- Tom! – nézett megmentőjükre Bill és oda rohant hozzá – csinálj Elenával valamit, mióta itt van, csak iszik, nem evett semmit. Már századszorra hallgatjuk újra a régi és az új dalainkat, ötvenszer énekeltette el velem a Zoomot és most már kezdek kétségbeesni. Teljesen részeg, és nem hallgat ránk.
Tom csak egy hatalmas sóhaj kíséretében a házi mozihoz lépett és kirántotta a konektorból.
- Hé! – kaptam oda a fejemet – Tommy! – húzódott hatalmas mosolyra az arcom.
- Tommy? – vonta fel a szemöldökét Bill majd érdeklődve figyelték az eseményeket.
- Szépen kérlek Elena, gyere le a kanapéról – állt elém Tom karba tett kezekkel.
- Ne már Tommy! – húztam el a nevét – olyan jól szórakozom – ringtam hol az egyik hol a másik lábamra.
- Sokat ittál Elena, gyere szépen – nyújtotta felém a karját – eszünk valamit jó? – mosolygott rám.
- Ne mosolyogj így rám – tettem karba a kezeimet duzzogva – nem szeretem, amikor így mosolyogsz rám.
- Miért nem? – fogta meg a kezemet és húzott le finoman a kanapéról."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése