19.rész

Mély levegőt vettem mielőtt a fejem a víz alá került volna, hatalmas csobbanással merültem el és elrugaszkodva szinte kiugrottam a vízből. Megtöröltem az arcom és a vihogó Tomra néztem gyilkos szemekkel.

-         Na most kapsz – indultam el felé, ő pedig tovább nevetett.

Mikor oda értem hozzá a vállára tetem mind két kezem és elrugaszkodva a víz alá nyomtam – nesze neked – nevetve.

-         Egy-egy – törölte meg az arcát vigyorogva, mikor feljött.

-         Velem ne akarj ujjat húzni öcsi – fenyegettem meg az ujjammal.

-         Hű de félek.

-         Kérlek szépen, ne dobálj, nem vagyok már tinédzser.

-         De vénasszony sem vagy.

-         De akkor is – indultam el kifelé – nekem a homokos part tökéletesen megfelel.

-         Nem fogsz fürdeni?

-          De fogok, csak előbb napozok, hogy fogjon a nap – sétáltam ki végül a vízből és a napágyamra dőltem.

-         Nők… – sóhajtott fel nem sokkal később elállva a napot.

-         Tom, míg finom vagyok és nőies… eltakarod a napot husi.

-         Husi – vigyorodott el – nos, husi – nyomta meg – mit szólnál egy finom hűsítő koktélhoz?

-         Hát, ha ide hozod.

-         Egyem meg azt a lusta segged – csóválta meg a fejét majd bement a házba.

-         Ti együtt vagytok? – feküdt le a mellettem lévő ágyra Nora.

-         Nem, de mindenki ezt hiszi – sóhajtok fel.

-         Mivel úgy viselkedtek.

-         Régebb óta ismered Tomot, mint én… tudhatnád, hogy ő ilyen.

-         Nem ismerem olyan rég óta.

-         Mióta vagy együtt Bill-el?

-         Egy éve.

-         És már összeházasodtok? – döbbentem meg – nem korai?

-         Szeretnék hozzá menni.

-         Az egy dolog de… mindegy, nem rám tartozik – helyezkedtem el.

-         Parancsoljon hölgyem – nyújtotta felém a koktélos poharat Tom – te kérsz Nora?

-         Köszi – vettem el.

-         Nem – rázta meg a fejem – Angi és Georg jól eltűntek.

-         O jaj, nem akarom tudni mit, csinálnak – nevettem fel.

-         Jó édes öcsémet hol találom? – Tom

-         Bent csinál valamit a laptopon.

-         Csak elhozta?

-         Nélküle egy tapodtat sem – rázta meg a fejét Nora felsóhajtva.

-         Ennyire leköti a munkája? – fordultam Nora felé miután Tom bement az öccséhez.

-         Teljesen munkamániás lett az utóbbi két hétben, sok a zűrzavar a cégnél és neki kell mindent helyre hozni. Nem örülök neki, mert nyakunkon az esküvő.

-         De a táncórákra bejön, nem?

-         Muszáj lesz neki. Nem táncolhatom egyedül az első táncot.

-         Majd én beöltözöm Billnek – nevettem fel.

-         Milyen jó ötlet – vigyorodott el – majd a melleidet lenyomjuk és felveszed Bill öltönyét, sima ügy lesz – végére már ő is nevetett.

-         Jaj, te – fogtam a hasam a nevetéstől.

-         Örülök, hogy ilyen jó barátnők lettünk, de tényleg – mosolygott rám.

-         Én is – viszonoztam – csobbanunk?

-         Búvárkodjunk – nézett rám csizmás kandúr tekintettel.

-         Soha életemben nem búvárkodtam.

-         Itt nem messze van egy búváros, nem olyan vészes.

-         Hát…

-         Kérlek!

-         Na jó – adtam meg magam – de végig fogod a kezem.

-         Becs szó.

-         Akkor menjünk – álltam fel.

-         Bemegyek, szólok a fiúknak – futott be, majd nem sokkal később ki.

-         Mehetünk?

-         Menjünk – bólintott és elindultunk ahhoz a búvároshoz.

Kezdtem kicsit félni, mikor megláttam azt a sok búvárruhát, oxigénpalackot meg a sok kelléket.

Amíg Nora bent beszélt az férfival, én kint vártam rá.

Aztán mind a ketten kijöttek, választottunk ruhát és segítettek nekünk felöltözni.

-         Most hova megyünk? – kérdeztem meg, mikor láttam, hogy mindenki (köztük Nora is) beszállnak egy motorcsónakba.

-         A sekély vízben nem lehet merülni – világosított fel az egyik férfi.

-         Szóval… akkor kimegyünk oda? – mutatok a messzeségbe.

-         Igen.

-         Értem… - fojtott hangon.

-          Jaj Amelia, ne félj már – húzott be Nora –ott leszek melletted, és még ők ketten is.

Nem feleltem semmit csak leültem a fenekemre és vártam, hogy kellő távolságra kerüljünk a parttól. Bambulva néztem a házat, majd feleszméltem mikor megpillantottam Billt kijönni.

Egyszerűen nem akarom felfogni, hogy jegyben van. Olyan jónak indult az egész, mintha csak az égiek akarták volna, hogy mi közöttünk legyen valami. Aztán a rózsaszín felhő szertefoszlott, bár ne vonzódnék ennyire hozzá. Miért nem Tom tetszik? Sokkal könnyebb lenne… ő legalább nem foglalt.

Hírtelen leállt a motor és a két férfi szedelőzködni kezdett.

-         Álljon fel,kérem – kért meg a fiatalabbik igen helyes srác.

Én pedig szó nélkül álltam fel és tűrtem, ahogy végig tapizva teszi helyre a dolgokat. De mikor az oxigénpalackot tette a hátamra nekidőltem ugyan is rohadtul nehéz volt az a francos palack.

-         Vigyázzon – kapott el mosolyogva.

-         Nem mondták, hogy ez ilyen nehéz… - motyogtam zavartan.

-          Hát nem könnyű, tudja tartani magát? – állított állásba és lassan elengedett.

-         Meg leszek.

-         Akkor jó.

-         Én kész vagyok – totyogott oda hozzám Nora.

-         Iszonyú idiótának érzem magam – súgtam oda neki a hatalmas békatalpakra nézve.

-         Hidd el jól áll – kacsintott rám – megyek előre, rendben?

-         Ahogy gondolod – vontam meg a vállam.

Ő pedig leült a hajó szélére majd beledőlt a vízbe és nem sokkal később a felszínre jött.

-         Ön jön – jött oda a fiatalabbik.

-         Oké – bólintottam majd ráültem én is a szélére, és csak ültem… próbáltam összegyűjteni az erőm.

-         Jól van?

-         Ühüm, csak… félek.

-         Mindenki így van az első alkalommal, de utána majd ki sem akar jönni.

-         Hát én most legszívesebben a lábam alatt a homokot érezném.

-         Nem lesz semmi gond, biztonságos. Vegyen egy mély levegőt, hunyja le a szemét és dőljön hátra.

-         Oké – bólintottam majd követtem az utasításokat, mikor a vízbe értem a szemüvegem majdnem lejött rólam így megijedve úsztam fel a felszínre.

-         Jól van?

-         Aha… igen.

-         Előre mehetünk? – Nora.

-         Csak vigyázzanak.

-         Meglesz - a szájába tette azt a légző készüléket, mutatta, hogy én is csináljam ugyan ezt. Megtettem. Megfogta a kezem majd velem együtt merült el a vízben.