13.rész - Ő hozott össze minket.

-          Na, most ide leülsz és elmeséled mi történt veled, amiért annyira fel vagy dobva – nyomott le a kanapéra majd mellém ült.

-         Találkoztam vele.

-         Azzal, akiért annyira oda vagy?

-         Igen, tudod, h rossz szokásom séta közben olvasni és…

-         Neki mentél?

-         Igen, a könyvvel együtt én is a földre pottyantam, ő azonnal felsegített és bocsánatot kért, holott én nem figyeltem.

-         És, és, és? – kíváncsian.

-         Semmi – vontam vállat – beszélgettünk két percig aztán el kellett mennie, így elsietett.

-         Mit beszélgettetek?

-         Mondta, hogy ismerős vagyok neki, én meg mondtam, hogy egy a kedvenc kávézónk.

-         Szóval ő is észrevett már.

-         Bizony

-         Most örül a fejed mi? – vigyorodott el.

-         Mi az, hogy, már a parkban elkezdtem ugrálni – nevettem fel.

-         Idióta nőszemély – csóválta meg a fejét további vigyorral.

Ekkor elkezdett csörögni a mobiltelefonom.

-         Igen?

-         Szia Amy, itt Nora.

-         Á, szia, mond csak.

-          Szóval… kész van a ruhám és szeretném, ha te jönnél el velem felpróbálni.

-         Én? – lepődtem meg.

-         Nem érsz rá?

-         Dehogynem, csak meg lepődtem.

-         Holnap tízre kell oda menni.

-         Rendben, akkor találkozzunk kilenckor a cég előtt.

-         Ott leszek és ezer köszönet.

-         Én köszönöm, hogy rám gondoltál.

-         Akkor nem is zavarlak tovább, szia.

-         Szia.

Majd letettük, a telefonom visszadobtam a dohányzó asztalra és kimentem a hátsó kertbe Angi után.

-         Visszaszoktál? – ültem mellé a hintaágyba.

-         Egy dohányzó férj mellett nem nehéz – mosolyodott el.

-         Jól meg vagytok?

-         Igen – bólogatott – sőt… már a bogyókat sem szedem.

-         Teherbe akarsz esni? – döbbentem meg.

-         Igen, de ezt ő nem tudja, szeretném, ha meglepetés lenne, ha majd sikerül.

-         Nem azt mondtad neki, hogy még korainak tartod?

-         Úgy érzem eléggé érett vagyok már egy terhességre és szerintem jó anya lennék.

-         Az biztos – mosolyodtam el – és persze rám is számíthatsz bármiben.

-         Ebben egy másodpercig sem kételkedtem – karolta át a nyakam és puszilt meg – kérsz? – nyújtotta felém a cigarettás dobozát.

-         Tudod, hogy én nem…

-         Hát persze – vonta fel az egyik szemöldökét – én meg a pápa felesége vagyok.

-         De én tényleg nem…

-         Figyelj, régen szívtad csak letetted édesanyád miatt, miért lenne baj, ha újra ráállnál?

-         Sok férfi nem szereti…

-         Jó ég Amelia! Ha valakinek megtetszel, úgy tetszel meg neki, ahogy vagy, ha meg nem tetszik neki az, hogy dohányzol sz*pjon le – vigyorodott el.

-         Rég hallottam a régi Angela-t – nevettem el magam.

-         Olykor-olykor előjön – vonta meg a vállát – na – nyomott egy szálat a számba majd meggyújtotta.

Ahogy a testem átjárta a mérgező füst azonnal ellazult minden testrészem.

-         Na ugye, hogy jó?

-         Mindig te viszel bele a rosszba – mosolyodtam el lehunyt szemmel.

-          Ne hazudj – nyújtotta ki a nyelvét – tényleg, te még nem is meséltél nekem arról milyen volt a randevúd a mi Tom barátunkkal – hatalmas csibész vigyorral az arcán.

-          Semmi különös, áthívtam, mert az nap voltam a vizsgálaton és nem volt kedvem emberek közé menni, főztem spagettit és azt vacsoráztuk, majd leültünk beszélgetni és borozgatni.

-          És?

-          Haza akart menni, de mivel ittunk nem engedtem volán mögé ülni, így megágyaztam neki a régi szobámban és ott aludt.

-          Nem volt semmi? – kicsit túl nagy csalódás ült ki az arcára, amivel azonnal elárulta volna magát, ha én nem tudnék a kis tervéről.

-          Semmi – ráztam meg a fejem – nagyon jó barátok lettünk ez alatt a rövid idő alatt, mindent elmeséltem neki és ő is így tett. Kedves srác.

-          Az – bólogatott maga elé merengve – ő hozott össze engem Georg-al még tini korunkban.

-          Akkor még meg volt a bandájuk igaz?

-          Igen, nagyon sok időt töltöttünk külön, és néha tök bele betegedtem. De volt, hogy magukkal vittek promóciós turnékra vagy a rendes nagy turnékra.

-          Jó volt?

-          Nagyon – mosolyodott el – nagyon sok és szép helyen voltam nekik köszönhetően, Párizs, Milánó, Amszterdam, Belgium, Róma és még sorolhatnám. És az alatt az idő alatt is vele lehettem – mosolygott rám – ne szomorkodj a miatt, mert most nincs senkid, egyszer majd úgy is jön valaki, lehet, hogy ez a férfi lesz az, akivel most összefutottál, lehet más. De te is megtalálod majd a boldogságot, hidd el – kacsintott rám.