A reggelem a már
megszokott kerékvágásban telt el. Amikor a kávézó előtt kiszálltam a kocsimból
meg pillantottam a nagy fehér Audi-t és elmosolyodtam, leriasztóztam az autóm
és beléptem az ajtón, intettem Lora-nak és leültem a helyemre. Nem sokkal
később egy másik személy ült le a velem szemben lévő székre, mikor rá néztem
kicsit sem döbbentem le.
-
Szia
- mosolyodott el kedvesen.
-
Ö,
szia.
-
Baj,
hogy ide ültem?
-
Nem,
dehogy – tettem le magam mellé a táskám - csak kicsit megleptél.
-
Hogy
vagy?
Ez is szed valamit, biztos vagyok benne,
mitől pörög ennyire kora reggel?
-
Ő,
semmi különös – kicsit összezavarodva – munkába készülök.
-
Csak
előtte a szokásos kávé.
-
Bizony,
gondolom neked is.
-
Igen,
már rendeltem is.
-
Tessék
– tette elém a szokásosat Lora – önnek is ide hozzam? – fordult Bill felé.
-
Igen,
köszönöm.
-
Már
is hozom – majd elhagyta az asztalt.
-
Mióta
jársz ide? – követte nyomon, ahogy megkeverem a kávém, majd óvatosan leverve a
kanálról a cseppeket félre teszem és az ujjaim a csésze köré fonva az ajkaimhoz
emelem.
-
Elég
rég óta – szólaltam meg miután lenyeltem az első kortyot – mondhatjuk úgy is,
hogy mióta kinyitott.
-
Az
mikor is volt?
-
Fél
éve, azt hiszem.
-
Én
csak pár hete járok ide.
-
Tudom.
-
Nocsak,
meg figyelsz? – húzódott csintalan mosolyra az ajka.
-
Eléggé
extravagáns stílusod van, nincs olyan ember, akinek a tekintetét nem vonzanád
magadra.
-
Ez
igaz – mosolygott tovább.
-
Meg
kérdezhetem, mivel foglalkozol? Eléggé sietős vagy.
-
Minden
héten csak rohanok – sóhajtott fel – amúgy divattervező vagyok.
-
Biztos
jó munka.
-
Néha
kicsit fárasztó, van egy cégem és ott vannak mostanában problémák.
-
Az
nem jó.
-
Sajnos
ezért sok alkalmazottamat el kellett bocsájtanom.
-
Oh.
-
És
te? Mi a munkád?
-
Esküvő
szervező vagyok – tettem le a csészét.
-
Komolyan?
– lepődött meg – mindig is kíváncsi voltam, hogy megy ez.
-
Nehezen
– mosolyogva – és fárasztóan, most is benne vagyok egyben, de azzal is
hamarosan végzem.
-
Szereted
csinálni?
-
Igen,
édesanyám is az volt, és szeretném, ha majd a gyermekem is az lenne, persze ha
lány lesz és érdekelni fogja.
-
Családban
marad.
-
Szeretném
– bólogattam, majd megcsörrent a telefonom, elővéve a kijelzőre néztem amin
Nora neve villogott. – bocsáss meg – mondtam Billnek majd a fülemhez emeltem a
készüléket – igen?
-
Szia,
hol vagy?
-
Még a
kávézóban, miért?
-
Hívott
a nő, arra kért előbb menjünk, mert dolga van.
-
Értem,
akkor már is megyek, te ott vagy már?
-
Két
perc és ott leszek.
-
Te a
kocsiddal megyünk?
-
Ha
nem gond.
-
Dehogy,
akkor mindjárt indulok.
-
Várlak,
puszi
-
Szia.
– majd kinyomtam – bocsáss meg, de mennem kell – ittam meg a maradék kávém majd
némi pénzt hagyva a csésze alatt felálltam.
-
Találkozunk
még? – állt fel ő is.
-
Hát
mivel mind a ketten ide járunk – mosolyodtam el.
-
Rendben
– bólintott ő is mosolyogva – remélem, a feneked már jól van.
Kissé zavarba
estem ettől a mondatától és fel is nevettem.
-
Igen,
már nem fáj, na szia – intettem majd a táskám felkapva elhagytam a kávézót.
-
Szia
– ültem be az autóba Nora mellé.
-
Szia
– köszöntött két puszival – remélem nem gond, hogy elhívtalak – indította be az
autóját majd útnak indultunk.
-
Jaj,
ne butáskodj már, meg is sértődtem volna, ha nem engem hívsz – mosolyogva, amit
ő is viszonzott.
-
Mesélj
valamit, hogy vagy mostanság?
-
Hát…
-
Hoppá,
mesélj csak – nézett rám egy pillanatra vigyorogva – pasi van a dologban
eltaláltam?
-
El
bizony, végre találkoztam azzal a férfivel, akit hetek óta kinéztem magamnak.
-
Te
kis fekete özvegy – nevetett fel – és? Hogyan? Mit csinált vagy te
kezdeményeztél?
-
Elmentem
a parkba, és olvastam séta közben, rossz szokás megjegyzem – nevettem fel – és
nekem jött, vagyis neki mentem, a földre pottyantam és felsegített. Kiderült,
hogy ismerős vagyok neki szóval ő is felfigyelt már rám a kedvenc kávézómban,
ami az ő kedvenc kávézója is.
-
Hű,
de izgi.
-
És ma
reggel csak úgy oda ült az asztalomhoz.
-
És?
Jaj, ne csigázz már!
-
Hát
beszélgettünk aztán hívtál és eljöttem.
-
Basszus
én rángattalak el? – esett kétségbe.
-
Úgy
is találkozom még vele – nevettem ki.
-
És
hogy néz ki?
-
Iszonyat
helyes pasi, elég extravagáns, de férfias testalkata van, látszik rajta, hogy
nem veti meg az edző termeket, de
túlzásba sem viszi és a hangja – sóhajtottam fel – istenem olyan a hangja,
amitől azonnal a menybe jutok.
-
Te
nő, azonnal beleszerettél?
-
Amint
megláttam – mosolyogtam rá.
Ő pedig
vigyorogva csóválta meg a fejét és vezetett tovább egészen a ruha szalonig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése