Whisper my Name - 7.rész/ Ecset és Randevú

Amíg összekaptam magam Angi készített nekem kávét és egy kis

reggelit, így együtt fogyasztottuk el a tévét nézve. Ő kedvesen elvállalta a mosogatást én pedig a rendrakást, három-negyed kilenckor ültünk be az autójába és indultunk el a ház felé.

-          Te, hányan is jönnek segíteni?

-          Hárman – zárta le az autót – négyen jöttek volna, de az egyik srácnak dolgoznia kell.

-          Értem – vettem a vállamra a táskám – és hol vannak a segítőkezek? – lestem be az üres autókba.

-          Nem tudom – nézett körbe – felhívom Georg-ot – kezdett el kutatni a táskájába.

-          Nem kell keresni – karolta át hírtelen hátulról szerelmét.

-          Istenem! – ugrott el ijedten Angi – te bolond vagy? A szívrohamot akarod rám hozni?

-          Bocsi – mosolygott aranyosan – szia, kislány – ölelt magához az izmos karjaival és puszilt a hajamba.
{Tovább olvasom...}

Whisper my Name - 6.rész/ Shopping túra a festék boltban

Út közben végig arról áradozott, hogy milyen romantikus estét töltöttek el kettesben Georg -gal, és hogy mennyire imádja őt, na meg, hogy remekül választott. Ahogy odaértünk ő leparkolt és bementünk az elég

nagynak mondható boltba.

-         Na akkor – nézett körül –mit milyen színűre gondoltál?

-          Hát először nézzünk körül, de egy biztos, bekevert festékeket választunk, én tuti nem fogok ott kevergetni, hogy végül egy tök undorító, színt kapjak.

-          Oké, akkor induljunk el arra – ragadott karon és behúzott az egyik sorba, ahol a már előre bekevert festékek voltak.

Vagy háromnegyed órát töltöttünk el csak azon a soron, de végül sikerült megfelelő színt kiválasztani a nappaliba, a konyhába és a fenti fürdőszobába.

Már csak a vendégszoba, a hálószoba, a fenti kis folyosó és az én régi szobám színe hiányzott.
{Tovább olvasom...}

u.i: Ezt a történetemet már kerek 5 éve írtam :) Az egyik legkedvesebb a szívemhez, két nagyon jó és kedvenc filmem adta az ötletet, az egyik a Benjamin Button különös élete, a másik pedig.... nem árulom el, mert akkor lelőném a történet lényegét :-) :-P
Örömmel veszem észre, hogy egyre többen jártok itt és olvassátok az írásaimat, nagyon szépen köszönöm! Azoknak pedig akik írnak is pár sort a chatbe vagy éppen a Megjegyzésekbe, különösebben nagyon-nagyon köszönöm!!
Puszillak titeket, Pflore

Whisper my Name - 5.rész/ Mert a küzdelem, győzelmet szül.

Fekete szövetnadrágban, és fekete kosztüm kabátban jelentem meg a

temető kapujában. A családi parcella nem messze volt a kaputól így már onnan láttam milyen sokan is jöttek el anyám temetésére.

Nagy sóhaj után feltettem a nagy fekete napszemüvegemet és elindultam a tömeg felé.
{Tovább olvasom...}

Whisper my Name - 4.rész/Nora Kellner kisasszony

Felkeltem, a saját lakásomban, a saját ágyamban.

Halványan emlékszem, hogy Tom haza hozott, aztán elment az autómért és azt is haza hozta. Kedves férfinak látszott. Ahogy beléptem az ajtón azonnal a fürdőszoba felé indultam, és útközben vetkőztem le, vagy egy órát töltöttem el a zuhany alatt és csak folyattam magamra a forró, szinte már égető vizet. De nem érdekel a hőmérséklete, teljesen ellazított és kissé le is nyugtatott. Mikor végeztem belebújtam az alvós ruhámba és elfeküdtem az ágyon, anya fényképét a mellkasomhoz ölelve aludtam el.

Felültem és körül néztem, ahogy a szemem az ablakra tévedt észrevettem, hogy kint esik az eső és fúj a szél.
{Tovább olvasom...}

Whisper my Name - 3.rész/Nem akarok mást, csak aludni

Lélegzet visszafojtva figyeltem anya erőtlen testét, csak álltam és szomorúan néztem a fájdalmat tükröző arcát.

-          Van itt, valaki? – szólalt meg rekedt, erőtlen hangon.

-          Én vagyok az, anya – vettem erőt magamon és sétáltam oda az ágyhoz, majd leültem a szélére megfogva a kezét. Hallottam, ahogy a levegőt vette, és a szívem facsarta az a hang.

-          Kicsikém – lehelte, majd felém fordította az arcát – milyen, gyönyörű vagy.

-          Köszönöm – mosolyodtam el halványan – hogy vagy?

-          Nincs sok időm hátra Amy…

-          Ne mondj ilyet – csuklott el a hangom – túl fogod élni, erős vagy, le tudod győzni.

-          Nem – felelte rekedten majd fájdalmasan felköhögött – ennek már vége.
{Tovább olvasom...}

Whisper my Name - 2.rész/Myeloid Leukémia (CML)

Fáradtan dobtam bele a tálkába a lakás és a kocsi kulcsokat, a lábammal berúgtam az ajtót és az étel hozzávalókkal teli szatyorral a konyhába mentem, letettem a pultra majd vissza az előszobába, ahol kibújtam a cipőmből és a kosztüm kabátból. A hajam egy ceruzával tűztem kontyba majd megropogtatva a nyakam ismét a konyhába mentem, hogy készítsek egy kis egyszemélyes vacsorát magamnak.
Dúdolgatva bontottam fel egy üveg vörös bort és töltöttem ki egy szép nagy talpas pohárba és a teli tányér mellé tettem az étkező asztalra majd leültem, bekapcsoltam a tévét és nyugodtan vacsoráztam meg.
Saját készítésű vacsora után szépen elmosogattam mindent majd elmentem lezuhanyozni és hajat mosni. Mikor mind ezekkel végeztem kiválasztottam a másnapi ruhámat és lefeküdtem aludni.
{Tovább olvasom...}

Whisper my Name - 1.rész/Életcél

A merengésem egy a látókörömbe belépő autó zavarta meg, azonnal felkaptam a fejem és figyeltem a már oly jól ismert hatalmas fehér autót. Lassan nyílt ki az ajtaja, és szállt ki belőle a tulajdonosa, akit szintén már ismertem.Megmosolyogtam, ismét extravagáns öltözékben lépett fel a járdára és körülnézve belépett a kávézó ajtaján, ami csilingelve jelezte, hogy újabb vendég érkezett. Végig követtem a lépteit addig, amíg le nem ült a megszokott helyére, nekem háttal. Újra megjelent az arcomon a mosoly, majd felnyitottam a kis gépem és neki láttam a munkámnak.
{Tovább olvasom...} 

Always by your Side - 6.rész/Befejező/

Egy évvel később a banda már az album kiadását tervezte, Bill örökre
búcsút mondott a drognak és teljes erővel a bandára fókuszált, és persze rám.
A főiskolát ott hagytam és ki költöztem Los Angelesbe a fiúkhoz, Riával elválaszthatatlan barátnők lettünk és remek kis terveket tudtunk kitalálni a fiúk ellen, aminek persze az érintettek nem mindig örültek. Ahogy Bill kikerült az elvonóról felvállalt engem úgy, hogy megjelent velem kézen fogva az utcán volt, hogy nyilvánosan csókot is lopott, rá másnapra a neten már megjelentek a képek hol örömöt, hol botrányt kiváltva.
{Tovább olvasom...}

Always by your Side - 5.rész

Eljött a nap.
Billel kézen fogva szálltunk ki az autóból a Wonderland Center
rehabilitációs intézet parkolójában, teljes inkognitóban. Bill az épületet meglátva megszorította a kezem én pedig bíztatóan rámosolyogtam. Simone elindult a bejárat felé, Tom pedig követte Bill bőröndjével, mi pedig utoljára sétáltunk be az ajtón.
Tudtam, hogy Bill retteg ettől az egésztől, tudta, hogy borzalmakon fog átmenni az elvonási tünetek miatt.
{Tovább olvasom...}

Always by your Side - 4.rész

Pár héttel később Bill egyre sápadtam lett és nagyon kezdtem érte aggódni, többször elment otthonról és csak hajnalban ért haza, egy ideig elbírtam nézni ezt, de aztán egyik nap mikor azt gondoltam nincs otthon kitaláltam, hogy bemegyek a szobájába és körül nézek.
Mikor benyitottam a szobájába sötétség fogadott, csak itt-ott szűrődött be fény a redőnyök résein, botorkálva az ablakhoz léptem és felhúztam a redőnyt mire elém tárult Bill Kaulitz szobája. Kupleráj.
{Tovább olvasom...}

Always by your Side - 3.rész

Másnap délelőtt dobott ki az ágy, a tegnap látottak után valahogy nem tudtam
sokáig aludni így elhatároztam, hogy megmártózom a medencében. A reggeli teendőim elvégzése után felvettem a fürdőruhám arra egy laza pólót és egy farmer sortot, belebújtam a papucsomba és lementem a konyhába. A villa csöndes volt a konyha pulton csak egy cetli fogadott:

„ Vásárolni mentem, majd jövök!

Puszi Simone”

A hűtőhöz mentem és kivettem belőle egy pár – jó sok – tojást, szalámit, tejet és narancslét, megkerestem az olajat és a serpenyőt, majd neki láttam a reggelinek. Már a vége felé jártam mikor mosolyogva vettem észre az idősebbik fivért lefele jönni a lépcsőn.
{Tovább olvasom...}