4.rész

Délelőtt, vagyis inkább már dél körül mikor felébredtem körbe néztem a hajamat túrva.
Hogy kerültünk az ágyba?
Töprengtem majd a mellettem hason fekvő alvó Billre mosolyogtam, hihetetlen, ami közöttünk történt, az a szenvedély az a vadság, ami belőle jött, ha csak visszagondolok rá, megfeszülök. Halkan kimásztam az ágyból és felöltöztem majd csöndben kisétáltam a szobából. Magam mögött becsukva az ajtót, nagyot sóhajtva dőltem neki és a plafont bámulva vigyorogtam.

-         Szép jó napot- jelent meg Tom a lépcső tetején hatalmas vigyorral az arcán.

-         Sokkal szebb Tom – lépdeltem oda hozzá és nyomtam egy apró puszit az arcára, majd letáncoltam a lépcsőn ő pedig nagy szemekkel nézett utánam.

-         Szia Isabelle – mosolygott Ria a konyhából.

-         Szia – intettem hatalmas mosollyal az arcomon.

-         Nagyon virulsz – harapott bele az almájába.

-         Így látszik? – fogtam két tenyerem közé az arcom pirulva mire Ria nevetni kezdett.

-         Aranyos – kacsintott rám – Tomot nem láttad?

-         De az emeleten van.

-         Gondoltam, hogy vissza fog feküdni – sóhajtott fel fáradtan – pedig nem ússza meg, a kutyáknak vásárolni kell – állt fel és ment fel az emeltre én pedig kiszolgáltam magamat és töltöttem kávét, Billnek is csináltam egyet, majd én is felsétáltam az emeletre és csöndben belopakodtam lábujjhegyen a szobába.

Mosolyogva nyugtáztam, hogy még mindig alszik csak éppen hanyatt fekve, finoman letettem az éjjeliszekrényére a bögrét és kisétáltam a teraszra. Szikrázó napsütés volt, és teljesen be lehetett látni a kertvárost, lenéztem és a korlátra támaszkodva figyeltem, ahogy a kutyák játszanak egymással.
Hírtelen két kar fonódott át a testemen és egy apró csókot éreztem a nyakamon.

-         Szia – fordítottam oldalra a fejem, hogy lássam.

-         Szia – köszönt vissza rekedtes hangon majd arcon puszilt – köszönöm a kávét – fordított magával szembe és úgy támaszkodott a korlátra.

-         Nincs mit, de nem tudom, hogy szereted, így csak egy cukrot tettem bele – kulcsoltam át szabad kezemmel a nyakát.

-         Pont jó – mosolyodott el és finoman szájon csókolt – jól aludtál?

-         Hm – bólintottam – nagyon jól, és te?

-         Soha életemben nem aludtam ilyen jól – vigyorodott el pimaszul – nem fáj a fejed?

-         Azt kérdezed nem vagyok-e másnapos? Nem szívem, nem vagyok az – öltöttem rá a nyelvem.

-         Helyes – biccentett majd hosszan megcsókolt.

A nap további felében megebédeltünk együtt majd Bill haza vitt, a kocsiban percekig csak csókolóztunk, majd ígéretét tette, hogy este felhív és azzal elhajtott én pedig olyan boldog voltam, hogy azt sem tudtam mit kezdjek magammal.

-           Szervusz, kislányom – hallottam meg apám mély hangját miután becsuktam magam mögött az ajtót.

-           Apa? – torpantam meg – szia – öleltem meg hosszan – hogy kerülsz ide?- engedtem el – hogy jöttél be?

-           Van kulcsom, amiért pedig jöttem az, hogy lássam a lányom. Ki volt, akivel jöttél?

-           Hát ő…- gondolkoztam el – a barátom, azt hiszem…

-           Azt hiszed? – vonta fel szemöldökét.

-           Még nem tudom – vontam vállat – anya?- kerültem ki, hogy a konyhába mehessen meginni egy pohár vizet.

-           Ő otthon maradt, dolgozik. Üdvözöl, és nagyon hiányzol neki – ült le az egyik székre.

-           Ő is nekem. Minden rendben otthon?

-           Persze, minden oké – vette el a felé nyújtott pohár vizet – és veled?

-           Minden tökéletes – mosolyogtam Billre gondolva.

-           Hol ismerkedtél meg a fiúval?

-           Egy forgatáson.

-           Filmsztár? – lepődött meg.

-           Nem – nevettem fel – énekes.

-           Oh – nyugtázta – hány éves? hogy hívják?

-           Huszonöt, és Bill a neve.

-           Mondta már, hogy szeret?

-           Apa! – néztem rá – úristen még azt sem tudom, együtt vagyunk e!

-           Elég egyértelműek voltatok a kocsiban – utalt a hosszú csókunkra.

-           Jó az, az más…

-           Lefeküdtél vele?

-           Jaj, Apu – sóhajtottam fel – nem vagyok már gyerek.

-           De számomra a gyerekem vagy, érdeklődök, baj?

-           Nem dehogy – legyintettem – igen, lefeküdtünk.

-           Védekeztetek remélem…
Én pedig csak a fejemet fogtam, tipikus apa. Mindig is ilyen volt.
Nem maradt sokáig, mert este már repült is vissza, kikísértem a reptérig onnan pedig elmentem bevásárolni ugyan is a hűtőm kicsit üres volt.

Otthon gyorsan kipakoltam, majd dobtam össze magamnak egy kis vacsorát bevágódtam a kanapéra és megnéztem egy filmet, közben végig Billen járt az eszem, teljesen elvarázsolt.

Másnap reggel futni támadt kedvem így felöltöztem összefogtam a hajamat és kilépve az ajtón sokkot kaptam. Vakuk villantak riporterek szászai szegezték nekem kérdéseiket, én pedig földbegyökerezett lábakkal álltam.

-         Maga Bill barátnője igaz? – szegezte nekem erőszakosan az egyik a kérdést.

-         Mit keresnek maguk itt?

-         Billel töltötte az éjszakát? – tett fel egy újabb kérdést egy nő.

-         Tűnjenek el innen vagy hívom a rendőrséget! – hátráltam vissza a házba és magamra zártam az ajtót, levegő után kapkodva dőltem az ajtónak majd a telefonhoz sietve tárcsáztam Billt.

-         Szia Belle – köszönt bele mosolyogva.

-         Bill, a riporterek ellepték a házamat!

-         Hogyan? – hallottam meg a hangján, hogy teljesen ledermed.

-         Nem tudom, hogy kerültek ide – túrtam a hajamba idegesen.

-         Nyugodj meg Belle! Azonnal érted megyek – azzal megszakadt a vonal.

Felszaladtam a szobámba és egy kisebb táskámba beledobáltam egy két ruhaneműt, meg ami kellett. Tudtam, hogy egy ideig nem jöhetek majd vissza a riporterek miatt.

Nem sokkal később a telefonom rezegni kezdett, üzenetem jött Billtől.
„ Két utcával lejjebb várlak, siess!”
Felkaptam a táskámat a napszemüvegemet feltettem, bezártam minden ajtót, ablakot és a kulcsaimat felkapva kisétáltam a házból a fotósok továbbra is kattogtattak és kérdezősködtek, bezártam a házat és sietve elindultam, de követtek.

Mikor megpillantottam a fehér Land Rovert és benne Billt nagy napszemüvegben szaporáztam a lépteimet és gyorsan beültem mellé, ő pedig azonnal gázt adott. Bill a visszapillantóba figyelte őket majd elkanyarodott.

-         Ez lehetetlen – fújtam ki magam miután elhagytuk őket.

-         Jól vagy? – nézett rám és végig mért.

-         Igen, csak megijedtem.

-         Ilyen nincs, honnan tudnak rólad?- mérgelődött.

-         Nem tudom, de most mi fogunk mindenhol virítani?

-         Valószínű, ne haragudj. Nem akartalak belekeverni – tette a tenyerét a combomra – egy időre nálunk maradsz.

-         Hoztam pár cuccot.

-         Okos kislány – vigyorgott rám, az úton nem beszéltünk többet, Bill folyamatosan agyalt valamin láttam rajta. Én pedig nem tudom hogyan is lesz ezek után. A házhoz érve be parkoltunk a garázsba és onnan mentünk fel.

-         Isabelle, jól vagy? – pattant fel a kanapéról Tom.

-         Persze, jól vagyok. Csak hogy az istenbe kerültek oda? Honnan tudták meg hol lakom?

-         Ezek bármit kiderítenek – zsörtölődött – beszélnünk kell Daviddel – nézett Billre.

-         Ki ő? – néztem én is Billre.

-         A producerünk – sóhajtott Bill majd a telefonját elővéve odébb sétált.

-         Minden rendben lesz, ne aggódj- karolt át Tom kedvesen.

-         Riát is így fogadták?

-         Volt pár zűrös helyzet igen – bólintott – itt biztonságban leszel.

A nap folyamán más sem történt csak Bill a telefonon lógott és veszekedett elég sok emberrel, bár azt nem tudom miről.
Este Riával összeütöttünk egy kis vacsorát, majd csöndben el is fogyasztottuk. Láttam Billen, hogy ideges és emiatt Tom is, mi inkább csak csöndben ültünk az asztalnál, a végén fogtam a tányérokat és neki álltam elmosni őket.

Mikor végeztem Bill keresésére indultam, kint a kertben találtam rá, ahogy a székben ül és dohányzik, az eget nézte.

-         Jól vagy?- ültem le mellé.

-         Megint kezdődik – sóhajtott majd szabad kezével megszorította a kezemet – kezdődik elölről az őrület.

-         Hogy érted?

-         Az őrület miatt költöztünk ide – nézett rám – és most te lettél a célpontjuk – túrt a hajába.

-         Túlélem Bill, ne aggódj értem – simogattam meg a karját mosolyogva.

-         Holnap el kell utaznunk és azt akarom, hogy velünk gyere.

-         Hogyan? – döbbentem le- még is hova?

-         Németország, újabb interjúk kisebb fellépések lesznek.

-         Nincs itt annyi ruhám, na meg…

-         Majd veszünk, de nem foglak így itt hagyni. Ne is kérd tőlem – idegesen nyomta el a cigijét

-         Jó rendben, csak ne idegesítsd fel magad. Minden rendben lesz.

Másnap a repülőn ülve kicsit ideges lettem, most mindent felrúgtam Bill miatt, de nem bántam egy cseppet sem, tudtam, hogy mellette biztonságban leszek.
Németországban azonnal a Hotelbe mentünk Bill pedig elküldte Nataliet a sminkesét, hogy vegyen nekem egy két ruhát, ami kelhet. Este voltak hivatalosak egy tv műsorba, ahova természetesen engem is elvittek, Bill miután kijött az öltözőből a lélegzetem is elállt. Bőrhatású nadrág volt rajta, fekete bakanccsal, ami lezserül ki volt fűzve és a lábszárától is elállt, a klipforgatáson viselt fekete hosszú ujjú volt rajta hosszú láncokkal, a haja pedig hátrazselézve.

-         Belle? – lengette meg előttem a kezét – merre jársz szépségem? – vigyorodott el.

-         Hú ha…- mértem végig még jó párszor – azt hiszem, nem szabadulsz tőlem az éjjel – húztam magamhoz miközben az ujjam a nyakláncába akasztottam.

-         Igen? – búgta rekedtes hangon, tudtam, hogy azonnal feltüzeltem – állok elébe – súgta az ajkaimba majd finoman a fogai közé fogta a felsőajkamat és meghúzta mire azonnal elgyengültem.

-         Bill, ne itt – szólt rá egy markáns kinézetű férfi.

-         David, ő itt Belle – fordított a férfi felé – Belle, ő a producerünk.

-         Szia – nyújtotta felém a kezét majd finoman megrázta.

-         Szia – mosolyogtam rá.

-         Bill csinálj magaddal valamit, 5 perc és adás – pillantott le Bill ágyékára majd vigyorogva elvonult, Bill pedig nevetve húzott maga elé.

-         Mi az, csak nem felizgultál? – gonoszkodtam vele bájosan.

-         Kikészítesz – vigyorgott rám, majd fújt egyet – le kell, higgadjak, így nem állhatok ki.

-         Isabelle gyere, üljünk le valahova – jelent meg Ria és kézen ragadott.

-         Ki akartok ülni a nézőtérre? – döbbent meg Bill.

-         Nem lesz baj, egy testőr ül majd mellettünk.

-         Ne aggódj – csókoltam szájon és elsétáltam Riával.

Az adás nem sokkal később elkezdődött, a fiúk csak a végén léptek fel, előadtak egy számot majd leültek a kanapéra. Minden rendben ment addig, amíg a nagy kivetítőn meg nem jelent egy fotó rólam és Billről, ahogy a teraszon állunk csókolózva. Döbbenten meredtem a képre, de mindenki más is.

-         A napokban ezek a képek lepték el a világhálót – szólalt meg a műsorvezető – Bill, valósak ezek a képek vagy csak szerkesztettek?

Hallottam, hogy a mellettünk lévő lányok mind mozgolódnak, és különböző szavakkal illetnek engem, mivel a képen nem látszik az arcom nem tudhatták, hogy én is ott ülök.

-         Erre nem szeretnék választ adni – mondta kimérten Bill.

-         Na, valamit csak mondj, hiszen a rajongók választ várnak és bevallom én is kíváncsi vagyok, hogy ki az a szerencsés hölgy, aki elcsavarta a fejed.

-         Igen, a képek valósak – felelte hírtelen mire engem levert a víz a tömeg pedig zúgolódni kezdett.

-         Nocsak… tehát igaz, tényleg kapcsolatban vagy.

-         Úgy tudom kikötöttük, hogy a magánéletünk tabu téma – szólalt fel Tom is mérgesen a műsorvezető pofátlan megjegyzésein.

-         Nos… valóban, de mivel sok felkérés érkezett hozzánk ezért kérdeztem rá a témára.

-         Igazán? - vigyorodott el gúnyosan – akkor mi meg lelépünk – állt fel és vele együtt mindannyian majd kisétáltak a stúdióból.

-         Nehogy megmoccanj – súgta oda nekem Ria miután megpróbáltam felállni – túl feltűnő.

-         Jó – bólintottam idegesen, a kezem remegett a kétségbeeséstől, a tömeg még hangosabban kiabálta a banda nevét, a műsorvezető pedig zavartan mutatta, hogy keverjék le az adást. Azután kisietett a színfalak mögé.

-         Elment az eszetek, hogy csak úgy leléptek? – támadta le Billt a férfi.

-         Már ne is haragudjon, egy kikötésünk volt azt sem tartotta be – jelent meg David a fiúk védelmére kelve.

-         Ezzel hatalmas botrányt váltottak ki.

-         Állunk elébe – hajolt meg Tom gúnyosan – nyomás srácok – indult el a kijárat felé.

Riával a tömeggel együtt távoztunk az épületből, erősen szorította a jéghideg kezemet, tudta, hogy teljesen kikészültem. Kint azonnal a fiúk keresésére indultunk, vagyis csak Ria kereste őket, én azt sem tudtam hol vagyok.

-         Ria, várj – szóltam rá remegő hangon és elengedve a kezét a térdeimre támaszkodtam.

-         Isabelle – hajolt le hozzám –rosszul vagy? – tette a hátamra a kezét.

-         Hányingerem van – nyögtem nehézkesen, majd az egyik bokorhoz szaladtam.

-         Oh, basszus – fogta a fejét Ria majd tárcsázta Tom számát, pár percen belül mellettünk parkolt le az autó és Bill pattan ki sietve hozzám rohant.

-         Belle – guggolt le hozzám.

-         Sajnálom, kicsit nehezen kezelem a felhajtást – motyogtam a hajamba túrva.

-         Semmi baj, semmi baj – szorított magához – mennünk kell –nézett mélyen a szemembe, majd beültünk az autóba és elhajtottunk.