­ – mosolyogtam rá.

-         Nagyon csinos vagy amúgy – mért végig pimasz mosollyal.

-         Köszönöm – nevettem fel – Bill volt a stylistom.

-         Gondoltam – karolta át a vállam és úgy mentünk vissza – innentől fogva nem mész el senki más hímnemű egyeddel csak Billel vagy velem.

-         Értettem főnök.

-         Mindenhol titeket kerestünk –jelentek meg az említett és Julie.

-         Beszélgettünk – mosolyogtam rá – hogy érzed magad? – karoltam Juliera.

-         Szuperül! Menjünk táncolni, és inni és szórakozzunk!

Így is tettünk, egész éjjel táncoltunk és koktélokat ittunk, bennem is elég sok koktél lett úgy hajnali 3 óra körül, de nagyon jól éreztem magam. Julieval végig táncoltunk. A fiúk is néha beálltak hozzánk, de legtöbbet ültek, aztán Tom egyszer csak eltűnt. Bill sem tudta megmondani hova tűnhetett. Idegesített, mert női megérzéseim azt súgták, hogy nem egyedül ment el.

Hajnali 5 óra körül indultunk vissza a házakhoz, elköszöntünk és mindenki ment a maga kis kuckójába, de engem nem hagyott nyugodni a tudat ezért megálltam Tom ajtaja előtt és bekopogtam. Nem történt semmi, így már fordultam is, hogy elindulok mikor nyílt az ajtó és Tom állt ott egy törölközővel a derekán.

-         Gail? – döbbent meg.

-         Eltűntél és…

-         Ki az Tom? – jelent meg mögötte egy nő, nem is akármilyen nő. Az, akivel az étterem falán volt együtt lefényképezve, Ria. A döbbenettől levegőt se kaptam.

-         Most már tudom miért – köszörültem meg a torkom és próbáltam erősnek tűnni, de iszonyatosan szíven ütött a dolog.

-         Gail várj – lépett egyet előre, én pedig hátra.

-         Jó éjszakát –feleltem, majd gyorsan sarkon fordultam és elsiettem.

Éreztem, ahogy a könnyek égetik a szememet, nem bírtam tovább és sírva fakadtam, bekopogtam Bill ajtaján közben pedig az arcomat a tenyerembe temetve zokogtam.

-         Jézusom Gail, mi történt? – húzott magához Bill ahogy meglátott.

-         Tom…

-         Mi van Tommal? – húzott be az ajtón- mi van Gail? – fogta két keze közé az arcom kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.

-         Riával van – súgtam bele nézve a szemeibe, ő pedig megdöbbent..

-         Riával? De hát Ria… mit keres itt? 10 éve szakítottak, hogyan… mi van? – értetlenkedett.

-         Ne haragudj, hogy kiborultam – töröltem meg a szememet, amivel ügyesen a sminkemet is elkentem.

-         Jaj dehogy is, várj – ment be a fürdőszobába majd pár vattakoronggal és egy lemosóval jött vissza – csukd be a szemed.

-         Én is letudom…

-         Csukd be – utasított erélyesebben én pedig becsuktam. – Tom pedig… gebedjen meg.

-         Mi történt régen közöttük?

-         Ria megcsalta.

-         Tessék? – pattant fel a szemem, de gyorsan össze is szorítottam mivel csípni kezdett.

-         Buta lány –dorgált meg, majd kitörölte a maradékot – de, hogy most miért került képbe és hogyan, kíváncsi vagyok rá.

-         Engem nem érdekel, azt hittem tényleg lehet valami közöttünk Tommal, de úgy látszik még sem – sóhajtottam fel csalódottan.

Órákkal később Bill ágyában ébredtem fel, kisebb fejfájással ültem fel az ágyban és túrtam hátra kócos hajamat. Az erős fénytől csak hunyorogva tudtam körülnézni Billt keresve.

-         Szép napot – ült le mellém mosolyogva – hogy vagy? – adott a kezembe egy aszpirint és egy pohár vizet.

-         Fáj a fejem – nyeltem le a pirulát – mennyi az idő?

-         Délután fél 1.

-         Te mióta vagy fent? – ültem ki az ágy szélére.

-         Fél órája, maximum. Éhes vagy?

-         Meg tudnék enni egy egész vízilovat – nyújtóztam.

-         Akkor meg van a program, tusolj le, öltözz át és menjünk enni, mit szólsz?

-         Remek ötlet. – mosolyogtam rá – és Bill…

-         Hm?- fordult felém.

-         Köszönöm – pusziltam meg – igazi jó barát vagy, tényleg.

-         Jaj, még elpirulok – takarta el vigyorogva az arcát majd megölelt – Tom miatt pedig ne búslakodj, rá fog jönni mit akar.

-         Ha te mondod… - sóhajtottam fel és felállva elindultam összeszedni a ruháimat – gyorsan rendbe szedem magam és jövök.

-         Itt fogok várni rád – biccentett, én pedig a cipőmet is kézbe véve kiléptem az ajtón és neki ütköztem az idősebbik Kaulitz megdöbbent arckifejezésének.

-         Gail?

-         Jó reggelt – feleltem rezzenéstelen arccal majd kikerülve őt elsétáltam a házikómba.

-         Ezt még is mire véljem? – csukta be az ajtót Tom.

-         Neked is, szia – felelte ágyazás közben Bill.

-         Kérdeztem valamit.

-         Nem értem miről beszélsz, ágyazok. Mi ebben olyan hihetetlen? – vonta fel a szemöldökét.

-         Nem az te idióta! Mit keresett itt Gail, a te pólódban a saját ruháival a kezében?

-         Ja, hogy az! Itt aludt – igazgatta meg a párnákat.

-         Itt aludt? Ti együtt aludtatok? – Bill kihallotta az élet testvére hangjából és halványan elmosolyodott.

-         Nem értem miért vagy kiakadva, neked is jól telt az éjszakád, ahogy hallottam – fordult feszültem Tom felé.

-         Honnan tudod? – döbbent meg.

-         Mit gondolsz mit keresett itt Gail? Ennyire sötét vagy?

-         Gail meglátta Riát…

-         A könnyáztatta arcából valahogy rájöttem – dörrent fel – neked elment az eszed? Egyáltalán mi a szart keres itt az a nő?

-         Nem tudom! Azt sem tudom, hogy az istenbe feküdtem le vele, sokat ittam és Gail… istenem – túrt a hajába – nagyon megbántottam, igaz?

-         Megbántottad? Tom, konkrétan a földbe gázoltad az érzéseit! Tudod, hogy kedvel téged!

-         Most mit tegyek? – ült le testvére elé és kérlelőn nézett fel rá – segíts Bill.

-         Ebben nem tudok, ezt te basztad el, hozd is helyre –csóválta a fejét.

-         Az istenit neki… - dőlt hátra az ágyban az egykori gitáros.

A nap további részét Billel töltöttem, elvitt magával a forgatások helyszínére ahol mást sem csináltam, mint irigykedtem, a lány, akit kiválasztott gyönyörű volt. Mintha nem is ember, hanem valami más földönkívüli teremtmény lenne.

-          Nem gondolkoztál még modellkedésen? – lépett mellém egyszer csak Bill.

-          Hogy én? –nevettem fel – Ugyan Bill, nézz csak rám utána rá.

-          Nézlek – vonta fel a szemöldökét – jó alakod van Gail, nekem elhiheted.

-          Hát persze – mosolyogtam rá.

-          De tényleg! Szeretnék csinálni rólad pár fotót, engeded?

-          Hogy rólam? – döbbentem meg – azt akarod, hogy a modelled legyek?

-          Csak pár kép – biccentette oldalra a fejét – benne vagy?

-          Így? – néztem végig magamon.

-          Vannak ruhák, sminkes, fodrász.

-          De ugye nem fogod publikálni? – hunyorogtam rá.

-          Dehogyis! Esküszöm! – emelte magasba a kezeit.

Én pedig sóhajtva bólintottam, egyszer élünk nem? Adódik egy lehetőség, hát élj vele.

Bill szólt a sminkes férfinak és a fodrásznak, akik rögtön a kezeik alá vettek, közel fél óra alatt készen is lettem, Bill választott nekem ruhát és beállított egy pálmafa alá elmagyarázta, hogyan álljak meg is mutatta őket és olyan édes volt, olyan vicces, nevetnem kellett rajta és azon kaptam magam modellt állok egy nagyon kedves barátomnak. Az egész nap ezzel telt el és nagyon jól éreztem magam, a végén már kissé elfáradt így átöltöztem és visszaadtam a stafétabotot az igazi modellnek. Miközben őt fotózták Billel megnéztük a képeket, és azt kell, mondjam, hogy nem lettek rosszak.

-         Szép vagy Gail – mosolygott rám – a végén te leszel a következő reklám arcom – kacsintott rám.

-         Hogy ne Bill – nevettem rá.

-         Oké srácok, mára ennyi! Ügyesek voltatok – kiáltotta el magát Bill, majd összepakoltak és elindultunk vissza.

-         Köszönöm – karoltam bele már a házakhoz vezető fafolyosón.

-         Mit? – fordult felém.

-         A mai napot, jól éreztem magam.

-         Felszabadult voltál, kicsit kikapcsoltál a gép előtt.

-         Úgy gondolod?

-         Látom, amit látok Gail, élvezted.

-         Jó vagyok én titkárnőnek.

-         Tom titkárnőjének – helyesbített.

-         Igen…

Juliet egésznap nem láttam, de mint később kiderült a szigetet járta be, vásárolgatott és szórakozott. Este viszont egy olyan személlyel láttam vissza jönni, aki igen csak meglepett.

-          Matt, szia – köszöntöttem őket.

-         Szia Gail – mosolygott rám- remélem nem haragszol, hogy Juliet körbe vezettem ma.

-          Nem dehogy is, jól érezted magad? – fordultam Julie felé.

-          Igen anya, annyira jó itt. El tudnám képzelni azt, hogy itt éljünk.

-          Szívem, csak nyaralunk, ezt ne feledd.

-          Tudom – bólintott- és te? Mit csináltál ma?

-          Nem fogod elhinni, de modellt álltam Billnek.

-          Billnek? Modellt? Uram isten! Lehet látni a képeket?

-          Billnél van a gép.

-          Köszi, a mai napot – fordult Matt felé – de most muszáj látnom azokat a képeket.

-          Menj csak – nevetett fel Matt majd Julie elszaladt – rendes lány.

-          Az – bólintottam.

-         Megyek én is, hagylak titeket pihenni – hajolt közel és nyomott egy puszit az arcomra – jó éjt Gail.

-          Jó éjt Matt – mosolyogtam utána.

Megfordultam és azzal a nővel találtam szembe magam, akit soha többé nem akartam látni, az arcom azonnal megfeszült és düh gyűlt össze a testemben.

-         Te vagy Gail, igaz?

-         Te pedig Ria – fontam össze a karom a mellkasom alatt.

-         Igen – mosolyodott el halványan - amit hajnalban…

-         Állj! – emeltem fel a kezem – ne haragudj, de nem érdekel, mit csinálsz a főnökömmel.

-         Nem így vélem, miután láttam akkor az arcodat.

-         Figyelj, semmi közöd hozzám az, hogy mit művelsz Tommal az a ti dolgotok, engem hagyjatok ki belőle, oké?

-         Tom mesélt rólad – felelte halkan.

-         Hogyan? – lepődtem meg – mit… Mit mondott?

-         Te vagy a jobb keze, 10 éve dolgoztok együtt és imád veled dolgozni. Kedvel téged Gail, miért nem veszed észre?

-         Hát persze kedvel, de közben mással bújik ágyba – motyogtam dühösen – mit akarsz tőlem?  - tártam szét a karom.

-         Csak látni akartam azt a nőt, aki ellopta a szívét.

-         Ellopta? – nevettem fel – te összetörted!

-         Iszonyúan hatalmas bűn volt részemről, tudom. Sose akartam elveszíteni…

-         Ugyan hagyj már. Nem érdekel az életetek, most megyek – kerültem ki, de elkapta a csuklóm.

-         Eressz el – sziszegtem az arcába.

-         Ha nem engedsz neki sose lesz a tiéd, és akkor könnyű szerrel visszaszerezhetem, ugye tudod? – nézett mélyen a szemembe.

-         Most fenyegetsz?

-         Mi folyik itt? – a hang hallatára Ria elengedett és mind a ketten Tom felé néztünk.

-         Semmi, csak beszélgettünk – felelte Ria, majd rám mosolygott én pedig kikerülve őket elmentem.