Whisper my Name - 16.rész/Kellemetlen meglepetés

"Eléggé korán keltem, hogy be tudjak pakolni az útra, a legnagyobb bőröndöm-pakoltam tele, na meg a kis táskát is, ami teljesen ugyan olyan volt, mint a bőröndöm, mivel hozzá vettem. Vagy nyolc alkalommal néztem végig, hogy mindent eltettem-e. De szerencsére meg volt minden fontos dolog, amit vinni akartam így fél nyolckor nyugodt szívvel zártam be az ajtót és bíztam rá a szomszédra a lakás kulcsait, majd ültem be a kocsiba és indultam el a reptér felé.

Mikor oda értem egy biztonságosnak tűnő helyre leparkoltam, gondosan végig néztem minden ajtót és ablakot majd elindultam a váróterem felé.

Megálltam a székek mellett és a nyakam nyújtogatva kerestem az ismerős arcokat, mikor egy eléggé megdöbbentő dolog történt."

{Tovább olvasom...}

Whisper my Name - 15.rész/Spanyol tengerpart

-         Te jó ég, ezek nem voltak itt a múltkor – gyönyörködött Nora az új kollekcióban.

-         Igen kisasszony, ezek a ruhák a múlthéten érkeztek.

-         Álom szépek, nem igaz? – fordult felém csillogó szemekkel.

-         De bizony – húztam végig az egyiken a kezem – csodálatosak.

Lesz rajtam valaha is ilyen gyönyörűség?

-         Fel lehetne próbálni ezeket? – nézett az eladó nőre Nora.

-         Persze, azonnal hozok egy ugyan ilyet – felelte kedvesen majd hátra ment.

-         Egyre jobban izgulok Amy – fogta meg mind a két kezem – négy hét és esküvő. Az én esküvőm – érzékenyült el.

-         Jaj ne, nehogy sírj itt nekem – néztem rá ijedten – sosem bírtam, ha valaki elérzékenyül mellettem, gyorsan a rabjává válok.

-         Nem sírok - nevetett fel, és felemelte a tekintetét a plafonra.

-         Bocsi, rezeg a telefonom – engedtem el a kezét majd kicsit távolabb sétáltam – igen?

-         Szia kislány – hallottam meg Georg mély dörmögő hangját.

-         Szia nagyfiú, na mesélj.

{Tovább olvasom...}

Wisper my Name - 14.rész/Remélem a feneked már jól van.

A reggelem a már megszokott kerékvágásban telt el. Amikor a kávézó előtt kiszálltam a kocsimból meg pillantottam a nagy fehér Audi-t és elmosolyodtam, leriasztóztam az autóm és beléptem az ajtón, intettem Lora-nak és leültem a helyemre. Nem sokkal később egy másik személy ült le a velem szemben lévő székre, mikor rá néztem kicsit sem döbbentem le.

-         Szia - mosolyodott el kedvesen.

-         Ö, szia.

-         Baj, hogy ide ültem?

-         Nem, dehogy – tettem le magam mellé a táskám - csak kicsit megleptél.

-         Hogy vagy?

Ez is szed valamit, biztos vagyok benne, mitől pörög ennyire kora reggel?

-         Ő, semmi különös – kicsit összezavarodva – munkába készülök.

-         Csak előtte a szokásos kávé.

-         Bizony, gondolom neked is.

-         Igen, már rendeltem is.

-          Tessék – tette elém a szokásosat Lora – önnek is ide hozzam? – fordult Bill felé.

-         Igen, köszönöm.

-         Már is hozom – majd elhagyta az asztalt.

-         Mióta jársz ide? – követte nyomon, ahogy megkeverem a kávém, majd óvatosan leverve a kanálról a cseppeket félre teszem és az ujjaim a csésze köré fonva az ajkaimhoz emelem.
{Tovább olvasom...}

Whisper my Name - 13.rész/Ő hozott össze minket.

-          Na, most ide leülsz és elmeséled mi történt veled, amiért annyira fel vagy dobva – nyomott le a kanapéra majd mellém ült.

-         Találkoztam vele.

-         Azzal, akiért annyira oda vagy?

-         Igen, tudod, h rossz szokásom séta közben olvasni és…

-         Neki mentél?

-         Igen, a könyvvel együtt én is a földre pottyantam, ő azonnal felsegített és bocsánatot kért, holott én nem figyeltem.

-         És, és, és? – kíváncsian.

-         Semmi – vontam vállat – beszélgettünk két percig aztán el kellett mennie, így elsietett.

-         Mit beszélgettetek?

-         Mondta, hogy ismerős vagyok neki, én meg mondtam, hogy egy a kedvenc kávézónk.

-         Szóval ő is észrevett már.

-         Bizony

-         Most örül a fejed mi? – vigyorodott el.

-         Mi az, hogy, már a parkban elkezdtem ugrálni – nevettem fel.

{Tovább olvasom...}

Whisper my Name - 12.rész/Videók és találkozás

Csöndben, olykor-olykor a tévére nézve reggeliztünk meg, jól éreztem magam, végre kiegyensúlyozott voltam. Mintha ki cseréltek volna, azt nem mondom, hogy boldog voltam csak jó kedvem volt, de az nagyon.

Mivel ő terített és csinált reggelit is, így lebeszéltem a mosogatásról, amiről szinte azonnal lemondott mondván, hogy az úgy is női munka. De kedves nem? Pasi… innen látszik. Telefonhívás miatt kellett távoznia, így két puszi és egy ráadásöleléssel beszállt az autójába és elhajtott. Mosolyogva csuktam be a bejárati ajtót és dőltem neki. Ha van még egy ilyen pasi, mint Tom, az kérem, hívja a következő számot…
{Tovább olvasom..}

U.i. Sajnálom, hogy ilyen ritkán hozok részt, de kevés időm van a blogra.