2.rész

Másnap már előbb fent volt, mint én és szinte teljesen bepakolva, mikor benéztem hozzá éppen azt számolta hány fürdőruhát is hozzon magával. Mosolyogva rácsuktam az ajtót és lementem kávét főzni, majd a bögrémmel együtt visszamentem a szobámba és elkezdtem bepakolni én is.

11 órára már teljes harci díszben ültünk a kanapén a taxira várva, Julie folyamatosan azon aggódott, hogy vajon mit nem pakolt be, én pedig a repüléstől rettegtem, az elmúlt 30 évem alatt egyszer sem ültem repülőgépen és jó sok katasztrófa filmet láttam, hogy teljesen be legyek tojva miatta.
A taxiban csak még jobban ideges lettem, a reptéren kiszállva meg szó szerint az ájulás kerülgetett.

-         Itt vannak már? – nézelődött körbe Juli maga után húzva a bőröndjét.

-         Nem tudom – vettem elő a telefonom hátha kerestek már.

-         Gail! – a nevem hallatára felkaptam a fejem és Tomot pillantottam meg hatalmas vigyorral, napszemüveggel a fején.

-         Hú… - hallottam meg magam mellett Julie döbbent hangját.

-         Ne nézd így, már találkoztál vele – böktem oldalba.

-         Jó, de mikor? Körülbelül 8 éve? Azóta… te ezzel a pasival dolgozol? – suttogta mivel közelebb értünk.

-         Csitt! – szóltam rá – sziasztok – intettem a testvéreknek.

-         Nahát, Julie – nézett végig rajta Tom – kész nő lettél – puszilta arcon.

-         Hát te is sokat változtál – vigyorodott el.

-         Ha nem lenne ekkora a korkülönbség… – kacsintott rá, mire Juli felnevetett én pedig szúrósan néztem drága főnökömre.

-         Tom, fogd vissza magad. Legalább ne Gail előtt. – bökte oldalba Bill.

-         Gail tudja, hogy megnézem a csinos lányokat – kacsintott Tom Juliera.

-         Direkt akarsz felbosszantani Tom? – tettem karba a kezemet mérgesen.

-         Jaj de imádom – karolt át nevetve – kis féltékeny.

-         Eressz – löktem odébb finoman, majd elindultam pult felé.

-         Féltékeny! – súgta oda Julie Tom fülébe majd vigyorogva utánam sietett.

A repülőn a helyemre leülve hatalmas sóhajjal dőltem hátra és vártam, hogy végre földet érjünk, holott még fel sem szálltunk.

-         Csak nem ideges vagy? – ült le hirtelen Bill mellém.

-         Hogy? – pillantottam rá.

-         Sosem repültél?

-         Nem mondanám – csatoltam be magam – mennyi időbe fog telni az út?

-         Hosszú – nevetett fel. – de Párizsban átszállunk, ott lesz, azt hiszem 1 óránk az átszállásra.

-         Juhé – néztem ki az ablakon és előre sajnáltam szegény fenekemet.

Rohadt sok idő elteltével, már a Párizsi gépen ülve arra eszméltem fel, hogy bököd valaki oldalról.

-         Hm? – nyitottam ki a szememet fáradtan.

-         Nézz csak ki – bökött az ablakom felé Bill mosolyogva, én pedig elfordultam és azonnal felültem az ülésben, ami elém tárult gyönyörű volt.

-         Üdvözöllek a Maldív-szigeteken – vigyorgott rám Bill.

Ahogy kiléptünk a repülőből mellbe csapott a fülledt 35°C-os kánikula.

-          Láttad a szigetet a gépből? – támadott le Julie a transzferre várva.

-          Mintha a paradicsomban lennénk – bólintottam hatalmas vigyorral az arcomon.

-          Nos, hölgyeim – karolta át a vállunkat Tom mosolyogva – hogy tetszik eddig a hely?

-          Csodálatos ez a hely Tom, köszönjük szépen - mosolyogtam rá.

-          Majd akkor, ha haza kell menni – nevetett Bill – akkor utálni fogtok minket.

-         Mr. Kaulitz? – jelent meg egy középkorú barna bőrű férfi.

-          Igen? – fordultak felé mind a ketten.

-          Öhm… - illetődött meg a férfi.

-          Én vagyok Bill – nevetett fel ismét az említett.

-          Üdvözlöm önöket Hulhule-n – mosolygott kedvesen – a hajó megérkezett.

-          Hajó? – vontam fel a szemöldökömet.

-          Azzal megyünk tovább a Fuvamullah - szigetre – bólintott a férfi.

Beszálltunk a hajóra és miután elhelyezkedtünk elindult a vízen, akkora hévvel indultunk el, hogy Julie majdnem felborult, de szerencsére pont elkaptam.

-         Köszi – vigyorgott rám.

-         Mi lenne, ha leülnél a fenekedre végre? Itt leszünk egy darabig lesz időd ámulni – dorgáltam meg.

-         Nem vagyok már gyerek Gail – vágta be a sértődöttet én pedig sóhajtva szorongattam magamhoz a táskámat.

A Szigetet elérve elvezettek mindenkinek megmutatták a maga kis bungalóját, egy hosszú folyosó vezetett ki a vízre ahol a kis építmények álltak, csodálatos volt az egész látkép azonnal szerelmes lettem a helybe. Én kaptam a legvégén lévő kisházat, ahogy benyitottam a lélegzetem is elállt.

Az egész fényben úszott, hatalmas toló ablak volt az óceánra néző fele a bungalómnak, a fürdőszoba bal kéz felől nyílt, mellette a hatalmas baldachinos francia ágy, előtte egy üvegdohányzó asztal, plazma tv-vel, virágokkal. Kis teraszom is volt napozó ággyal és egy kis lépcsővel, ami levezetett a vízbe. Gyönyörű.

Csak ez az egy szó jutott eszembe erről a helyről, maga a paradicsom!

Kipakolás után vettem egy gyors fürdőt és átöltöztem egy lazább kis ruhába, a hajamat összekötöttem, belebújtam a szandálomba és bezárva a kis lakásomat elindultam Julie keresésére.

Pont kopogtam volna be az egyik ajtón hátha ő lesz az, mire Tom nyitott ajtót egy szál bokszer alsóban, zavartan kaptam el a tekintetemet és összpontosítottam az arcára.

-         Szia Gail – vigyorodott el.

-         Nem szeretnél felöltözni? – köszörültem meg a torkom zavartan.

-         Pont azon voltam, de kopogtál.

-         Julie-t keresem, nem tudom melyik az ő kuckója.

-         Ha vársz egy kicsit, akkor mehetünk együtt, Billel azt beszéltük, hogy reggelizni kellene valamit.

-         Jó ötlet, éhen halok – tettem a tenyerem a hasamra, aki igencsak jelezte, hogy üres.

Tom gyorsan felkapott egy rövidnadrágot és egy trikót, a haját összefogta és felvette a napszemüvegét, mikor megállt előttem hírtelen levegőt is elfelejtettem venni, hogy az istenben nézhet ki valaki ilyen Adoniszként?

-         Csinos ez a ruhád – kapta fel a telefonját és a tárcáját, majd előttem kinyitva az ajtót előre engedett.

-         Köszönöm – mosolyogtam rá – Tom…

-         Igen? – karolta át a vállam, szórakozottan.

-         Neked hogy-hogy nincsen barátnőd?

-         Alkalmi barátnőim mindig vannak – vont vállat – miért?

-         Hát mert jó pasi vagy, magas, izmos, nagyon helyes arccal…

-         Jaj Gail – nevetett fel – állj le, tudom, mit akarok. Ennyi.

-         Jó értettem. Csak, mint a főnököm mindenben kikéred a véleményedet.

-         Először is, itt nem vagyok főnök-alkalmazott kapcsolatban, itt két ember vagyunk, akik évek óta ismerik egymást. Másodszor, női ügyekben sosem érdekel mások véleménye.

-         Kész vagytok ti is? – jelent meg mellettünk Julie.

-         Téged kerestelek – bújtam ki Tom karja alól gyorsan – melyik a te bunkid?

-         Az ott – mutatott a szélsőre.

-         Jó, az enyém a leghátsó – mutattam meg én is – bármi van, azonnal jössz érted?

-         Jaj, anyu, nem vagyok már kislány – sóhajtott fel fáradtan. – az egész hét alatt szapulni fogsz?

-         Ne aggódj annyit – Tom – két férfival vagytok, nem eshet bajotok. Bill figyel Juliera én pedig rád – kacsintott rám vigyorogva.

-         Ti miért nem jártok? – tette fel tök komolyan a kérdést Juli ránk nézve, mire én azonnal fülig vörösödtem zavaromban.

-         Julie! Hogy kérdezhetsz ilyet?

-         Most miért? Felnőttek vagytok ráadásul szinglik, évek óta együtt dolgoztok és egyszer sem feküdtetek le? – hüledezett Julie.

Azt hittem menten elsüllyedek, hogy hozhat ennyire kellemetlen helyzetbe? Na ezért még számolunk Julie Morrison!

-            Gail minden rendben, olyan mintha szellemet láttál volna –fogta meg a karom Bill.

-            Aha, persze… semmi baj – téptem ki a karom a fogásából és elindultam a folyosón.

-            Valami rosszat mondtam?- lepődött meg a fiatalabbik Kaulitz

-            Azt hiszem én bosszantottam fel - hajtotta le Julie a fejét.

-            Ne aggódj, anyukád csak zavarba jött – mosolyogott rá bátorítóan Tom – amúgy a kérdésedre válaszolva, nem, sosem feküdtünk le egymással.

-          Utána megyek – sietett utánam Bill.

-          Neked tetszik anyu? – indultak el Julieék is.

-         Sosem néztem úgy rá. Érted? Még sosem gondoltam arra, hogy mi ketten esetleg…

-          Ő kedvel téged, azt hiszem nagyon is.

-          Gondolod? – nézett rá meglepetten Tom.

-         Igen, csak mindig az a kifogás, hogy főnök-alkalmazott tabu – forgatta a szemeit Julie.

-          Kérdezhetek valami személyeset? – vált kíváncsivá Tom.

-          Persze – mosolygott rá Julie és belé karolt.

-          Mikor volt Gail utoljára együtt valakivel?

-         Hm… - gondolkozott el az eget fürkészve- nem tudom, de az biztos, hogy nagyon-nagyon régen…

Mikor megálltam levegő után kapkodva túrtam a hajamba, iszonyatosan kellemetlen helyzet volt, most ezek után hogyan nézek Tom szemébe? És Julie… hogy a fenébe kérdezhetett ilyen dolgokat?

-         Gail! – loholt utánam Bill majd a térdére támaszkodva – mi… mi a fene, ütött beléd?

-         Julie olyan kérdésekkel bombázott minket… olyan kellemetlen helyzetbe hozott Tom előtt.

-         Hogy lefeküdtél-e már a bátyámmal?

-         Igen – szívtam be az alsó ajkam.

-         Jaj Gail, 10 éve ismered Tomot, ez miért hoz kellemetlen helyzetbe?

-         Mert… mert… én… - kezdtem el hebegni.

-         Kedveled őt – mosolyodott el aranyosan.

-         Ennyire nyilvánvaló?

-         Ismerlek évek óta. Rögtön rájöttem, ahogyan rá nézel – karolt belém – ne aggódj, Tom is kedvel téged – súgta a fülembe mivel már az említett illetve a drága lányom utolértek minket.

-         Hát itt vagytok – állt meg Tom előttünk – minden rendben? – simított végig a karomon kedvesen.

-         Igen, csak… kellemetlen volt a helyzet.

-         Sajnálom anyu – motyogta Tom mellől Julie.

-         Semmi gond, de majd azért szeretnék veled beszélgetni négy szem között.

Reggeli nagyon kellemesen telt, miközben arra vártunk, hogy a fiúk rendezzék a számlát a falakon lógó képeket nézegettem mikor megakadt a szemem egy képen, Tom szerepelt rajta egy barna hajú nővel, idősebb volt nála tálán 5 évvel is, szerelmesen mosolyogva néztek a fényképezőgép lencséjébe, következő képen pedig már Billel együtt hárman pózoltak.

Ki lehetett az a nő?

Nagyon régi kép lehetett, Tomnak itt még fonatokban volt a haja.

-         Itt is vagyunk - jelent meg Tom eltéve a tárcáját mikor meglátta mit nézek annyira ledermedt.

-         Gail?

-         Ő róla sosem beszéltél – fordultam felé.

-         Nincs mit mondanom róla – felelte durván – menjünk – felelte majd előkapva a telefonját hívni kezdett valakit – Jack? Itt Tom, szeretném, ha még ma leszednétek a régi képeinket. Igen, kösz haver. Cső – nyomta ki majd kiment az ajtón.

-         Ki lehet az a nő? – súgta oda nekem Julie.

-         Nem tudom, de nagyon felzaklatta, hogy néztem – vontam vállat.

-         Tuti volt barátnő, aki megcsalta vagy valami ilyesmi

-         Szerintem meg sok sorozatot nézel szívem – nevettem fel, majd követtük a fiúkat.

Az úton Tom nagyon szótlan volt, csak nézte az utat és elég feldúlt arcot vágott. Bill pedig folyamatosan képeket csinált a telefonjáról, rólunk is Julieval meg amin mind a hárman pózolunk. Teljesen felszabadult volt.

-         Hát srácok, nekem mennem kell, hamarosan kezdődik a forgatás és nem hiányozhat a főnök – kacsintott ránk – pihenjetek hosszú volt az út. Este pedig elmehetnénk valahova.

-         Remek ötlet – élénkült fel Julie – addig lepihenek. Sziasztok – intett egyet majd elindult a kuckója felé, Bill pedig visszafelé én pedig ott maradtam egyedül és figyeltem, ahogy Tom elindul a part felé. A számba haraptam, nem tudtam eldönteni, hogy szüksége van-e valakire, vagy sem.

Végül arra jutottam, hogy utána megyek, gyorsan utána futottam a homokban, mikor a vízbe állt bokáig gyorsan mellé álltam és lefröcsköltem.

-         Hé! ­ - fordult oldalra felháborodottan – Gail? – lepődött meg.

-         Na, mi az Kaulitz, nem szereted a tenger vizet? – nevettem fel.

-         Na meg állj… - motyogta az orrom alatt aztán hírtelen nekem rontott, de én sikítva időben elkezdtem rohanni. Sikítozva rohantam előtte ő pedig kiabálta mögöttem, hogy Állj meg!

Aztán hírtelen elkapta a derekamat és mind a ketten partra borultunk bele a vízbe, sikítva a nevetéstől kapálóztam alatta ő pedig hanyatt fordított lefogott és ráült a csípőmre.

-         Megvagy! – csillogott gonoszul a szeme majd nevetni kezdett.

-         Eressz el – kacagtam alatta – mi az? – néztem rá vigyorogva miután észrevettem, hogy engem néz.

-         Köszönöm – mosolygott le rám.

-         Mégis mit? – értetlenkedtem.

-         Hogy most utánam jöttél és kizökkentettél – mászott le rólam és húzott fel.

-         Csak láttam, hogy kiborultál a régi emlékektől és gondoltam, felvidítalak- néztem a homokot.

-         Azért nem beszéltem neked Riáról, mert túlságosan fájó emlék.

-         Gondoltam, nem kérdezek róla. Nem tartozik rám.

-         Gail…

-         Nem, Tom. Tényleg én csak az alkalmazottad vagyok. Ennyi.

-         Abigail – ragadta meg a karom és rántott maga elé –te nem csak az alkalmazottam vagy, fogd fel végre. Te… több vagy annál – felelte suttogva, majd azon kaptam magam, hogy éppen megcsókolni készül.

-         Ne – léptem el tőle.

-         Gail…- nyúlt utánam, de tovább távolodtam.

-         Nem lehet –ráztam a fejem, majd sietve ott hagytam a parton.

A kuckómba visszaérve a csukott ajtónak dőlve csúsztam végig rajta és éreztem, hogy legszívesebben ordítanék attól a hatalmas szerelemtől, amit iránta éreztem.

Meg akart csókolni, Gail! Kedvel téged, miért menekülsz?

Nem menekülök, ő még szereti azt a nőt, Riát. Hiszen akkor nem bukott volna ki a képeket látva. Ne legyél már ennyire hülye! Nem vagyok az! De ő a főnököm.

Jaj, hagyd már…

Mikor magamhoz tértem az ágyban már igen csak alacsonyan járt a nap, megmostam az arcom és úgy döntöttem mártózom egyet a vízben. Átvettem a bikinimet és kisétáltam a teraszra, ledobtam a törölközőmet és bele ereszkedtem a vízbe. A kellemesen hűvös víztől bizseregni kezdett a bőröm, elkezdtem befelé úszni, de csak biztos távolságig. Hanyatt fordultam és hagytam magam lebegni, egyszer csak egy erős ütést éreztem a fejemnél és én azonnal merülni kezdtem, de egy kéz utánam kapott és felhúzott, ahogy kinyitottam a szememet egy gyönyörű kék szempárral találtam szembe magam amint aggódva kémlelt.

-         Jaj, ne haragudj! Istenem nem vettelek észre, annyira sajnálom, jól vagy? – hadarta édes akcentussal.

-         Azt leszámítva, hogy zsong a fejem, igen azt hiszem, jól vagyok.

-         De jó – mosolyodott el- gyere, segítek felülni- húzott fel finoman – és szépen kievezünk a partra.

-         Szőrfős vagy? – kérdeztem rá idiótán, maximum a vak nem látja, hogy az.

-         Igen, kicsit hűvösebb lett az idő, hogy megy le a nap és gondoltam meglovagolom a hullámokat egy kicsit – mosolygott hátra.

Kieveztünk szép lassan a partra, ahol már sekély volt a víz leszálltunk ő a hóna alá fogta a deszkát és rám mosolygott, de az arcáról azonnal le is hervadt, ahogy kiértünk a partra.

-         Jaj, istenem, megsebesültél – fogta meg az állam és fordította úgy az arcom, hogy látta.

-         Biztos csak egy karcolás, kutya bajom – motyogtam zavartan.

-         Gail? – az ismerős hang hallatára azonnal oda kaptam a fejem az illetőre, aki igen csak feszülten méregetett minket.

-         Tom – léptem el a kék szeműtől.

-         Azt hiszem meg kéne nézetned, eléggé vérzik.

-         Semmi baj –feleltem mosolyogva – köszönöm.

-         Mi történt? –lépett oda hozzám Tom és fordított maga felé – megsebesültél? mit csináltál? – mordult rá szegény srácra.

-         Tom, semmi baj – fogtam meg a karját – rossz helyen voltam és véletlenül nekem jött a deszkával, ennyi. Semmi bajom – néztem rá, olyan ijesztő volt az arca – Köszönöm a segítséget ő… - fordultam a kék szemű felé.

-         Matt – mosolygott rám kedvesen.

-         Matt. – biccentettem – nekünk most, mennünk kell. További jó szőrfőzést- mosolyogtam rá, majd megfogtam Tom karját és elhúztam –még is mi a jó franc van veled? Úgy néztél rá szegényre mintha képes lennél megölni.

-         Megsebesültél miatta – nézte meg a homlokom ismét – fáj?

-         Kicsit csíp, de semmi bajom. Jól vagyok, mondom. Szegény nem tehetett róla, te meg neki rontottál.

-         Én?- vonta fel a szemöldökét mérgesen – kijöttem elszívni egy cigit és látom, hogy itt enyelegsz ezzel a… gyerekkel.

-         Jézusom Tom! Kihozott a partra és megnézte, hogy mennyire komoly a seb.

-         Minden oké? – jelent meg Bill Tom mellett – mi ez a harapós hangulat?

-         A bátyád rémeket lát – néztem dacosan Tomra – kifeküdtem a vízre véletlenül megütöttek egy szörf deszkával és Tom úgy véli enyelegtem a fiúval miközben csak megköszöntem, hogy kihozott!

-         Fogdosott!

-         Jézusom az arcomat fogta meg, hogy megnézze a sebet!

-         És már is fogdosni kell? – emelte egyre feljebb a hangját.

-         Na, jó én ezt nem hallgatom tovább – kerültem ki és indultam el, de megragadta a csuklómat.

-         Ne merj faképnél hagyni – mondta szinte sziszegve a dühtől.

-         Tom neked teljesen elment az eszed, menj, fürödj egyet és higgadj le – téptem ki a kezem a fogásából és bementem a házamba.

-         Tom? – szólalt meg végre Bill – elmondanád még is mi a fene van veletek?

-         Csak jött ez a kis… ez a kis… ÁÁ. Nem is érdekel – hagyta faképnél testvérét és beviharzott a házába.

-         Szeretek veletek beszélgetni, tényleg… - morogta Bill és bement a vízbe.

Mérgesen járkáltam fel s alá a nappaliban és közben folyamatosan Tomot szidtam. Tisztára úgy viselkedett, mint egy kamasz fiú. Hihetetlen.

-         Gail? – jelent meg a teraszomon Bill.

-         Szia – mentem ki hozzá.

-         Elmondod mi történt? Tom faképnél hagyott.

-         Kimentem úszni, hanyatt feküdtem a vízen mikor erős fájdalmat éreztem a fejembe és hírtelen süllyedni kezdtem, de valaki felhúzott. Ez volt Matt, szegény teljesen megrémült, kieveztünk a partra ahol meglátta a sebemet, Tom akkor látott meg minket, és mint valami vadállat neki rontott szegény srácnak, holott nem tehetett róla, nem vett észre a vízben.

Mire befejeztem a beszédemet azt vettem észre, hogy Bill ezer wattal vigyorog.

-          Mi az?

-          Féltékeny.

-          Hogyan?

-         Tom, féltékeny.

-         Jaj Bill, dehogy is az, csak nem normális.

-         Gail. Az ikertestvérem, tudom, hogy féltékeny – karolta át a vállam – kedvel téged és felbosszantotta, hogy más vetett rád szemet.

-         Csak kimentett.

-         Jó mindegy, a lényeg, hogy F-É-L-T-É-K-E-N-Y.

-         Nem kell tagolnod, akkor is értem – nevettem fel.

-         Tehát… hamarosan indulunk körbe nézni az éjszakába, öltözz fel valami szexi ruciba és kápráztasd el – kacsintott rám.

-         Bill ő a főnököm.

-         Jaj, felejtsd már el ezt a Bill ő a főnököm dumát.  Ő egy szingli pasi, aki oda van érted csak eddig marhára nem vetted észre.