17.rész - A titok nem titok többé

Miután kipakoltam a bőröndöm és szépen behajtogattam a szekrénybe a ruháim kiléptem a kis teraszra és csodáltam a hullámzó tengert.

-         Szia – támasztotta meg mellettem a korlátot Bill.

-         Szia.

-         Szóval te vagy az esküvőszervezőnk.

-         Szóval te vagy Tom öccse.

-         Nagyon meglepődtem – kulcsolta össze az ujjait.

-         Én is – bólogattam helyeselve.

-         Kellemetlennek érzed? – fordult felém.

-         Furcsa. Elmondhattad volna, hogy van valakid.

-         Kellett volna?

-         Nem éltem volna bele magam, hogy végre van valaki, akivel esetleg komoly kapcsolat is lehetett volna. De kiderült, hogy bebuktam.

-         Hát erre most nem tudok mit mondani.

-         Pici lány – nyitott be Tom – oh, hello Bill – lépett oda hozzánk és karolt át engem – mi jót csináltok?

-         Csak beszélgettünk – szűrte ki a fogai között Bill – ti együtt vagytok?

-         Úgy érted járunk-e? – néztem rá.

-         Nincs köztünk semmi, mondjuk, nekem nem lenne ellenemre – puszilt bele a nyakamba.

-         Tom – nevettem fel – már megint kezded.

-         Micsodát?

-         Ne kacérkodj.

-         Kacérkodom? – nevetett fel.

-         Jöttök enni? – jelent meg Angi is.

-         Megyünk – toltam el Tomot, majd elindultam lefelé barátnőm után.

Már mindenki az étkezőasztalnál ült és beszélgettek, így én is helyet foglaltam Angi mellett.

-         Na hogy tetszik az itt lét? – Georg

-         Gyönyörű a kilátás a szobámból és ez az egész csodálatos.

-         Szerelmes vagy?

-         Teljesen – vigyorodtam el – egész életemet leélném itt.

-         Majd megoldjuk – kacsintott rám Tom és leült mellém – igaz szívem?- hajolt közel hozzám.

-         Te most nyomulsz? – fordultam felé én is a szemébe nézve.

-         Lehetséges – piszkálta meg a piercingjét.

-         Haver, te mikor nősz már fel? – csóválta meg vigyorogva a fejét Georg.

-         Én mindig egy Casanova leszek – beképzelten.

Ezen persze mindenki nevetni kezdett, amin ő kicsit megsértődött és hátra dőlve a mellkasa előtt fonta össze a karját.

-         És hogy halad az esküvő? – Angi.

-         Remekül – Nora – Amelia a legjobb, igazi profi.

-         Jaj dehogy is – estem zavarba.

-         Már csak a táncórák vannak hátra igaz? – Georg.

-         Meg a ruha – bólogattam – mert most Nora kicsit gondba van – nevettem fel.

-         Mert? – kérdezett rá meglepetten Bill.

-         A szalonban új kollekciók érkeztek és mindegyik gyönyörű – olvadozott.

-         Nora mindig is ruha mániás volt – csipkelődött Bill vigyorogva.

-         Ez nem is igaz – csapta meg – nem vetem meg a szép ruhákat.

-         Látnátok otthon a szekrényét, tele van ruhával, külön szekrény van a cipőinek is.

-         Nőből vagyok szívem.

-         Az egy dolog, Angi is az, és neki sincs tele egy szekrény ruhával – Georg.

-         És veled mi a helyzet? – néztek rám.

-         Hát… - vontam meg a vállam – nincs sok ruhám, igazából régen voltam már shoppingolni. És őszintén nem is vagyok olyan, inkább spórolok.

-         Egy normális nő – karolt át Tom.

-         Hé – fennhangon Angi és Nora.

-         Bocs csajok – vigyorodott el.

-         Itt az ideje a fürdésnek – állt fel Georg – elő a bikinikkel lányok - csapta össze a tenyerét.

-         Hajrá – álltunk fel mind a hárman és indultunk el a szobáinkba.

A szekrény elé állva kivettem azt a három bikinit, amit magammal hoztam, szétterítettem az ágyon és próbáltam eldönteni melyiket vegyem fel.

-         Basszus – motyogtam – melyiket vegyem fel? – sóhajtottam.

-         Kész vagy csajszi? – kopogott be Angi.

-         Neem – nyávogtam – nem tudom, melyiket vegyem fel.

-         Bejöhetek?

-         Persze.

-         Na mutasd – lépett mellém – hű.

-         Szerinted?

-         Kinek akarsz tetszeni?

-         Mi van? Senkinek – vágtam rá.

-         Elég furcsán néztél Billre.

-         Aj Angi – ültem le az ágyra – ő az.

-         Nem mondod? – gúnyosan.

-         A kávézós srác.

-         Mi van? – sikoltott fel.

-         Csönd már – intettem le mérgesen.

-         Ez most komoly? – fojtott hangon, én pedig csak bólogattam.

-         Ő az, akibe azonnal belezúgtál?

-         Igen – nyomtam meg a szót – ilyen nincs, csak én lehetek ilyen szerencsétlen a pasik terén.

-         Jaj baba – ült le mellém és ölelt meg – dehogy vagy szerencsétlen – simogatta meg az arcom – itt van Tom, tök oda van érted.

-         Dehogy is.

-         Vak vagy? Legalább próbáld meg vele, adj egy esélyt magatoknak.

-         Ő a barátom és már annak sem örülök, hogy mi…

El ne szóld magad te nő!

-         Igen? – kíváncsian.

-         Semmi – álltam fel – szerintem a fekete jó, nem? – tettem magam elé.

-         Amy…

-         Vagy a piros? – ismételtem meg.

-         Amy…

-         Vagy a kékes?

-         Amelia! – kiáltott rám, amitől én ijedten rezzentem össze – mi volt közted és Tom között?

Remek…

Most mit csináljak? Titokban akartam tartani, de ha most elmondom neki és megtudja, hogy annak már 2 hete, sík ideg lesz, mert eltitkoltam előle. Hogy nem tudom tartani a szám?!