16.rész/Kellemetlen meglepetés

Eléggé korán keltem, hogy be tudjak pakolni az útra, a legnagyobb bőröndöm-pakoltam tele, na meg a kis táskát is, ami teljesen ugyan olyan volt, mint a bőröndöm, mivel hozzá vettem. Vagy nyolc alkalommal néztem végig, hogy mindent eltettem-e. De szerencsére meg volt minden fontos dolog, amit vinni akartam így fél nyolckor nyugodt szívvel zártam be az ajtót és bíztam rá a szomszédra a lakás kulcsait, majd ültem be a kocsiba és indultam el a reptér felé.

Mikor oda értem egy biztonságosnak tűnő helyre leparkoltam, gondosan végig néztem minden ajtót és ablakot majd elindultam a váróterem felé.

Megálltam a székek mellett és a nyakam nyújtogatva kerestem az ismerős arcokat, mikor egy eléggé megdöbbentő dolog történt.

-         Amelia? – lépett elém Nora.

-         Nora? – döbbentem meg – te jó ég, te mit keresel itt?

-         Hát, amolyan kiruccanás a haverokkal és te?

-         Amy – tarolt le Angi – olyan izgatott vagyok basszus.

-          Neked is, szia Angi – sokkoltan álltam és valahogy nem vágtam, hogy most mi van.

-          Látom megismerted Nora-t – puszilt arcon Georg – Szia.

-          Várj, ti ismeritek Amy-t? – tette fel a kérdést, amit ugyan abban a másodpercben én is feltettem csak épp Nora nevével.

-          Hát persze a legjobb barátnőm – bólogatott Angi – te honnan ismered? – kíváncsian.

-          Ő az esküvőszervezőm – világosította fel barátainkat.

-          Ez most komoly? – nézett rám hatalmas szemekkel Georg.

-          Az – bólintottam – és ti honnan ismeritek egymást?

-          Én Tom öccsének a menyasszonya vagyok.

-          Hát most lesokkoltam.

-          Tök jó, hogy ismeritek egymást – vigyorgott Angi.

-          Az, de most menjünk, ha nem akarjuk lekésni a repülőt – fogta meg a cuccait Georg majd elindultunk és leadtuk a csomagokat, azután pedig felszálltunk a gépre.

Angi mellé szólt a jegyem, ő mellé meg Georg foglalt helyet, de mondhatjuk úgy is, hogy én ültem az ablaknál. Az úton vagy zenét hallgattam vagy a reptéren vett magazint olvasgattam, vagy aludtam, de az alvás jobban kitöltötte azt az időt.

Ahogy kiléptem a gépből azonnal megcsapott a kánikula első szellője. Volt vagy negyven fok a napon az biztos.

-         De rohadt meleg van – szólalt meg Angi mikor beültünk a bérelt autóba.

-         Hát még mindig jobb, mint Hamburgban fagyoskodni. – Gustav.

-         Odaérünk, kajálunk, kipakolunk és megyünk pancsolni – indította el az autót Georg.

Úton végig a házakat és az embereket néztem, és mikor elhagytuk a várost akkor a tájat. Gyönyörű ország Spanyol és remek napsütéses idő volt, aminek külön örültem. Végre nem úgy fogok kinézni, mint egy hulla.

-         Megjöttünk – állította le a motort Georg másfél óra autókázás után egy csodaszép ház előtt, ami mögött a tenger part húzódott.

-         A mindenit – szálltam ki.

Egy gyönyörű kétemeletes modern építésű ház állt előttem. Halvány narancssárgára festve, az alját és a sarkait pedig követ díszítették.

-         Tetszik? – karolt át Georg.

-         Nagyon.

-          Vigyük be a cuccokat és meg mutatom a házat – ment vissza a kocsihoz majd mind annyian bevittük a csomagokat.

Bentről is csodálatosan festett a ház, hatalmas nappali, ami kissé süllyesztve volt, amerikai stílusú konyha, és egy hatalmas erkély ajtó, ami egy teraszra vezetett azon túl pedig a tenger csodálatos látványa tárult elém. Ahogy letettem a bőröndöm azonnal az erkélyajtóhoz siettem és kinyitva kiléptem a teraszra, a tüdőm rögtön bejárta a víz sós illata. Teljesen elvoltam, varázsolva annyira meseszép volt minden és annyira beleszerettem, hogy arra eszméltem fel, hogy Nora már sokadszorra szólít a nevemen.

-         Amy.

-         Bocsi, csak – fordultam meg, és azzal a mozdulattal újabb és talán nagyobb sokk ért. Bill állt előttem, Nora-val kézen fogva, az arcomból azonnal kifutott a vér.

-         Ő itt a vőlegényem, Bill. Drágám ő itt a barátnőm és egyben az esküvő szervezőnk is, Amelia Rieder.

Nem csak az én arcom öltött hulla színt, Bill is döbbenten nézett rám, és szerintem fel sem fogta, hogy tényleg én állok előtte.

Én gyorsabban kapcsoltam, mint ő, így felvettem az álarcot és erőltetett mosollyal nyújtottam felé a tenyerem.

-         Szia, örülök a találkozásnak.

Meg sem mozdult és mikor ez Nora-nak is feltűnt oldalba bökte, mire azonnal magához tért.

-         Ö, én… én is – fogta meg a kezem és rázta meg gyengén.

-        Elnézést – mondtam majd kikerülve őket a házba menekültem.

-        Megismerted az öcsém? – jelent meg Tom majd egy öleléssel és egy puszival köszöntött.

-        Bár ne ismerném… - motyogtam.

-        Hogy?

-        Úgy értem, igen. Bár nem hasonlítotok – erőltettem magamra egy művigyort.

-        Hát, sokan mondják. Gyere meg mutatom a szobád – fogta meg a bőröndöm és a kezem, majd felmentünk az emeletre – itt fent van négy szoba, oda lent pedig egy, ott lesznek Georg-ék, mi pedig itt fent. Ez lenne az – nyitott be az egyikbe, amibe azonnal beléptem.

-        Gondoltam tetszeni fog, ezért választottam neked ezt – jött be utánam.

Milyen igaza volt. A szoba a tengerre nézett és volt hozzá egy kisebb terasz is, hatalmas baldachinos francia ágy terült el a falnál vele szemben a másik falnál pedig egy elég nagy tükrös szekrény, aztán egy fésülködős asztal és egy ajtó.

-          Ez itt a fürdő – mutatott az ajtóra – de vigyázz, mert az én szobám is nyílik onnan – vigyorodott el.

-         Jaj ne – nevettem el magam – majd kulcsra zárom ha fürdök.

-         Minek? Már láttalak – piszkálta meg a piercingjét a nyelvével és mért végig pimaszul.

-         Fejezd be – takartam el a szemét nevetve.

-         Pakolj ki, aztán gyere le, mert eszünk. Utána pedig irány a víz – kacsintott majd elhagyta a szobát.

Most mi a fenét csináljak? Bill Tom öccse, és nem mellesleg Nora vőlegénye. Hogy nem vettem észre a gyűrűjét? Heteken keresztül megfigyeltem egy olyan férfit, aki hamarosan elveszi azt a nőt, akit szeret, és akivel le akarja élni az életét. Őt pedig nem csak Nora szereti… hanem én is.