18.rész/A titok nem titok többé 2.rész

Csak csöndben lehajtott fejjel ültem az ágyon és próbáltam elsüllyedni.

-         Amy… mért nem mondod el?

-          Mert… aj basszus – álltam fel – tudom, hogy mondtad Tomnak, hogy feküdjön le velem.

-         Tessék?

-         Jól hallottad, és most örülhet a fejed, mert megtörtént!

-         Ti… lefeküdtetek? – kérdezte meg hökkenve.

-          Megcsókolt az az idióta, tudta jól, hogy ezzel rögtön felébreszti bennem a rég szunnyadó vágyamat.

-          Te szexeltél Tommal? – hisztérikus hangon.

-          Ezt akartad nem? Akkor mit vagy úgy oda? – mérgesen.

-          Hát… csak… én csak… basszus te voltál pasival – vigyorodott el – Amy hihetetlen vagy – ölelt magához szorosan majd elkezdett ugrálni. Én meg csak néztem rá, jól érzi ez magát?

-          Angi, mond, te jól érzed magad?

-          Annyira örülök Amelia!

-          Ennek? – vontam fel a szemöldököm – adjak egy telefonszámot? Hidd el, profi a doki.

-          Kapd be – állt le sértődötten – most miért kell elrontani?

-          Mert úgy viselkedsz mintha a szüzességem, vesztettem volna el.

-          Hát kábé…

-          Hé – ráncoltam össze a homlokom.

-          Így igaz, egy év után végre lefeküdtél Tommal.

-          Mi van? – hallottuk meg a sokkolt Georgot.

-          Szívem – vigyorgott rá Angi majd oda állt mellé.

-          Most te kapd be Angi – néztem rá mérgesen.

-          Te… te… - Georg – Tom! – sarkon fordult és lesietett.

-          Na, remek… - sóhajtottam fel és vigyorgó barátnőmmel követtük drága férjét.

-          Mi van? – lépett ki a konyhából egy kék-fehér virágos szörf nadrágban.

-         Te tényleg kufircoltál Amelia-val? – vonta kérdőre barátját.

-         Ki kufircolt kivel? – jelent meg a házasodni készülő pár is.

-         Georg – léptünk oda mi is – kérlek…

-         Tom?

-         Elmondtad nekik? – nézett rám.

-         Csak ki szaladt a számon Angi előtt és mikor Angi mondta Georg meghallotta.

-         Szóval igaz… ti… ti szexeltetek! – vigyorodott el Georg is, ahogy nem sokkal ezelőtt kedves felesége csinálta.

-         Felvilágosítanak végre valaki minket? – Nora.

-         Amy és én lefeküdtünk egymással, lassan több mint két hete – mondta el Tom, tök nyugodtan, majd beleszívott a szívószálába.

-         Azt mondtad nincs köztetek semmi – nézett bátyára Bill.

-         De azt is mondtam, hogy nem bánnám, mondjuk az azok után részt kihagytam – vonta meg a vállát.

-         Oké, most, hogy mindenki tudja, hogy mi történt közöttünk. Mehetünk végre fürdeni? – és ki kerülve mindenkit kimentem a partra.

-         Most meg mi baja? – fordult utánam Georg.

-         Titokban akartuk tartani, szégyelli magát miatta – Tom.

-         De hát miért? – Nora – természetes dolog, hogy tetszetek egymásnak.

-         Itt nem erről van szó – rázta meg a fejét – de ezt nem szeretném elmondani, mert meg öl miatta – zárta le témát Tom és követve engem kilépett a teraszra.

-         Hát ez nagyon érdekes – bólogatott bölcsen Georg.

-         Az szívem – karolt belé Angi – csak jobb lett volna, ha befogod a szád – puszilta arcon.

-         Most miért?

-         Hallottad, titokban akarták tartani. Amy nem olyan, hogy csak úgy lefekszik bárkivel, még is megtette, mert Tom felkorbácsolta a vágyait. Szégyelli magát miatta, mert engedett a csábításnak és a vágynak. Ennyi.

-         Ti nők olyan bonyolultak vagytok – sóhajtott fel fáradtan, majd zavartan elvigyorodott mikor felesége és Nora gyilkos pillantásait vette észre magán.

Ahogy a partra értem leterítettem az egyik napozó ágyra a törölközőm és elfeküdtem rajta.

-         Most inkább elsüllyednél szégyenedben, igaz? – állta el a napot Tom.

-          Tudtam, hogy ez lesz. Ha Angi megtudja, akkor Georg is, és akkor már mindenki – sóhajtottam fel.

-          De azért szerintem jobb, hogy nem kell titkolóznunk nem? – ült le szélére.

-          Talán. Egy kicsit, de akkor is… nem vagyok ilyen még is megtettem és…

-          Meg bántad? – hajolt fölém.

-          Mit csinálsz? – hökkentem meg és jobban préselődtem az ágyra.

-          Hát… gondoltam megcsókollak – vigyorodott el.

-          Tom, nem játszunk világos? Azért mert segítettél rajtam, nem azt jelenti, hogy rögtön megcsókolhatsz, amikor csak akarsz.

-          Kár – hajolt távol vigyorogva – jaj csak szívatlak bébi – nevetett fel.

-          Olyan mocsok vagy.

-          A legjobb barátod szeretnék lenni, és nem akarom a célom kukába dobni.

-          Jól teszed – mosolyodtam el – gyere ide te majom – ültem fel és öleltem magamhoz.

-          Furcsán indul a mi barátkozásunk – puszilta meg az arcom.

-          Már barátok vagyunk.

-          Akkor furcsán alakulgatunk – vigyorodott el.

-          Ahogy mondod – bólogattam.

-          Hoppá – nyúlt alám és emelt fel.

-          Tom, tegyél le – vigyorogva, majd mikor észrevettem, hogy a víz felé siet, lefagyott a vigyor az arcomról – Meg ne próbáld Tom Kaulitz mert esküszöm, letekerem a golyóid! – fenyegetettem meg.

Ő csak nevetve szaladt bele a vízbe és mikor már a derekáig ért a víz egyszerűen eldobott távolabb magától.