1.rész

Fáradtan keltem ki az ágyból, miután az ébresztő órám sikeresen a vízben landolt az éjjeliszekrényen. A héten a második, amit kivégzek.
Nézem, ahogy szép lassan beázik, és akkor tudatosul bennem az idő.
09:30.
Ijedten pattanok ki és rohanok be a fürdőszobába, ma van egy klipforgatás ahova jelentkeztem statisztaként és beválogattak, csak éppen azt felejtettem el, hogy az a forgatás ma van körülbelül egy óra múlva. Gyorsan megmosakodtam a hajamat összefogtam egy gumival és az első kezembe akadt farmer és póló után már az utcán rohantam a buszmegállóba.
-          Jó reggelt Jess – vettem fel a rezgő telefonomat.
-          Szia Izzy, úton vagy már?
-          Igen, most szálltam fel a buszra, majdnem elaludtam – sóhajtottam fel.
-          Mikor feküdtél le már megint?
-          Későn, folyamatosan az álláshirdetéseket bújom.
-          Nem fogsz azonnal találni Izzy, idő kell hozzá.
-       Jó, de muszáj Jessica! Anyuék nem állják tovább az albérletem, most hogy vége a főiskolának. Nekem kell a saját lábamra álljak – dörzsöltem meg a fájó szemeimet.
-       Mondtam, hogy költözz be hozzám nyugodtan, Matthew is örülne neki.
-       Ezt már megbeszéltük, nem fogok a nyakatokon lógni.
-       De nem élhetsz életed végéig statisztaként Isabelle!
-       Le kell, tegyelek, meg jöttem!
-       Sok sikert.
-       Köszi, szia – nyomtam ki.
Jessica a legjobb barátnőm mióta kint élek Los Angelesben, pontosabban három éve. Főiskolán fölöttem volt eggyel és ő a szárnyai alá vett rögtön megtaláltuk a közös pontot, és az óta elválaszthatatlanok vagyunk. A főiskola alatt a szüleim mindig küldtek pénzt, hogy az albérletet kifizethessem és némi költőpénzt is, de most, hogy vége a saját lábamra kell álljak és emiatt nem haragszom a szüleimre, igazuk van. Huszonhárom évesen itt az ideje a saját életemet elkezdeni, mindent saját kezűleg megszerezni.
Kezemben szorongatva a kinyomtatott e-mailt, amiben a cím szerepelt próbáltam elnavigálni magam, de sikeresen elkéstem és így kifulladva érkeztem meg végül a hatalma épülethez, ami valószínűleg régen valami irodaház lehetett.
-         Jó napot kívánok! A forgatásra jöttem – nyújtottam a kezem egy férfi felé a bejáratnál.
-         Jó napot, láthatom? – nyúlt a papír felé, amit átadtam majd egy bólintás után összehajtotta – rendben, tessék – adta vissza majd beengedett.
-         Köszönöm – mosolyogtam és bementem.
Odabent sürgésforgás fogadott mindenki sietett és pakolt és hatalmas dobozokat tologatott. Kicsit ideges voltam, amiért teljesen ismeretlenül voltam ott senkit sem ismertem, rajtam kívül sok lány volt még ott szebbnél szebbek és már átöltözve.
-         Szia, te is statiszta vagy? – lépett oda hozzám egy szőke nő karján tetoválásokkal.
-         Igen, Isabelle Morris – nyújtottam a kezemet felé.
-         Maria – ráztunk kezet – én vagyok, a sminkes kérlek, kövess – intett a fejével én pedig követtem. – azt hittem te is sminkkel jössz.
-         Hogyan? – fordultam vissza hozzá.
-         A többi lány már sminkelve jött – biccentett a lányokra, akik mellett elhaladtunk.
-         Bocsánat, nagyon siettem, így is elkéstem.
-         Nem gond, a fiúk is késnek – legyintett – na, csüccs - nyomott le egy székbe.
-         Fiúk?
-         Aha, akiknek a klip készül. Nem ismered őket? – ráncolta a homlokát
-         Nem, sajnos nem.
-         Értem, fura. A legtöbb lány itt mind ismeri őket.
-         Én nem nagyon néztem utánuk.
-         Őszinte, ez tetszik – bólintott mosolyogva – na, csukd be a szemed.
Miközben sminkelt körülöttem mindenki zajongott kicsit zavart is, hogy nem látom, mi történik.  A sminkel gyorsan végzett Maria és tovább küldött, hogy keressem meg a stylistot.
-         Bocsánat! – szólaltam meg miután egy mellkasról pattantam vissza, felemeltem a fejem, hogy lássam az illetőt és a lélegzetem is elállt attól a barna szempártól.
-         Semmi gond – mosolyodott el kedvesen – ennyire tetszik a hely?
-         Hogyan? – zökkentem vissza az élők közé.
-         A hely, ennyire tetszik, hogy nem figyeltél?
-         Ja, igen… sok forgatáson voltam már, de ezen, kivételesen nagy a felhajtás.
-         Statiszta vagy gondolom és a stylistot keresed. Arra menj, tovább egyenesen, míg egy nagy ajtót nem találsz, ott kell bemenned.
-         Köszönöm ő…
-         Bill, a nevem Bill – biccentette oldalra a fejét.
-         Bill, köszönöm – mosolyogtam rá zavartan.
-         Nincs mit, most mennem kell. Siess te is hamarosan kezdünk – kacsintott rám és elsétált.
Gyors léptekkel mentem amerre Bill mondta és sikeresen nem tévedtem el, így a stylistok kezei közé engedtem magam. Egy igen keveset takaró fehér kivágott kis ruhát, vagyis inkább hálóinget kaptam, hozzá egy fehér balerina cipőt, hogy azért még se mezítláb mászkáljak és kiküldtek a többiekhez. Kicsit kellemetlenül éreztem magam az alig takaró ruhában főleg, ahogy elnéztem a többi lányon több ruha volt.
Oda álltam egy lány csoporthoz és vártam.
-         Üdvözlök mindenkit a mai napon! Köszönjük szépen, hogy ilyen sokan eljöttetek és segítitek a munkánkat. Kérlek titeket, hogy ott foglaljatok helyet – mutatott az előttünk lévő csoportra, akik oda is mentek, aztán megjelent Bill. Egy szegecses kabátban és sok-sok nyaklánccal a nyakában.
Leült a kanapé közepére és a sok lány rögtön rátapadt a rendező utasításait követve. Mikor elkezdődött a zene és Bill tátogni kezdett a csapat, aki körülötte volt vonaglani kezdett.
Aha, tehát ilyen klip lesz.
Közben a rendező adta az utasításokat és Bill jobbján ülő lány nemes egyszerűséggel az ágyékához nyúlt, mire mindenki nevetni kezdett nekem pedig az állam leesett.
Mikor a jelenetnek vége lett a stáb nagyon engem kezdett el nézegetni, amitől zavarba jöttem, és erre még Bill is oda ment hozzájuk és engem kezdett nézni, ahogy felismert elmosolyodott és bólintott egyet.
-         Te fogsz most szerepelni Billel – szólt oda az egyik lány.
-         Tényleg?
-         Rólad beszélnek, ez tuti – bólintott – adj bele mindent – kacsintott kedvesen.
-         Ő… oké, de nem tudom menni fog-e.
-         Egy ilyen pasi mellett? Biztos lehetsz benne. Na, menj, mert hívnak – lökött meg.
Igaza volt, engem szólongattak a nevem ismeretének hiányában „Hé, te” voltam. Odasétáltam hozzájuk mire Bill rám mosolygott.
-          Hogy hívnak? – kérdezte meg a rendező.
-          Isabelle.
-         Isabelle, most te fogsz szerepelni Billel, el is mondom hogyan. Oda dőlsz annak a falnak – mutatta én pedig helyeseltem – Csak állsz, amíg Bill szép lassan oda nem sétál hozzád, de addig mozogj egy kicsit valahogy így – ahogy elkezdte mutogatni felnevettem, Billel együtt.
-         Ne nevessetek ez halál komoly – vigyorodott el- értetted? Szenvedélyesnek kell lenned.
-         Értem – bólintottam.
-         Az sem baj, ha a ruhád alját kicsit felhúzod a combodon.
-         Rendben – és oda álltam a falhoz fújtam egyet és próbáltam ráérezni a helyzetre.
Elindult a zene és Bill szép lassan elindult felém közben tátogott, én pedig, ahogy a rendező mondta mozogtam, a ruhámat is gyűrögettem próbáltam minél szexisebb lenni. Aztán oda ért hozzám, a kezét a derekamra csúsztatta és szinte a számba tátogott. A szívem egyre gyorsabban vert nem értettem mi történik velem a légzésem felgyorsult, amit ő is észrevett, mert elmosolyodott, ráhajolt a nyakamra és egy apró csókot lehelt rá, amitől a hideg is kirázott. Végül megcsókolt és csak akkor döbbentem rá, hogy nem színpadi csók volt, mint a többi, hanem rendes csók, a nyelve olyan forrón követelte a csókomat, hogy azt hittem elégek.
-         Remek! Tökéletes! – kiáltott fel a rendező mire Bill ellépett tőlem vigyorogva, én pedig köpni-nyelni nem tudtam.
-         Jó voltál –kacsintott rám és elsétált.
Még egy kis ideig ott kellett álljak, mert félő volt, hogy összeesem.-       Minden rendben? – tette a vállamra a kezét egy hosszú barna hajú szakállas srác, ránézve nagyon hasonlított Billre.
-       Igen, csak… kicsit rosszul lettem.
-       Elég sápadt vagy, ettél ma már?
Elgondolkoztam.
Elgondolkoztam.-       Nem, még nem – ráztam meg a fejem.
-       Akkor gyere, most úgy is szünet van. Együnk valamit – mosolygott kedvesen.
-       Oh, én… - döbbentem meg, még is mit akar tőlem?
-       Tom vagyok, Bill testvére.
-       Akkor ezért voltál ismerős – nevettem fel zavartan és tűrtem a hajam a fülem mögé.
-       Zavarba hozott a jelenet, igaz?
-       Nem voltam még ilyen statiszta – igazgattam a ruhám alját.
-       Azt meghiszem –nyitott be az egyik ajtón ahol három férfit pillantottam meg, köztük Billt.
-       Várj – torpantam meg – nekem biztos nem itt kell, szünetet tartsak.
-       Nyugi, nem eszünk meg. Bár helyes vagy ebben a hálóingben. – vigyorgott pimaszul.
-       Gyere nyugodtan – intett a rövid barna hajú.
-       Tom? – nézett kérdőn a testvére.
-       Mond Bill, csak nem zavar a hölgy?
-       Nem dehogy csak… mindegy – sóhajtott – ülj csak le.
Tom oda vezetett az asztalhoz és lenyomott a barna hajú mellé, aki kedvesen mosolygott.
-          Georg vagyok.
-          Isabelle, srácok tényleg én elmegyek, oda ahova kell.
-          Jaj, hagyd már, inkább mond, mit eszel – erősködött Tom.
-          Mondd, mit csinálsz? – súgta oda neki Bill.
-         Nyugi öcsi – kacsintott rá – oké, hallgatás beleegyezés – és letett elém egy tányér rántottát meg zöldséget és zsömlét hozzá.
-         Köszönöm – mosolyogtam rá.
-         Miért csak engem hoztál ide? – néztem kíváncsian Tomra.
-         Mert te szimpatikus vagy – kapott be egy adag rántottát – és aki szimpatikus az részese lehet egy hatalmas reggeliben a Tokio Hotellel – tárta szét a karját.
-         Nem hiszem el, hogy senki más nem szimpatikus nektek – vontam fel a szemöldököm.
-         Na, jó Billnek biztos, fél órán belül több lánnyal csókolózott, mint 25 év alatt. – nevetett fel Tom mire Bill meglökte.
-         Fogd be Tom. Inkább egyél, Belle biztos nem kíváncsi a szerelmi életemre.
Belle.
Senki nem hívott eddig így, mindenki Izzynek becézett vagy kimondta a teljes nevemet. De az ő szájából tetszett a Belle.
A nap további részében a fiúk eltűntek Bill láttam legtöbbet a jelenetek miatt, Billel több jelenetem nem volt más férfival volt vagy egyedül. A vége felé mindenkinek át kellett öltöznie és mikor közölték velem, hogy fekete fehérneműben kell vonaglanom azt hittem rosszul látok. A hálóing is sok volt számomra tekintve, hogy szégyenlős vagyok. Rám adtak egy köntöst és szó szerint kilöktek az öltözőből.
-            Erre nem lesz szükséged – vette le rólam a rendező.
-            Tessék?
-            Oda feküdj Bill mellé – mutatott a földre ahol mindenki egymás hegyén, hátán feküdt.
-            Így? – jöttem zavarban.
-            Le is veheted, ha gondolod – mondta teljesen komolyan.
-            Nem! Jó így – mondtam ijedten, az kéne még…
Oda sétáltam a kupachoz és nagy nehezen beültem Bill mellé, teljesen zavarba estem. Finom meleg kezeket éreztem a vállamon, amik lassan húztak hátra és Bill vállán találtam magam.
-         Engedd el magad – súgta a fülembe – mint a csókunknál – ölelt magához.
Vettem egy nagy levegőt és hozzá bújtam, mikor megéreztem a parfümjét elgyengültem, a mellkasát végig simítottam a tetkóit, az ékszereit és láttam, hogy teljesen megfeszül és a levegőt is bent tartja.
-         Bill tátogj – szólt rá a rendező mire ő észbe kapott és elkezdte a szöveget, én meg csak bújtam hozzá és simogattam a mellkasát.
Mikor vége lett a forgatásnak késő este lett, én gyorsan átvettem a ruhámat és elindultam a buszmegálló felé, hogy elérjem az utolsó buszt. Már majdnem ott voltam mikor egy autó fékezett le mellettem.
-          Hahó Isabelle - szólt ki a kocsiból Tom.
-          Oh, hello – lepődtem meg.
-          Szállj be, elviszünk. Késő van.
-          Nem kell, mindjárt jön a buszom.
-         Ne keljen könyörögnünk, Bill is szeretné – kacsintott és láttam, hogy az anyós ülésről bele üt Tom vállába.
Egy ideig hezitáltam végül bólintva beszálltam hátra a két fiú mögé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése